Kínai-Vietnámi írásjegyek

Történelem

A kínai írásjegyek azután kerültek Vietnámba, hogy a Han Birodalom Kr. e. 111-ben meghódította az országot. A függetlenséget 939-ben érték el, de a kínai írásrendszert 1010-ben vették át hivatalos célokra. Nem sokkal az ország függetlenségének elnyerése után a vietnamiak elkezdték használni a kínai írásjegyeket saját nyelvük írására. Az 1076-ban vésett Van Ban harang a legkorábbi ismert példa egy nôm feliratra. Nguyen Thuyen a 13. században nôm költészetet írt. Műveiből azonban nem maradt fenn semmi. A legrégebbi fennmaradt nôm nyelvű szöveg Tran Nhan Tong király összegyűjtött költeménye, amely a 13. században íródott.

A klasszikus kínai nyelvet a királyi udvarban és más hivatalos célokra használták. A hanoi Irodalom Temploma volt a legismertebb iskola a kínai nyelv tanulmányozására. A közszolgálati vizsga a kínai nyelv ismeretét vizsgálta. Ezt háromévente egyszer tartották meg. A sikeres vizsgát tett hallgatókból bíró válhatott. A konfuciánus tudósok a kínai nyelvet tekintették az oktatás nyelvének, és lenézték a nôm nyelvet. A közvélemény a nôm nyelvnek kedvezett. Egyes királyok úgy vélték, hogy minden írást kínaiul kell készíteni. Elnyomták a nómi nyelvet. Más királyok támogatták a nómi nyelvet. Tu Duc király 1867-ben rendeletet adott ki, amelyben a nôm nyelv használatát ösztönözte. A lakosságnak csak kis százaléka tudott írni és olvasni bármely nyelven. De majdnem minden faluban volt legalább egy ember, aki hangosan fel tudta olvasni a nómi nyelvet a többi falubelinek. Jean-Louis Taberd 1838-ban írta meg az első nôm szótárt.

1910-ben a gyarmati iskolarendszer elfogadta a "francia-vietnámi tantervet", amely a francia és az alfabetikus vietnámi nyelvet hangsúlyozta. A vietnami ábécé a latin ábécé egy olyan formája, amely hangjeleket is tartalmaz. 1918. december 28-án Khai Dinh király kijelentette, hogy a hagyományos írásrendszernek nincs többé hivatalos státusza. A közszolgálati vizsgát 1919. január 4-én tartották utoljára a császári fővárosban, Hue-ban. A vizsgarendszer és az arra épülő oktatási rendszer közel 900 évig volt érvényben. Maga Kína nem sokkal később a május negyedik mozgalom részeként megszüntette a klasszikus kínai nyelv használatát.

Egy oldal a Nhật dụng thường đàm (1851) című kétnyelvű szótárból. A kínai szavakat jelölő karaktereket a Nômben magyarázzák.


A kék betűk a modern vietnami, míg a barna és zöld betűk a nômiek. A kínai nyelvben is használt karakterek zölddel vannak jelölve, míg a vietnamiak barnával. A szöveg így szól: "Anyám minden vasárnap vegetáriánus ételeket eszik a templomban".

Nyelvi problémák

A kínai írásjegyeket Kínában és máshol is használják különböző nyelvek írására, beleértve a mandarin nyelvet, amely a legszélesebb körben beszélt nyelv Kínában, a kantoni nyelvet, amelyet Hongkongban és Dél-Kínában beszélnek, valamint a klasszikus kínai nyelvet, amelyet hagyományosan hivatalos írásra használnak. A karaktereket korábban Koreában és Vietnamban is használták. Japán a kínai írásjegyek és két natív fonetikus írásrendszer keverékét használja. Még az eredeti jelentésüket minden nyelven megőrző karakterek is különböző módon olvashatók. A 十 karaktert a kínai romanizációban (pinyin) shí-nek, a japán romanizációban (Hepburn) jū-nak, a koreai romanizációban (revideált romanizáció) sip-nek, a Vietnamban használt han-viet rendszerben pedig thập-nek ejtik. Mindezeken a nyelveken a karakter jelentése "tíz".

A Nômben használt karakterek többsége kínai eredetű, és azért választották őket, mert megfelelő a kiejtésük vagy a jelentésük. Például a "Nôm" szó írásához használt 喃 karaktert kínaiul nán-nak ejtik, és azt jelenti, hogy "fecsegés". A kínai karakter és a vietnami szó közötti illeszkedés nem mindig pontos. A "Nôm" szónak a vietnámi nyelvben nincs negatív jelentése, inkább egyszerű beszédet sugall, valami könnyen érthetőt.

A nôm több ezer olyan karaktert tartalmaz, amelyek a kínaiban nem találhatók meg. Ezzel szemben Japánban csak néhány száz kokujit fejlesztettek ki, amelyek többsége csak Japánban található növényeket és állatokat ír le. Koreának csak néhány ritkán használt gukja volt. Ezeket a karaktereket olyan írók alkották meg, akik már létező elemeket kombináltak. Az egyik elem, az úgynevezett radikális, a karakter jelentését, vagy legalábbis egy szemantikai kategóriát jelöl. A másik elem, a maradék, a kiejtést adja meg. Ez hasonló ahhoz, ahogyan a legtöbb kínai karaktert írják. A kínaihoz hasonlóan a vietnami is hangzó nyelv. Ezzel szemben a japán és a koreai nyelv fonetikus írásmóddal írható, amely nem jelzi a hangnemet.

Idézetek

Betűtípusok

A cikkben szereplő néhány karakter megfelelő megjelenítéséhez további betűtípus telepítése szükséges lehet:

• Hanamin B - Ez a japán betűtípus közel 90 000 karaktert támogat, beleértve az Unicode CJK C kiterjesztésben szereplő karaktereket is.
• NomNaTongLight - A vietnami Nôm Preservation Foundation által létrehozott betűtípus egy 1933-as fametszet (Nhóm Nôm Na 2005) karakterein alapul.
• Han Nom Font Set - Ez a nyílt forráskódú betűtípus több mint 70,000 Unicode CJK kódpontot támogat.
• Betűtípusok Chu Nom. Hogyan kell megjeleníteni és használni a Han-Nom karaktereket.