Ez azoknak a dinoszauruszoknak a listája, amelyek maradványait Észak-Amerikában találták meg. Az itt szereplő nemek a triász végétől (háromszázmillió évvel ezelőtt) a kréta végéig (66 millió évvel ezelőtt) terjedő időszakból származnak, és a leletek különböző helyekről, kialakulásuk és állapotuk szerint változó jellegű maradványokból (csontok, fogak, lábnyomok, tojásleletek) származnak. Érdemes megjegyezni, hogy a lista nem feltétlenül tükrözi a valós biológiai sokféleséget, mert a fosszíliák találati aránya erősen függ a kőzetrétegek feltártságától, a kutatások intenzitásától és a taphonómiai (megőrződési) folyamatoktól.

Áttekintés: miért olyan gazdag az észak-amerikai leletanyag?

Észak-Amerika kiemelkedően sok dinoszaurusz-leletet adott a paleontológiának. Ennek oka részben az, hogy a kontinens területén kiterjedt, jól megőrzött kőzetsorozatok találhatók (pl. Morrison-, Hell Creek-, Judith River- és Lance-formációk), részben pedig a XIX–XX. századi intenzív kutatásoknak és múzeumi feltárásoknak köszönhető. A fosszíliák minősége és száma azonban időben és térben igen eltérő, emiatt fontos figyelembe venni a mintavételi torzítást, amikor a dinoszauruszok diverzitását és elterjedését vizsgáljuk.

Időbeli felosztás és jellemzők

Középső jura

A középső jura az egyetlen gyengén reprezentált időszak Észak-Amerikában, bár Mexikóból számos középső jura lelőhely ismert. Találtak lábnyomokat, tojáshéjakat, fogakat és csonttöredékeket, amelyek theropodákat, sauropodákat és ornithopodákat képviselnek, de egyik sem diagnosztizálható nemzetségszintűre. Összességében a középső jura anyaga töredékes, ezért ezen időszak ökológiájáról és faunájáról még sok a bizonytalanság; további feltárások és rétegtani vizsgálatok szükségesek a pontosabb képhez.

Felső jura

Az észak-amerikai felső jura azonban a középső jura pontos ellentéte. A felső-jura Morrison-formáció az Egyesült Államok számos államában megtalálható, többek között Colorado, Utah, Wyoming, Montana, Új-Mexikó, Oklahoma, Dél-Dakota és Texas államokban. Nevezetes, hogy ez a világ legtermékenyebb egyetlen dinoszaurusz fosszíliák forrása. A Morrison-képződmény bőséges sauropod (pl. Apatosaurus, Diplodocus, Camarasaurus, Brachiosaurus), valamint nagytestű ornithischiák és theropodák maradványait őrzi; ezek alapján a felső-jura Észak-Amerikát széles testű, hosszú nyakú növényevők és különféle ragadozók jellemezték. A lerakódások száraz-fél száraz környezetre utalnak, folyóvölgyi üledékekkel, holtfa- és liánnövényzet maradványaival. A Morrison-formáció leletei döntő mértékben járultak hozzá a jura dinoszauruszainak megismeréséhez.

Alsó (korai) kréta

Az alsó kréta idején új dinoszauruszok jelentek meg. A szauropodák még mindig jelen voltak, de már nem voltak olyan változatosak, mint a jura korban. Az észak-amerikai korai kréta korszakból származó theropodák közé tartoznak a dromaeosaurusok, például a Deinonychus és a Utahraptor, az Acrocanthosaurus és a Microvenator. A szauropodák közé tartozott az Astrodon, a Pleurocoelus és a Sauroposeidon. Az ornithischiaiak változatosabbak voltak, mint a jura időszakban. A Tenontosaurus, a Hypsilophodon, az Iguanodon, a Protohadros és az Eolambia néhány az akkor élt ornithopodák közül. Az ankylosauruszok a kréta korban váltották fel stegoszaurusz rokonaikat. Az észak-amerikai korai kréta korból származó ankylosaurusok közé tartozik a Sauropelta és a Gastonia. A Therizinosaurusok, mint például a Falcarius, szintén ismertek Észak-Amerika korai kréta korából.

