A középső jura a jura második geológiai korszaka. Ez 174,1 millió évvel ezelőtt kezdődött, és 163,5 millió évvel ezelőtt ért véget.
Időhatárok és tagolás
A középső jura a jura középső szakaszát foglalja magában, és hagyományosan négy lefelé tagolt sztratigráfiai egységre osztható: Aalenian, Bajocian, Bathonian és Callovian. Ezek az alsó- és felső határok biostratigráfiai (elsősorban ammoniteszek alapján történő) meghatározásokkal és radiometrikus koradatokkal vannak rögzítve, ezért a korszak pontos időhatárai a kutatás előrehaladtával finomodtak.
Tektónika és paleogeográfia
A középső jura idején Pangea kezdett szétválni. Lauráziára és Gondwanára kezdett szétválni, és kialakult az Atlanti-óceán. A tektonikai tevékenységek bezárták a paleotethys-i óceánt. Észak-Amerika nyugati partjainál egy szubdukciós zóna továbbra is létrehozta az ősi Sziklás-hegységet.
A szétválás során rifting (hasadékképződés) és kezdődő óceánközi hátsági működés alakította át a kontinensek elrendeződését: a törésvonalak mentén medencék alakultak ki, amelyekben tengeri üledékek halmozódtak. Az aktív marginoknál (alábukó lemezek határain) vulkanizmus és hegységképződés folyt, ami helyi emelkedéseket és medence-áramlási mintázatokat eredményezett. A paleogén és fiatalabb hegységrendszerek előkészítő folyamatai is ezen a korszakon kezdtek el működni.
Éghajlat és tengeri környezet
A középső jura általában meleg, nedves, „üvegházi” klímát mutatott, kevésnek tekinthető nagy mértékű jegesedéssel. A tengerszint magas volt, így kiterjedt, sekély, belső-tengeri (epikontinentális) medencék alakultak ki, ahol mészköves és agyagos üledékek halmozódtak. Ezek az üledékek jelentős részben szolgálnak ma is fosszília- és kőolajforrás-képző kőzetként.
A tenger élővilága gazdag volt: ammoniteszek, belemniteszek, kagylók és korallszerű építők létrehozta zátonyok jellemezték a tengeri közösségeket; nagytestű tengeri hüllők (például plesiosauridák, plioszauruszok és egyes ichthyosauridák) voltak a tengeri ragadozók között. Az ammoniteszek fejlődése és gyors evolúciója kiváló biostratigráfiai jelölővé tette a jura rétegeket.
Szárazföldi élet és növényzet
A szárazföldeken a dinoszauruszok dominanciája tovább erősödött: a középső jura időszakában nagytestű sauropodák, különböző növényevő és ragadozó theropodák, valamint páncélos és pikkelyes növényevők (pl. stegosauridák) voltak jellemzők. A korabeli kis emlősök továbbra is kis testméretűek és rejtett életmódúak maradtak. A növényzetet főként gymnosperm (tűlevelűek és más magvas növények) közösségek alkották; a virágos növények csak később, a késő krétában terjedtek el.
Gazdasági és tudományos jelentőség
A középső jura kőzetei több területen is fontosak: rétegtani munkák alapját képezik, a fosszíliák (különösen az ammoniteszek) segítenek a korrelációnak, és sok helyen találhatók kőolaj- és gázkitermelésre alkalmas üledékes rétegek. A korszak tanulmányozása nélkülözhetetlen a kontinensek középső mezozoikumbeli paleogeográfiájának és a nagyléptékű lemeztektonikai események feltárásához.
Összességében a középső jura kritikus időszak volt a Föld történetében: jelentős tektonikai átrendeződés, magas tengerszint, meleg klíma és élénk biológiai evolúció jellemezte, amelyek együtt formálták a későbbi földtani és biológiai fejlemények alapjait.