A Corythosaurus az ornithopodák egyik neme. Nagyméretű növényevő kacsacsőrű dinoszaurusz volt. Körülbelül 9–10 méter hosszú volt, csípőnél 2 méter magas, és 3–5 tonnát nyomott. Élőhelye a késő kréta (Campani kor) időszakára tehető, nagyjából 77–75 millió évvel ezelőtt; fosszíliáit főként Észak-Amerikában, különösen a mai Alberta területén (Dinosaur Park Formation) találták.
A többi hadroszauruszhoz hasonlóan hosszú fejének tetején üreges, csontos, oldalról lapított sisak alakú címer volt (a Corythosaurus jelentése "sisakos gyík"). Valószínűleg a hangkibocsátás és a felismerés volt a funkciója. A hímeknek nagyobb volt a címerük, mint a nőstényeknek és a fiatal egyedeknek.
Rendszertani besorolás és rokonság
Corythosaurus a madárcsípésűek (Ornithischia) csoportjába tartozó hadroszauruszok (Hadrosauridae) alcsaládjába, a lambeoszauridák közé sorolható. A lambeoszauridákra a csontos, üreges, fejlett „sisak” jellemző, mely alapján rokonsági viszonyban áll olyan nemekkel, mint a Lambeosaurus, Hypacrosaurus vagy Parasaurolophus.
Címer (sisak) és hangképzés
A Corythosaurus jellegzetes, sisakszerű képlete valójában a koponya kiterjedt csontos megnyúlása, amelyben összetett orrjáratok húzódnak. CT-vizsgálatok és anatómiai kutatások alapján a sisak belsejében lévő üregek rezonátorként működhettek, így az állat jellegzetes, távoli hangokat adhatott ki. A címer szerepe többfunkciós lehetett: faj- és egyedfelismerés, szexuális kiválasztódás, valamint esetleg hőszabályozás vagy a légzési utak módosítása.
Testfelépítés és mozgás
A Corythosaurus a többi hadrosauridához hasonlóan két lábon és négykézláb is tudott mozogni, amint azt a rokon állatok lábnyomai is mutatják. Hosszú farka volt, amelyet csontos inak merevítettek meg, amelyek megakadályozták, hogy lecsüngjön. A kezének négy ujja volt, a kéz legbelső ujja hiányzott. A második, a harmadik és a negyedik ujj összenőtt, és patákat viselt, ami arra utal, hogy az állat a kezét támaszkodásra használhatta. Az ötödik ujj szabad volt, és tárgyak manipulálására használhatták. Mindkét lábfejnek csak a három középső lábujja volt.
A test arányai és az izomrendszer alapján a Corythosaurus gyors, de nem kimondottan robusztus futó lehetett, rövid távon el tudta érni a ragadozók elkerüléséhez szükséges sebességet, hosszabb távon pedig lassúbb, táplálékszerzésre optimalizált mozgást folytathatott.
Táplálkozás és fogazat
Mint minden hadroszaurusz, a Corythosaurus is növényevő volt. Elülső csőrös részével letépte a leveleket és hajtásokat, a hátsó részen pedig sűrű, egymás mellé illeszkedő fogakból álló "fogkészítményt" (dental battery) használt a növényi anyag őrlésére. Táplálékában valószínűleg fűfélék, páfrányok, virágos növények és tűlevelűek is szerepeltek; a táplálkozás magassága lehetővé tette akár középmagas növények elérését is.
Viselkedés, növekedés és nemi különbségek
A fosszíliák és a csontnövekedési vizsgálatok alapján a Corythosaurus valószínűleg csordában élt, társas viselkedést folytatott, és a fiatal egyedek csoportosan fejlődhettek. A címer mérete alapján felmerült a nemi dimorfizmus lehetősége (hímek nagyobb sisakkal), de ez ma is vita tárgya: egyes kutatók szerint a különbségek inkább életkori (ontogenetikai) változások következményei lehetnek.
Fosszilis leletek és tudományos felfedezés
Corythosaurus fosszíliáit számos helyen találták meg Észak-Amerikában, legerősebb lelőhelyei az Alberta tartományi Dinosaur Park Formation üledékei. Az első leírásokat a 20. század elején végezték; a jól megőrzött koponyák és teljesebb csontvázak jelentősen hozzájárultak a lambeoszauridák anatómiai és viselkedéstani megértéséhez.
Élőhely és ökoszisztéma
A Corythosaurus korabeli környezete folyók, ártéri laposok és vegyes növényzet volt, ahol más növényevő dinoszauruszok és ragadozók, például dromeosauridák és tyrannosauridák osztoztak az élettéren. Az üledékes környezet és a gyakori árvizek miatt sok példány jól konzerválódott, így a kutatók részletes rekonstrukciókat készíthetnek az állat testfelépítéséről és életmódjáról.
Összefoglalva, a Corythosaurus jellegzetes sisakjával, fejlett fogazatával és képeségével, hogy két- és négylábon is mozogjon, az egyik legismertebb és legjobban tanulmányozott lambeoszaurid hadroszaurusz, amely fontos szerepet játszik a késő-kréta ökoszisztémák megértésében.