Több korai kréta lelőhely (pl. Cloverly-, Antlers-, Cedar Mountain-formációk) részletesebb képet adnak a változó éghajlatról és növényzet-váltásról: megjelentek az első szélesebb körben elterjedt zárvatermők (angiospermek), ami hatással volt a növényevők diétájára és elterjedésére. Emellett a kréta elején a kontinentális elrendeződés és tengeráramlások változása hatással volt a fajcserére és endemizmusra.

Felső kréta: campaniai és maastrichti időszakok

Végül, a hosszú felső kréta idején minden idők dinoszauruszainak legnagyobb bősége és sokfélesége Észak-Amerikában élt. A felső kréta korai szakaszában élt a therizinoszaurusz Nothronychus és a ceratopsz Zuniceratops. A campaniai szakaszban (83,6-72 mya) a dinoszauruszok óriási változatossága ismert. A theropodák közé tartoztak a tyrannosaurus Albertosaurus, Gorgosaurus, Daspletosaurus, Appalachiosaurus és Dryptosaurus, valamint a dromaeosauridák Dromaeosaurus, Saurornitholestes, Atrociraptor és Bambiraptor. Léteztek még ceratopsziák, mint a Pachyrhinosaurus, a Styracosaurus, a Centrosaurus Monoclonius, a Brachyceratops, a Pentaceratops és a Leptoceratops. A hadroszauruszok között létezett a Parasaurolophus, a Corythosaurus, a Lambeosaurus, a Saurolophus és a Prosaurolophus.

  • Ragadozók (példák): a campaniai faunában különféle közepes és nagytestű tyrannosauridák és dromaeosauridák voltak jelen, amelyek gyakran csúcstetrapod ragadozóként funkcionáltak.
  • Növényevők (példák): a ceratopsziák és hadroszauruszok nagyfokú változatossága lokalizált ökoszisztémákat és valószínűleg komplex társadalmi viselkedést jelez.

A campaniai időszakot követően a maastrichti (72–65,5 mya) szakaszban a dinoszauruszok sokfélesége csökkent ugyan a korábbihoz képest, de továbbra is jelentős taxonok éltek Észak-Amerikában. Az észak-amerikai növényevő dinoszauruszok közé tartoztak ekkor a titanosaurus sauropoda Alamosaurus, a ceratopsziák Triceratops és Torosaurus, a pachycephalosaurusok Pachycephalosaurus, Stygimoloch, Dracorex és Stegoceras, a hadroszauruszok Edmontosaurus és Anatotitan. Az ebből az időszakból származó ragadozó dinoszauruszok közé tartozott a Tyrannosaurus és a Nanotyrannus (amely lehet, hogy csak az előbbinek egy fiatalkori példánya), valamint a troodontid Troodon.

A maastrichti lelőhelyek (például a Hell Creek-, Lance- és Frenchman-formációk) kiválóan dokumentálják a kréta végének ökológiáját, és sok ikonikus fosszília (pl. teljes csontvázak, „ragadozó–növényevő” interakciókat dokumentáló leletek, tojás- és fészekmaradványok) innen származik. Ez az időszak zárja le a dinoszauruszok 160 millió éves dominanciáját a Földön a K–Pg kihalással (kb. 66 millió évvel ezelőtt).

Fontos megjegyzések és kutatási irányok

  • A fosszilis leletek értelmezése folyamatosan változik: sok nem és faj átnevezésen, újraértékelésen megy keresztül, ahogy új leletek és modernebb elemzési módszerek (CT-vizsgálat, izotópelemzés, filogenetikai vizsgálatok) állnak rendelkezésre.
  • Több „nem biztos” vagy vitatott nemről (pl. Nanotyrannus) még vita folyik: lehetnek fiatalabb egyedek, ontogenetikai változatok vagy valódi külön nemek.
  • Észak-Amerikán kívülről származó leletek (különösen Mexikó, Alaszkai északi területek, és a csendes-óceáni szigetek) újrakeretezhetik azt a képet, amelyet jelenleg a népszerű formációk leletei alapján ismerünk.

Összefoglalva: Észak-Amerika dinoszaurusz-faunája rendkívül változatos volt, és a kontinens leletei — a részleges csonttöredékektől a teljes csontvázakig — alapvető forrást jelentenek a dinoszauruszok evolúciójának és paleoekológiájának megértéséhez. A kutatások továbbra is aktívak, és új felfedezések rendszeresen finomítják vagy módosítják a jelenlegi képet.