Lambeosaurus — címeres kacsacsőrű dinoszaurusz (késő kréta, Észak-Amerika)

Lambeosaurus — címeres kacsacsőrű dinoszaurusz a késő kréta Észak-Amerikából: hatalmas csontos taréj, rekordméretű fajok és Kanada–Mexikó fosszíliái felfedezve.

A Lambeosaurus egy címeres, kacsacsőrű dinoszaurusz volt. Nagy, üreges, csontos gerince akkora volt, mint a koponyája többi része. Funkcióját sokat vitatták.

További fontos megjegyezni, hogy ez a csontos „címer” valójában belső üregekkel és járatokkal teli struktúra volt, amelyet belülről vékony csontlemezek határoltak. A címer formája fajonként és életkoronként változott: voltak magas, sisakszerű és laposabb, fejszerű alakzatok is. A címer szerkezete könnyű volt, de nagy felületet biztosított hangképzésre, látványra és esetleg szaglási funkciók kiegészítésére.

A Lambeosaurus a késő kréta időszakban élt, körülbelül 76-75 millió évvel ezelőtt (mya). Fossziliáit találták meg Albertában (Kanada), Montanában (USA) és Baja California-ban (Mexikó), de csak a két kanadai fajt írták le részletesen. Úgy tűnik, hogy a mexikói faj, a Lambeosaurus laticaudus körülbelül 15 méter hosszúra (15 m) nőtt, és 5,6 tonnát nyomott. Ez a leghosszabb ismert ornithischiai dinoszaurusz. A többi faj kisebb volt.

Fontos megemlíteni, hogy a méretadatok egy részét töredékes leletek alapján becsülik, ezért bizonyos példányok rendkívüli mérete vitatott lehet. A legtöbb Lambeosaurus-fajról ismert teljesebb csontvázak 7–10 méteres testhosszat és néhány tonnás testtömeget jeleznek; a nagyon nagy példányok ritkák és további vizsgálatot igényelnek.

A Lambeosaurust Dr. William A. Parks írta le 1923-ban, 20 évvel azután, hogy Lawrence Lambe (egy korai kanadai kövületvadász) tanulmányozta. A nemzetség Észak-Amerika nagy részén és Mexikóban is elterjedt.

Morfológia és koponya

A Lambeosaurus jellegzetessége a nagy, üreges csontos címer volt, amely a koponya tetején helyezkedett el, és kiterjedt légjárat-rendszerrel kapcsolódott az orrüregekhez. A koponya hátsó és elülső része jól fejlett rostra (kacsaszerű csőr) és fogazott, többsoros rágófelülettel rendelkező fogazatra épült — az ún. „dental battery” rendszerre, amely hatékonyan őrölte a növényi rostokat.

Táplálkozás és életmód

A Lambeosaurus valószínűleg növényevő volt, és a kacsaszerű csőrrel és a fogazattal levágta és megőrlte a leveleket, ágakat és egyéb lágyszárú növényi részeket. Képes volt négylábú járásra táplálkozás közben, de szükség esetén két lábra állva is mozgott vagy elérte a magasabb növényzetet. Vélhetően csordákban élt, ami védelmet nyújthatott a ragadozók ellen és elősegítette a közös költést, bár közvetlen fészekleletek Lambeosaurusra szűkebb körben ismertek.

A címer lehetséges funkciói

• Hangképzés: a belső üregek rezonátorként működhettek, eltérő frekvenciájú hangok előállítására alkalmassá téve a dinoszauruszt a fajon belüli kommunikációhoz.
• Vizuális jelzés: a kialakuló, feltűnő formák és a lehetséges színeződés segíthette a faj- és nemiség szerinti felismerést, illetve a párválasztást.
• Szaglás kiegészítése: részben hozzájárulhatott az orrüreg kiterjesztéséhez, bár ez kevésbé valószínű, mint a hangképzés és a vizuális szerepek.
• Hőszabályozás: a nagy csontos felület és a belső üregek szerepe a hőleadásban elméleti lehetőség, de ez kevésbé bizonyított.

Rendszertan és fajok

A Lambeosaurus a lambeosaurinák alcsaládjába tartozik, amely a hadrosauridák (kacsacsőrű dinoszauruszok) egyik fő csoportja. A nemzetség típusfaja a Lambeosaurus lambei, de több más fajhoz is rendelték a leleteket. Néhány mexikói és amerikai anyagot különböző szerzők más nemekhez soroltak vagy bizonytalannak minősítettek, ezért a pontos fajdiverzitás és elterjedés továbbra is aktív kutatás tárgya.

Ontogenetika: fejlődés és növekedés

A Lambeosaurus növekedése során a fiatal egyedek címer nélkül vagy nagyon kis címerrel születtek; a címer fokozatosan alakult ki és vált hangsúlyossá az érettséggel. Ez arra utal, hogy a címer szerepe részben szociális és szaporodási kommunikációhoz kötődött, valamint hogy a fiatalok különböző ökológiai szerepet tölthettek be felnőttektől eltérően.

