Hán Nôm — a kínai–vietnámi írásjegyek: Nôm, Han‑Viet és történet
Fedezze fel a Hán Nôm titkait: a kínai–vietnámi írásjegyek, a Nôm és Han‑Viet olvasatok története, Unicode‑kódolás és a Hán‑Nom Intézet szerepe.
A kínai‑vietnámi írásjegyek (vietnámiul: Hán Nôm) olyan kínai stílusú írásjegyek gyűjtőfogalma, amelyeket helyenként vietnámi nyelven, máskor pedig kínai‑vietnámi (klasszikus kínai) nyelven olvasnak. Amikor ezeknek a jegyeknek a vietnámi nyelvre alkalmazott, sajátos olvasatait és használatát értjük, a rendszert általában Nôm-nak nevezik. Ugyanazokat a karaktereket azonban lehet kínai módon is olvasni; ilyen esetben a karaktereket a kínai‑vietnámi, azaz han‑vietnámi olvasat segítségével adják meg. A Han‑Viet egy rendszerezett egyezményrendszer a kínai eredetű szavak vietnámi kiejtésére, amely bizonyos értelemben hasonló célt szolgál, mint az angolban ismert pinyin — azaz a kínai eredetű írásjegyek hangalakjának jelölését teszi lehetővé a vietnámi olvasathoz igazítva.
Használat és funkciók
Ezek a karakterek részben megegyeznek a Kínában használt írásjegyekkel, részben pedig Vietnamban alakultak ki helyi változatok és új ideogrammák formájában. A kínai írásjegyeket Vietnamban a hivatalos adminisztráció, a konfuciánus vizsgarendszer, a vallási írások (különösen a buddhista szövegek) és a klasszikus irodalom nyelvezeteként használták. Ugyanakkor a Nôm rendszer fontos szerepet játszott a népköltészet, a korabeli próza és a vernacular irodalom rögzítésében: a legismertebb művek közé tartozik például Nguyễn Du Truyện Kiều című műve, amelyet Nôm írással adtak át az utókor számára.
Típusai és szerkezete
A Nôm‑karakterek különböző módokon jöttek létre:
- hagyományos kínai karakterek átvétele (azonos formában és jelentéssel),
- kínai karakterek fonetikus vagy szemantikus alapú átalakítása vietnámi szóalak jelölésére,
- új, Vietnamban alkotott ideogrammák, amelyek olyan vietnámi szavakat jelölnek, amelyeknek a kínai írásban nincs megfelelője.
A jegyek gyakran két összetevőből álltak: egy jelentésadó (szemantikus) rész és egy hangjelző (fonetikus) rész, ami lehetővé tette új szavak leírását a meglévő írásjegyek elemeinek kombinálásával.
Történeti áttekintés
A kínai írásjegyek Vietnámba a Han‑birodalom időkben, Kr. e. 111-ben érkeztek, amikor a területet a Hanok megszállták. Bár Vietnam az évezredes kínai uralom után Kr. u. 939‑ben függetlenné vált, a klasszikus kínai (Hán văn) megmaradt az állami iratok, hivatalos közlések és a konfuciánus oktatás nyelvének egészen a 20. századig. A 19–20. század folyamán, különösen a francia gyarmati időszak és a keresztény misszionáriusok tevékenysége nyomán, teret nyert a latin alapú írásrendszer, a chữ Quốc ngữ, amelyet a 20. század elején fokozatosan bevezettek és az 1920‑as évekre széles körben elterjedt.
Megőrzés és digitális kódolás
A hagyományos, Nôm és Hán kéziratok, feliratok gyűjtése és tudományos feldolgozása fontos kulturális feladat maradt. Ennek részeként 1970‑ben Hanoiban megalapították a Hán‑Nôm Intézetet, amely a történeti dokumentumok rendszerezésével és kutatásával foglalkozik. Az intézet összeállított egy, az elektronikus kódoláshoz szükséges jegyzéket: ennek egyik része egy 19 981 kínai‑vietnámi karakterből álló lista, amely magában foglal egy 9 299 karakterből álló alapkészletet, az úgynevezett Nôm‑ideográfiákat. Ezt az anyagot az Unicode rendszerébe való bevitel és a számítógépes megjelenítés támogatása érdekében nyújtották be.
Mai jelentőség
Bár a mindennapi írásban ma Vietnamban a latin ábécé (chữ Quốc ngữ) dominál, a Hán‑Nôm örökség továbbra is kulcsfontosságú a történeti kutatás, az irodalomtörténet, a nyelvészet és a vallástörténet számára. A Nôm‑szövegek feltárása és digitalizálása segít megérteni a vietnámi nyelv fejlődését, a kulturális kapcsolatokat Kínával és a helyi társadalom rétegeit, valamint gazdag forrást nyújt a klasszikus és népi irodalom tanulmányozásához.
