A hang jelenthet egy víztestet is, például egy öblöt vagy csatornát.

Mi a hang?

A hanghullámot úgy definiálhatjuk, mint egy közegben terjedő zavaró jelenséget. A hang az a kifejezés, amely azt írja le, amit akkor hallunk, amikor a hanghullámok egy közegen keresztül eljutnak a fülünkbe. Minden hangot a molekulák rezgése hoz létre, amelyeken a hang áthalad. Amikor például egy dobot vagy egy cintányért megütnek, a tárgy rezeg. Ezek a rezgések a levegőmolekulákat is mozgásra késztetik. A hanghullámok a hangforrástól (ahonnan jöttek) távolodnak, a levegőmolekulákon haladva. Amikor a rezgő levegőmolekulák elérik a fülünket, a dobhártya is rezeg. A fül csontjai ugyanúgy rezegnek, mint a hanghullámot elindító tárgyé.

Hogyan keletkeznek és terjednek a hangok?

A rezgő forrás létrehozza a nyomáshullámokat, amelyek a közeg részecskéit egymásnak továbbítva terjednek. Ezek a hullámok lehetnek hosszanti hullámok, ahol a részecskék rezgéssíkja párhuzamos a hullám terjedési irányával. A hanghullámnak két jól megkülönböztethető része van: a kompresszió (összenyomódás), amikor a molekulák sűrűsödnek, és a ritkulás, amikor a molekulák eltávolodnak egymástól. A hanghullámokat ezek a kompresszió–ritkulás sorozatok alkotják, és ezek térben és időben ismétlődnek, amíg az energia el nem fogy vagy el nem nyelődik.

Hang jellemzői: frekvencia, amplitúdó, hangszín

A hang legfontosabb fizikai jellemzői:

  • Frekvencia (Hz): megmutatja, hogy hányszor ismétlődik a rezgés másodpercenként. A magas frekvenciájú hangokat magasabbnak, a alacsony frekvenciájúakat mélyebbnek érzékeljük.
  • Amplitúdó: a hullám nagysága, amely a hang hangerejét (hangerő) határozza meg. Nagyobb amplitúdó hangosabb, kisebb amplitúdó halkabb.
  • Hangszín (timbre): az a tulajdonság, amely megkülönbözteti ugyanazon frekvenciájú és hangerejű hangforrásokat (például egy hegedű és egy zongora hangja különböző lesz). A hangszínt a felharmonikusok és a spektrum alakja határozza meg.

Beszéd, zene és zaj

Ezek a rezgések lehetővé teszik, hogy különböző hangokat halljunk. Még a zene is rezgés: rendezett, periodikus hullámokból áll, amelyek kellemes mintázatot adnak a hallásnak. A szabálytalan, véletlenszerű rezgések zajok, amelyek gyakran kellemetlenek vagy zavaróak lehetnek. Az emberek nagyon összetett hangokat tudnak létrehozni; ezeket használjuk beszédre, kommunikációra és zenei kifejezésre.

Hallás folyamata röviden

Amikor a hanghullámok elérik a fülünket, mechanikai energiává alakulnak: a dobhártya rezegése a középfül apró csontocskáin keresztül a belső fülbe jut, ahol a csiga (cochlea) folyadéka mozgásba kerül. A belső fülben található szőrsejtek átalakítják a mechanikai rezgést elektromos jelekké, amelyeket az agy feldolgoz, és így alakul ki a hallás élménye.

Hangok terjedése különböző közegekben és a 'hang' mint víztest

A hang terjedési sebessége és tulajdonságai közegenként eltérnek: például a hang gyorsabban terjed vízben, mint levegőben, és a vízben más mértékű nyelés (abszorpció) és reflexió lép fel. Ezért a víz alatti hangok másként hallatszanak, és például tengerben vagy öblökben a hang terjedése függ a víz mélységétől, sótartalmától és hőmérsékletétől.

A bevezetőben említett értelemben a hang szó magyarul jelenthet egy víztestet is, például egy öblöt vagy egy csatornát. Ilyenkor a kifejezés földrajzi helyet, tágas, befelé nyíló partszakaszt jelöl, amely jó például horgászatra, kikötésre vagy természetes védett övezetként szolgálhat.

Összefoglalás

A hang tehát egyszerre fizikai jelenség (a közegben terjedő nyomáshullám), érzékszervi élmény (amit a fül és az agy hoz létre) és – nyelvi értelemben – földrajzi fogalom is (víztest, öböl). Az alapvető megértéshez elég ismerni a rezgés, a frekvencia és az amplitúdó fogalmát, valamint azt, hogy a hang hogyan alakul át a fülben elektromos jellé.