A Troodontidae a madárszerű theropoda dinoszauruszok családja. Főként Mongóliában, Kínában és Észak-Amerikában találták meg őket. Az első példányt, mindössze egyetlen fogat, Ferdinand Hayden 1855-ben találta Montana középső részén. A troodontidák leletei azóta sokat gazdagodtak; különösen a kelet-ázsiai lelőhelyek, a Gobi-sivatag és a jeholi lelőhelyek hoztak fontos példányokat.

Felfedezések és fosszilis anyag

A troodontidák fosszíliái sokáig kevesek és hiányosak voltak. Nemrégiben több teljes példányt találtak. Ma már vannak teljes és csuklós példányok, beleértve tollakat, tojásokat és embriókat, valamint teljes fiatal egyedeket is. Ezek a leletek lehetővé tették az életmód, a testfelépítés és a növekedés pontosabb rekonstrukcióját. 1994-ben egy felnőtt Troodon fosszíliáját találták meg, amely egy nyolc tojást tartalmazó fészken ült; ez az egyik legismertebb bizonyíték a kotlásra és a fészekgondozásra.

Anatómia és érzékszervek

A troodontidákra jellemző volt a viszonylag nagy agy, amely magasabb intelligenciaszintre vagy kifinomultabb érzékszervi feldolgozásra utalhatott a kortárs theropodákhoz képest. Koponyájukban sok légzseb található, ami a csontok súlycsökkentését és a légzőrendszer madárszerű részeit mutathatja. Az arckoponya és a szemgödör alapján valószínű, hogy jó látásuk volt, sötétebb fényviszonyok között is hatékonyak lehettek.

A lábszerkezetben gyakran megfigyelhető egy nagyobb, felső fokon módosult második lábujj-karmok jelenléte: bár ezt korábban „visszahúzható” vagy „sarlóalakú” karmaként írták le, ma inkább úgy tartják, hogy ez a karmok és a járás speciális alkalmazkodását jelezte. A troodontidák fogaiban általában sok apró, sűrűn elhelyezkedő fog található: a fogak száma állatonként változó, a Saurornithoides mongoliensis 96-tól a Troodon 120-ig terjedő értékeket mutatott (a fogak számát a kutatók gyakran a fogpozíciók összegzésével határozzák meg).

Tollak, testfedés és viselkedés

A troodontidák valószínűleg tollasak voltak: több, korábban madárnak vagy madárszerű dinoszaurusznak tartott troodontid-fosszílián megtalálták a tollnyomokat. A tollak szerepe lehetett hőszigetelés, jelölés és bizonyos fokig a repülés előtti funkciók átveszése (például rövid siklás vagy egyensúlyozás). A koponya és a végtagok formája alapján mozgékony, viszonylag gyors állatokként képzelhetjük el őket, akik kis zsákmányt, rovarokat és esetleg növényi anyagot fogyasztottak — a pontos táplálkozástípus fajonként eltérhetett.

Szaporodás és növekedés

A tojások és embriók feltárása lehetővé tette a fészkelési szokások vizsgálatát. A leletek arra utalnak, hogy egyes troodontidák fészkeket készítettek, és aktívan óvták a tojásaikat, ahogy azt a 1994-es, tojások felett ült példány is mutatja. A tojások gyakran rendezett sorokban vagy körkörös elrendezésben találhatók; ugyanakkor a kikelési és növekedési mintázatok fajonként eltértek: a fiatal egyedek gyors növekedést mutathattak, és a kölyök állapotban is viszonylag gyorsan önállósodhattak.

Rendszertan és filogenetikai helyzet

A troodontidák a Paraves kládba tartoznak, és anatómiai vizsgálatok szerint, különösen a Sinovenator-hoz hasonló, legprimitívebb troodontidákban, feltűnő hasonlóságok vannak az Archaeopteryxszel és a primitív dromaeosauridákkal. Ez mellette szól, hogy ezek a csoportok közeli rokonok. A troodontidák belső rendszertana bonyolult, és egyes taxonómiai egységek (például maga a Troodon nemzetség) évtizedek alatt többször is átkerültek vagy újraértékelődtek a kutatások során.

Paleoökológia és jelentőség

Troodontidák többféle élőhelyen éltek: erdős, parti és nyílt területeken egyaránt, és a földtörténeti késő kréta időszak különböző ökoszisztémáiban fontos kis- vagy közepes méretű ragadozók voltak. Mivel közeli rokonságban állnak a madarakkal és a dromaeosauridákkal, a troodontidák tanulmányozása segít megérteni a madarak eredetét, a tollak kialakulását és a theropodák viselkedésének evolúcióját.

Összességében a troodontidák a theropodák közt különleges helyet foglalnak el: nagy agyuk, finom tapintású végtagjaik és madárszerű vonásaik miatt kulcsfontosságúak az evolúció madárszerű irányainak feltárásában. A további leletek és modern technikák (tömegelemzés, CT-vizsgálatok, izotópos elemzés) várhatóan még részletesebb képet adnak majd életmódjukról és biológiájáról.