Példaként érdemes megemlíteni, hogy sok kínai eredetű szó vietnámi formája rendszeres han‑vietnámi olvasattal rendelkezik: a kínai karakterekhez rendelt vietnámi megfeleltetések mindennapi szókincset alkotnak (például a 王 karakterhez a Han‑Viet olvasat vương), ami jól mutatja a kínai hatás tartós nyelvi lenyomatát.
Történelem
A kínai írásjegyek azután kerültek Vietnámba, hogy a Han Birodalom Kr. e. 111-ben meghódította az országot. A függetlenséget 939-ben érték el, de a kínai írásrendszert 1010-ben vették át hivatalos célokra. Nem sokkal az ország függetlenségének elnyerése után a vietnamiak elkezdték használni a kínai írásjegyeket saját nyelvük írására. Az 1076-ban vésett Van Ban harang a legkorábbi ismert példa egy nôm feliratra. Nguyen Thuyen a 13. században nôm költészetet írt. Műveiből azonban nem maradt fenn semmi. A legrégebbi fennmaradt nôm nyelvű szöveg Tran Nhan Tong király összegyűjtött költeménye, amely a 13. században íródott.
A klasszikus kínai nyelvet a királyi udvarban és más hivatalos célokra használták. A hanoi Irodalom Temploma volt a legismertebb iskola a kínai nyelv tanulmányozására. A közszolgálati vizsga a kínai nyelv ismeretét vizsgálta. Ezt háromévente egyszer tartották meg. A sikeres vizsgát tett hallgatókból bíró válhatott. A konfuciánus tudósok a kínai nyelvet tekintették az oktatás nyelvének, és lenézték a nôm nyelvet. A közvélemény a nôm nyelvnek kedvezett. Egyes királyok úgy vélték, hogy minden írást kínaiul kell készíteni. Elnyomták a nómi nyelvet. Más királyok támogatták a nómi nyelvet. Tu Duc király 1867-ben rendeletet adott ki, amelyben a nôm nyelv használatát ösztönözte. A lakosságnak csak kis százaléka tudott írni és olvasni bármely nyelven. De majdnem minden faluban volt legalább egy ember, aki hangosan fel tudta olvasni a nómi nyelvet a többi falubelinek. Jean-Louis Taberd 1838-ban írta meg az első nôm szótárt.
1910-ben a gyarmati iskolarendszer elfogadta a "francia-vietnámi tantervet", amely a francia és az alfabetikus vietnámi nyelvet hangsúlyozta. A vietnami ábécé a latin ábécé egy olyan formája, amely hangjeleket is tartalmaz. 1918. december 28-án Khai Dinh király kijelentette, hogy a hagyományos írásrendszernek nincs többé hivatalos státusza. A közszolgálati vizsgát 1919. január 4-én tartották utoljára a császári fővárosban, Hue-ban. A vizsgarendszer és az arra épülő oktatási rendszer közel 900 évig volt érvényben. Maga Kína nem sokkal később a május negyedik mozgalom részeként megszüntette a klasszikus kínai nyelv használatát.
Egy oldal a Nhật dụng thường đàm (1851) című kétnyelvű szótárból. A kínai szavakat jelölő karaktereket a Nômben magyarázzák.
A kék betűk a modern vietnami, míg a barna és zöld betűk a nômiek. A kínai nyelvben is használt karakterek zölddel vannak jelölve, míg a vietnamiak barnával. A szöveg így szól: "Anyám minden vasárnap vegetáriánus ételeket eszik a templomban".
Nyelvi problémák
A kínai írásjegyeket Kínában és máshol is használják különböző nyelvek írására, beleértve a mandarin nyelvet, amely a legszélesebb körben beszélt nyelv Kínában, a kantoni nyelvet, amelyet Hongkongban és Dél-Kínában beszélnek, valamint a klasszikus kínai nyelvet, amelyet hagyományosan hivatalos írásra használnak. A karaktereket korábban Koreában és Vietnamban is használták. Japán a kínai írásjegyek és két natív fonetikus írásrendszer keverékét használja. Még az eredeti jelentésüket minden nyelven megőrző karakterek is különböző módon olvashatók. A 十 karaktert a kínai romanizációban (pinyin) shí-nek, a japán romanizációban (Hepburn) jū-nak, a koreai romanizációban (revideált romanizáció) sip-nek, a Vietnamban használt han-viet rendszerben pedig thập-nek ejtik. Mindezeken a nyelveken a karakter jelentése "tíz".
A Nômben használt karakterek többsége kínai eredetű, és azért választották őket, mert megfelelő a kiejtésük vagy a jelentésük. Például a "Nôm" szó írásához használt 喃 karaktert kínaiul nán-nak ejtik, és azt jelenti, hogy "fecsegés". A kínai karakter és a vietnami szó közötti illeszkedés nem mindig pontos. A "Nôm" szónak a vietnámi nyelvben nincs negatív jelentése, inkább egyszerű beszédet sugall, valami könnyen érthetőt.
