Titanosauria

Skeleton

Csontvázuk nagyjából hasonló volt a korábbi sauropodákéhoz, de néhány alapvető különbséggel. A medence (csípőterület) karcsúbb volt, mint egyes sauropodáké, de a mellkas (mellkas) sokkal szélesebb volt. Ezáltal egyedülállóan "széles lábú" testtartásuk volt: mellső lábaik szélesebbre voltak egymástól, és általában hosszabbak voltak, mint a hátsó lábaik. Ez nagyon jól látható az Argentinosauruson. Ennek eredményeképpen a titanosaurusok megkövesedett nyomvonalai szélesebbek, mint a többi szauropodáé. Csigolyáik (hátcsontjaik) tömörek voltak (nem üregesek). Gerincoszlopuk rugalmasabb volt, ezért valószínűleg mozgékonyabbak voltak, mint rokonaik, és jobban fel tudtak állni.

Variety

A csoport igen változatos volt. Néhány kisebb típusnak nem voltak hosszabb mellső végtagjai (Epachthosaurus), és egy kínai leletnek (Xinghesaurus) rendkívül hosszú nyaka volt. Ezek a különbségek bizonyára az élőhelyeik és életmódjuk különbözőségéhez való alkalmazkodást tükrözik, de erről egyelőre keveset tudunk. E felfedezések közül sok meglehetősen friss.

Globális eloszlás

A titanoszauruszok széles körben elterjedtek. A fosszíliáikat minden kontinensen megtalálták, még az Antarktiszon is. Olaszországban egy titanoszaurusz faj négy jól megőrződött csontvázát találták meg.

Különösen sokan voltak a déli kontinenseken (akkoriban a Gondwana szuperkontinens részei). Ausztráliában 96 millió évvel ezelőtt éltek titanoszauruszok: Queenslandben egy körülbelül 25 méter hosszú (82 láb) lény fosszíliáit fedezték fel. Maradványokat találtak Új-Zélandon is.

Világrekord méret

A Titanosaurusok tartják a szárazföldi állatok méretének világrekordját. Egy argentínai helyen hét titanoszaurusz 150 csontját találták meg. A legnagyobbak egy 40 méter hosszú és 20 méter magas állatból származtak. Súlya körülbelül 77 tonna lehetett. Egy helyi mezőgazdasági munkás bukkant a maradványokra a sivatagban, La Flecha közelében, a patagóniai Trelewtől mintegy 250 km-re (135 mérföldre) nyugatra. A BBC egy csapatot küldött ki, hogy rögzítse az eseményt.

Paleobiológia

A titanoszauruszok csoportosan magasan élő állatok voltak, a magas fák leveleit és ágait fogyasztották. Ez ellentétben áll más növényevőkkel, például a Ceratopsia és az Ankylosauria fajokkal, amelyek alacsony növényzetet, például bokrokat ettek. Általános szabály, hogy a magasra növő növényeket a nagyevő állatok megehetik az alacsonyabbra növő növényeket, de az alacsonyra növő állatok nem ehetnek magas fákról. A korábbi szauropodákhoz (pl. Diplodocus) hasonlóan a titanoszauruszoknak is csapszerű fogaik voltak, és nem voltak őrlőfogaik. Ez azt jelenti, hogy gyomorkövekkel őrölték meg a táplálékukat, és hatalmas, üstszerű gyomruk volt, ahol baktériumok bontották azt.

Diéta

A késő kréta kori titanosauridáknál talált megkövesedett trágya széleskörű, nem szelektív növényi táplálkozásra utal. A várható növényi maradványok, például a cikádok és tűlevelűek mellett váratlanul sokféle egyszikű növényt találtak, köztük pálmákat és fűféléket (Poaceae), köztük a rizs és a bambusz elődeit. Ez arra engedett következtetni, hogy a növényevő dinoszauruszok és a fűfélék együtt fejlődtek ki.

Fészekrakás

Az argentínai Patagóniában, Auca Mahuevóban nagy titanosauridák fészkelőhelyét fedezték fel, és állítólag egy másik kolóniát is felfedeztek Spanyolországban. Több száz nőstény saltasaurusz ásott lyukakat a hátsó lábával, tojásokat rakott egyenként átlagosan 25 tojást tartalmazó fészekaljakban, és a fészkeket a föld és a növényzet alá temette. A kis, körülbelül 11-12 cm átmérőjű tojásokban megkövesedett embriók voltak, bőrlenyomatokkal együtt. A lenyomatokból kiderült, hogy a titanoszauruszokat apró, gyöngyszerű pikkelyekből álló mozaikos páncél borította. A hatalmas egyedszám csordaszerű viselkedésre utal, ami a páncélzatukkal együtt védelmet nyújthatott a korabeli nagy ragadozókkal, például az Abelisaurusszal szemben.

A titanoszaurusz fészek ásását és a tojásrakást bemutató ábra