Yamato kotoba

Hogyan kell írni yamato kotoba

Általában a csak egy kanji-t tartalmazó szavak yamato kotoba, mint például a katana (kanji: 刀, hiragana: かたな, jelentése: kard), sakana (kanji: 魚, hiragana: さかな, jelentése: hal), kami (kanji: 紙, hiragana: かみ, jelentése: papír), yama (kanji: 山, hiragana: やま, jelentése: hegy) te (kanji: 手, hiragana: て, jelentése: kéz) és oyogu (kanji és hiragana: 泳ぐ, hiragana csak: およぐ, jelentése: úszni). A legtöbb kanji (a kínai írásjegyek japán változata) kiejtése kétféle: on'yomi (a kínaiból kölcsönzött kanji kiejtése) és kun'yomi (a kanjit használó japán szavak anyanyelvi kiejtése). A Yamato kotoba szavak a kanji kun'yomi-t használják.

Mivel az on'yomi a kínai egyszótagú szavakból származik, maguk is csak egy szótagúak, és a kínaihoz hasonlóan CV vagy CVC szerkezetűek lehetnek. Például az on'yomi a következő kanjikhoz: 刀, 魚, 紙, 山, 手 és 泳: tō, shi, san, shu és ei. A kun'yomi azonban lehet egy vagy több szótagú, és ezek a szótagok általában CV szerkezetűek, mint a fenti példák.

Mivel a japán nyelv három különböző írásrendszert használ felváltva, még a yamato kotoba is többféleképpen írható. Például a sushi szót lehet teljesen hiragana nyelven すし, teljesen katakana nyelven スシ, kanji nyelven 鮨 vagy 鮓, vagy ateji nyelven (kanji, amelyet csak a szó kiejtésének, de nem jelentésének a feltüntetésére használnak) 寿司 vagy 壽司.

A kanji általában a szó gyökérjelentését mutatja. Míg a főneveket általában csak kanjival írják, kanával is lehet írni őket, ha nagyon gyakori szavak, mint például a sushi, vagy ha a kanji nem ismert, nem része a jōyō kanjinak (egy szabványos lista, amely 1 945 kanjit tartalmaz, amelyet minden felnőtt japánnak ismernie kell), vagy túl nehéz megjegyezni, hogyan kell írni, mint például a bara, amelynek kanjija 薔薇, de általában csak ばら-ként írják hiraganában vagy バラ-ként katakanában.

A japánok sok saját kanjit is kitaláltak olyan dolgok megnevezésére, amelyek Japánban megtalálhatók, de Kínában nem (általában növények és állatok). Ezeket kokujinak (kanji: 国字, hiragana: こくじ), azaz "nemzeti írásjegyeknek", vagy wasei-kandzsinak (kanji: 和製漢字, hiragana: わせいかんじ), azaz "japán készítésű kínai írásjegyeknek" nevezik. A kokudzsi olyan halak neveit tartalmazza, mint az iwashi (kanji: 鰯, hiragana: いわし, jelentése: szardínia), a tara (kanji: 鱈, hiragana: たら, jelentése: tőkehal) és a kisu (kanji: 鱚, hiragana: きす, jelentése: sillago), és olyan fák, mint a kashi (kanji: 樫, hiragana: かし, jelentése: örökzöld tölgy), sugi (kanji: 椙, hiragana: すぎ, jelentése: japán cédrus), és kaba vagy momiji (kanji: 椛, hiragana: かば/もみじ, jelentése: nyírfa/juhar). A legtöbb kokudzsi csak kun'yomi, mert yamato kotoba, de néhány kanji on'yomi is van, mint a 働 (on'yomi: dō どう, kun'yomi: hatara(ku) はたら(く), jelentése: munka), és néhánynak csak on'yomi van, mint a 腺 (on'yomi: sen せん, jelentése: mirigy).

Yamato kotoba beszédrészek

Az egyéb tartalmi szavakat, például az igéket, mellékneveket és határozószavakat általában kanji és hiragana kombinációjával írják, ahol a szó gyökere kanjival van írva, az inflexiós morfémák (a szó azon részei, amelyek nem változtatják meg a szó gyökerének központi jelentését) pedig hiraganával vannak írva. Például az "úszni" jelentésű japán ige oyogu egyszerű alakban, ahol kanji és hiragana írásmóddal 泳ぐ-t írnak. A kanji 泳 az ige jelentését mutatja, míg a ぐ (gu), mint az oyo-gu-ban, azt mutatja, hogy a szó egyszerű alakban van. Az "úszni" udvarias formája az oyogimasu, amelyet kanji és hiragana írásmóddal 泳ぎます-nak írnak. Ismét ugyanaz a kanji, de más szótagokkal végződik ぎます (gi-ma-su), mint az oyo-gimasu, hogy jelezze, hogy a szó udvarias formában van. A japán anyanyelvű melléknevek általában い (-i) szótagra végződnek, mint például a hayai (kanji és hiragana: 速い, csak hiragana: はやい, jelentése: gyors), takai (kanji és hiragana: 高い, csak hiragana: たかい, jelentése: magas, magas) és ookii (kanji és hiragana: 大きい, csak hiragana: おおきい, jelentése: nagy, nagy), míg a japán anyanyelvű határozószók egyszerűen melléknevek, amelyek い helyett く (-ku) végződésűek, mint például a hayaku (kanji és hiragana: 速く, csak hiragana: はやく, jelentése: gyorsan).

A mellékneveken alapuló főnevek a さ (-sa) szótagra végződnek, mint a hayasa (kanji és hiragana: 速さ, hiragana csak: はやさ, jelentése: sebesség), takasa (kanji és hiragana: 高さ, csak hiragana: たかさ, jelentése: magasság), és ookisa (kanji és hiragana: 大きさ, csak hiragana: おおきさ, jelentése: méret/nagyság).

Néha a japán anyanyelvű főneveket több kanjival is lehet írni. Ezek általában tulajdonnevek, például családnevek vagy helynevek. A japán családnevek általában yamato kotoba, például Tanaka (kanji: 田中, hiragana: たなか), Yamamoto (kanji: 山本, hiragana: やまもと) és Kobayashi (kanji: 小林, hiragana: こばやし). A legtöbb japán helynév szintén yamoto kotoba, mint például Ōsaka (kanji: 大阪, hiragana: おおさか), Ehime (kanji: 愛媛, hiragana: えひめ) és Hirosima (kanji: 広島, hiragana: ひろしま), bár rengeteg japán hely is van kínai alapú névvel, mint például Tōkyō (kanji: 東京, hiragana: とうきょう), Mt. Fuji vagy Fuji-san (kanji: 富士山, hiragana:ふじさん), és Honshū (kanji: 本州, hiragana: ほんしゅう).

Míg a japán nyelvben a kardinális számok (a dolgok mérésére szolgáló számok) általában kínai szavakon alapulnak, a legtöbb ordinális szám (a dolgok rendezésére szolgáló számok) és még bizonyos mértékszavak is japán anyanyelvű szavakat használnak. Az alábbi táblázatban a bal oldalon a kínai-japán számok (kínai alapú japán számok), a jobb oldalon pedig a japán anyanyelvű számok szerepelnek.