A nôm több ezer olyan karaktert tartalmaz, amelyek a kínaiban nem találhatók meg. Ezzel szemben Japánban csak néhány száz kokujit fejlesztettek ki, amelyek többsége csak Japánban található növényeket és állatokat ír le. Koreának csak néhány ritkán használt gukja volt. Ezeket a karaktereket olyan írók alkották meg, akik már létező elemeket kombináltak. Az egyik elem, az úgynevezett radikális, a karakter jelentését, vagy legalábbis egy szemantikai kategóriát jelöl. A másik elem, a maradék, a kiejtést adja meg. Ez hasonló ahhoz, ahogyan a legtöbb kínai karaktert írják. A kínaihoz hasonlóan a vietnami is hangzó nyelv. Ezzel szemben a japán és a koreai nyelv fonetikus írásmóddal írható, amely nem jelzi a hangnemet.
Idézetek
1. ↑ Terrell, 126. o: "Hán Nôm kínai-vietnami írásjegyek."
2. ↑ 2.02.1Institute of Hán-Nôm Studies & Vietnamese Nôm Preservation Foundation 2008.
3. ↑ 3.03.1Hanna 1997, 78-79. és 82. o.
4. ↑ VietnamNet (2004. november 11.), "International seminar on Nom script", Communist Party of Vietnam Online Newspaper Check date values in: |date= (help)
5. ↑ (vietnámi nyelven) Trần Nhân Tông, Cư trần lạc đạo phú
6. ↑ Marr 1984, 142. o.
7. ↑ 7.07.17.2Phùng Thành Chủng 2009
8. ↑ Nguyễn Phương Mỹ, vezető tartalomfejlesztő, "mtd9 EVA, Version 5", LacViet Computing Corp. 1994-2009. Lásd a "nôm" ("egyszerű, könnyen érthető") és a "nôm na" ("egyszerű kifejezésekkel") bejegyzéseket.
9. ↑ Ez a karakter az észak-vietnami Tay népre jellemző. Ez a vietnami 朝 megfelelő karakterének a változata.
Vietnami Nôm Megőrzési Alapítvány, "Részletes információk: U+2B86F."
VNPF, "Az Unicode radikálisok listája".
Trần Văn Kiệm 2004, 424. o., "giàu".
"giàu", VDict.com.
Hoàng Triều Ân 2003, 178. o.
10. ↑ Ez a kód Nguyen Quang Hong, Tự Điển Chữ Nôm Dẫn Giải (2014), 106. o. alapján készült.
11. ↑ The Unicode Consortium 2006
12. ↑ Vũ Văn Kính & Nguyễn Quang Xỷ 1971.
13. ↑ Hồ Lê 1976.
14. ↑ 14.014.114.2Nguyễn Quang Hồng 2008.
15. ↑ The Unicode Consortium & 1995-2013
16. ↑ Hồ Lê 1976, 152. o., "kích".
Betűtípusok
A cikkben szereplő néhány karakter megfelelő megjelenítéséhez további betűtípus telepítése szükséges lehet:
- Hanamin B - Ez a japán betűtípus közel 90 000 karaktert támogat, beleértve az Unicode CJK C kiterjesztésben szereplő karaktereket is.
- NomNaTongLight - A vietnami Nôm Preservation Foundation által létrehozott betűtípus egy 1933-as fametszet (Nhóm Nôm Na 2005) karakterein alapul.
- Han Nom Font Set - Ez a nyílt forráskódú betűtípus több mint 70,000 Unicode CJK kódpontot támogat.
- Betűtípusok Chu Nom. Hogyan kell megjeleníteni és használni a Han-Nom karaktereket.
Kérdések és válaszok
K: Mik a kínai-vietnámi írásjegyek?
V: A kínai-vietnámi írásjegyek (Hلn Nôm) olyan kínai stílusú írásjegyek, amelyeket vietnámi vagy kínai-vietnámi írásként lehet olvasni.
K: Hogyan kapcsolódik a Han-viet ezekhez a karakterekhez?
V: A Han-Viet egy olyan rendszer, amely lehetővé teszi a vietnámiak számára a kínai olvasást, ami az angol pinyinnek felel meg.
K: Mikor vezették be a kínai írásjegyeket Vietnamban?
V: A kínai írásjegyeket akkor vezették be Vietnamba, amikor a Han Birodalom i. e. 111-ben megszállta az országot.
K: Miért tért át Vietnam a hagyományos írásjegyekről a latin ábécére az 1920-as években?
V: Az 1920-as években Vietnam a könnyebb használat és a modernitás érdekében a hagyományos írásjegyekről áttért a latin ábécére.
K: Mi volt a Han-Nom Intézet megalapításának célja?
V: A Han-Nom Intézetet 1970-ben alapították Hanoiban azzal a céllal, hogy összegyűjtse és tanulmányozza a hagyományos írásmóddal írt dokumentumokat.
K: Hány kínai-vietnámi karaktert nyújtottak be elektronikus kódolásra?
V: A Han-Nom Intézet 19 981 kínai-vietnámi karaktert tartalmazó listát nyújtott be elektronikus kódolásra. Ebbe beletartozik egy 9 299 darabból álló, Nôm ideográfiáknak nevezett alapkészlet.
Keres