Paleoökoszisztéma és ragadozók

A Lambeosaurus élőhelyei általában folyóvölgyi, árterületi és lagúnás környezetek voltak, gazdag vegetációval — erdőkkel, páfrányszerű növényekkel és fás-cserjés növényzettel. Ezeken a területeken más növényevő dinoszauruszokkal és különböző ragadozó theropodokkal osztozott a környezeten; a csordás életmód és a gyors menekülés voltak a fő túlélési stratégiái a ragadozók elől.

Felfedezés és kutatás

Az első Lambeosaurus-leletek Kanadai kutatók munkájához kötődnek; a nemzetség neve Lawrence Lambe paleontológus tiszteletére született. Azóta számos ásatás hozott elő új példányokat és részletes koponyarekonstrukciókat, amelyek sokat segítettek a címerek belső szerkezetének és lehetséges funkcióinak megértésében. A kutatások között szerepelnek CT-vizsgálatok és alapos morfológiai összehasonlítások más lambeosaurinákkal.

Összefoglalás

A Lambeosaurus egy jellegzetes, címeres hadrosaurida volt, amelyet a belső üreges címer és a fejlett fogazat különböztet meg. Szerepe a kréta végi észak-amerikai ökoszisztémákban jelentős volt: hatékony növényevőként és valószínűleg társas életmódot folytatva fontos eleme volt környezetének. Sok részlet — különösen a fajok pontos elhatárolása és egyes hatalmasnak tűnő példányok valódi méretei — még ma is tudományos vizsgálatok tárgyát képezik.

Paleobiológia

Etetés

Hadrosauridaként a Lambeosaurus egy nagy két- vagy négylábú növényevő volt, amely növényeket fogyasztott. Kifinomult koponyája volt, amely lehetővé tette az emlősök rágásához hasonló őrlő mozgást. Fogai folyamatosan cserélődtek, és egyenként több mint 100 fogat tartalmazó fogakba voltak összezsúfolva, amelyek közül mindig csak viszonylag kevés volt használatban.

Csőrével növényi anyagot aratott, amelyet egy pofaszerű szerv tartott az állkapcsában. A táplálkozás a földről kb. 4 méteres magasságig történhetett.

A Lambeosaurusok csőre keskenyebb, mint a hadroszauruszoké, ami arra utal, hogy a Lambeosaurus és rokonai szelektívebben táplálkozhattak, mint széles csőrű, címer nélküli társaik.

Koponyacsúcs

Más lambeosaurusokhoz, például a Parasaurolophushoz és a Corythosaurushoz hasonlóan a Lambeosaurusnak is jellegzetes címer volt a feje tetején. Az orrürege hátrafelé átfutott ezen a gerincen, így az nagyrészt üreges volt. A címer funkciójára vagy funkcióira vonatkozóan számos feltevés született. Ezek között szerepel a sómirigyek elhelyezése, a szaglás javítása, a búvárcsőként vagy légcsapdaként való használat, a hangok kibocsátásához szükséges rezonáló kamraként való működés, vagy a különböző fajok vagy ugyanazon faj különböző nemű egyedeinek egymás felismerésére szolgáló módszer. Az olyan társadalmi funkciók, mint a zajkeltés és a felismerés váltak a legszélesebb körben elfogadottá e hipotézisek közül.

A hadrosauridák szemének nagy mérete és a szklerotikus gyűrűk jelenléte a szemen éles látásra és nappali életmódra utal, ami azt bizonyítja, hogy a látás fontos volt ezeknek az állatoknak. A hadrosauridák hallása is erősnek tűnik. Legalább egy példa van arra, hogy a rokon Corythosaurusnál egy karcsú kengyel a helyén van, ami a dobhártya nagy helyével együtt érzékeny középfülre utal. A belső fül halló része jól fejlett volt. Ha zajkeltő eszközként használták, akkor a gerinc a különböző fajok vagy nemek esetében felismerhető különbségeket is biztosíthatott, mivel a különböző gerincformáknak megfelelő orrjáratok eltérő elrendezése különböző hangokat eredményezett volna.

A L. magnicristatus magascsőrű L. magnicristatus életre szóló helyreállítása

Kérdések és válaszok

K: Mi volt a Lambeosaurus?

K: Mekkora volt az üreges csontos gerince?

K: Mikor élt a Lambeosaurus?

K: Hol találtak Lambeosaurus fosszíliákat?

K: Ki írta le a Lambeosaurust?

K: Hol terjedt el a Lambeosaurus nemzetség?

K: Mi a funkciója a Lambeosaurus csontos gerincének?

Keresés betűvel