Az Alamosaurus egy titanosaurus volt, egy gigantikus növényevő dinoszaurusz a felső kréta időszakból. Leggyakrabban a maastrichti kor végéhez kötik, tehát nagyjából 70–66 millió évvel ezelőtt élt, bár a pontos korhatárok némi eltérést mutathatnak a lelőhelytől függően.

Felfedezés és elnevezés

Az Alamosaurus maradványait először Észak‑Amerikában találták meg, a név az Új‑Mexikó állambeli Ojo Alamo formációjára utal. A nemzetközi rendszertanban a nemzetséget korábban jellemezték és név szerint említették különböző leírásokban; az első meghatározások és típusanyagok alapján vált ismertté a faj. A későbbi gyűjtések során Texasból és Utahból is kerültek elő Új‑Mexikóban, Texasban és Utahban találtak maradványok.

Méretek és megjelenés

Az Alamosaurus tipikus titanosaurid megjelenésű: hosszú nyak, tömzsi test, erős négy lábon járó testalkat és hosszú, ostorszerű farok jellemezte. A teljes hossza a különböző becslések szerint nagyjából 20–30 méter között lehetett; gyakran említik kb. 21 méteres hosszúságot és mintegy 30–40 tonnás testtömeget (például ~33 tonna), de a mérési adatok és a tömegbecslések változóak. A fennmaradt csontok töredékesek: főleg gerinccsigolyák, medence- és végtagcsontok ismertek, a koponya maradványai azonban nagyon ritkák vagy hiányoznak, ezért a fej pontos felépítése kevéssé dokumentált.

Előfordulás és élőhely

Az Alamosaurus csontvázelemei a leggyakoribb késő kréta kori dinoszaurusz fosszíliák közé tartoznak, amelyeket az amerikai Délnyugaton találtak, és amelyeket ma már a kor és a hely faunájának meghatározására használnak. Ezen a területen a kutatások szerint klímaváltozás következett be: a vidék szárazabbá vált, ami átalakította az ottani növényzetet és az állatvilágot is. A lelőhelyek és az őslénytani viszonyok alapján az Alamosaurus és a hozzá társuló fajok valószínűleg félsivatagos vagy mérsékelten száraz, belső síkságokon éltek.

Paleoökológia és jelentőség

Thomas M. Lehman egyenesen úgy írja le az átmenetet, mint "egy felszínesen 'jura' jellegű fauna hirtelen újbóli megjelenését". Ezeket a faunákat az Alamosaurus uralja, és Texasban bőséges a Quetzalcoatlus előfordul. Az Alamosaurus–Quetzalcoatlus társulás valószínűleg félsivatagos belföldi síkságokat képvisel, ahol a nagy testű növényevők és a hatalmas röpképes hüllők együtt éltek. Mint az észak‑amerikai késő kréta titanosauraid egyik legismertebb képviselője, az Alamosaurus fontos az éghajlat‑ és faunaváltozások, valamint a kontinensek közötti elterjedési mintázatok (például dél-amerikai rokonságú titanosauraid beáramlása) megértésében.

A leletek töredezettsége miatt sok részlet még bizonytalan, ezért a további feltárások és az új vizsgálatok (pl. csontszövettan, morfológiai összehasonlítások) segíthetnek pontosítani az Alamosaurus méretére, testarányaira és ökológiai szerepére vonatkozó ismereteinket. p201