A titánoszauruszok a nagy szauropoda dinoszauruszok egy változatos, számos fajt magába foglaló csoportja volt. A brachioszauruszokkal és rokonaikkal együtt a Titanosauriformes nagyobb kládját alkotják. Testfelépítésükre a hosszú nyak, a tömzsi törzs és a vastag, oszlop alakú végtagok voltak a jellemzőek, ami lehetővé tette számukra, hogy hatalmas testtömeget hordozzanak.
Az egyik legnehezebb szárazföldi állatokat között tartják őket: a csoportba tartozik például a Saltasaurus, az Isisaurus, az Argentinosaurus és a Paralititan. Néhány titánoszaurusz óriási méretű volt: a leírt legnagyobbak között szerepel a Patagotitan (becslések szerint akár 30–37 méter hosszú és több tíz tonna súlyú), valamint ugyanebből a régióból származó, hasonló méretű Argentinosaurus és a Puertasaurus. Nevüket az ókori Görögország mitológiai titánjairól kapták, utalva hatalmas termetükre.
A titánoszauruszok különösen sikeresek voltak a kréta időszak utolsó szakaszában, és a kréta-paleogén kihalási eseményig a szauropodák utolsó nagy, elterjedt csoportját alkották. A fosszíliák alapján a titánoszauruszok voltak a kréta időszak domináns növényevő állatai a szárazföldek számos részén. Feltételezhető, hogy a titánoszauruszok részben váltották fel a korábbi, nagytestű csoportokat — például a diplodocidákat és a brachiosauridákat —, amelyek a felső jura és a kréta közepe között visszaszorultak vagy kihaltak.
Szerkezet és táplálkozás: a titánoszauruszok nyaka különböző hosszúságú lehetett, de sokuknál a nyaktája hosszú volt, így magasban vagy kiterjedt területen tudtak legelni. A koponyák általában kicsik a testhez képest, fogazatuk egyszerű, leginkább növények letépésére és darabolására alkalmas volt. A gerinccsigolyák belső légüregei (pneumatizáció) könnyítették a csontokat, ami részben magyarázza a hatalmas testméretek elérését.
Változatosság: a titánoszauruszok között voltak nagyon nagy testű fajok és kisebb, rövidebb testű formák is. Néhány csoportnál, például a saltaszauridáknál, apró csontpáncélok (osteodermák) találhatók a maradványokon, ami arra utal, hogy bizonyos titánoszauruszok páncélozottságot is kifejlesztettek.
Szaporodás és viselkedés: a titánoszauruszokról található tojások és fészkek (például dél-amerikai lelőhelyeken) alapján tudjuk, hogy tojással szaporodtak, és több helyen csoportos fészkelésre utaló leletek is ismertek. A csontnövekedési vizsgálatok (hisztológia) gyors növekedést és viszonylag fiatalon elért nagy testméretet jeleznek, de a pontos szociális viselkedés — például vándorlás vagy nyájban élés — fajonként eltérő lehetett.
Elterjedés és fosszilis anyag: a titánoszauruszok világszerte elterjedtek voltak: fosszíliáik megtalálhatók Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában, Európában, Észak-Amerikában, Madagaszkáron és Indiában. A maradványok gyakran töredékesek (néha csak néhány csigolya vagy végtagcsont alapján írnak le fajt), ezért a testméretek és a rendszertani elhelyezés gyakran bizonytalan vagy vitatott. Ezért a legnagyobb méretekre vonatkozó becsléseknél mindig szerepelnek jelentős bizonytalanságok.
Kutatás és jelentőség: a titánoszauruszok kutatása folyamatosan új eredményeket hoz — új fajok, jobb töredékek és modern módszerek (például CT-vizsgálatok, csontnövekedési elemzések, tömegbecslési modellek) pontosítják az ismereteinket. Ugyanakkor sok régebbi "óriás" becslés újraértékelésre szorult a jobb összehasonlító alapok és módszerek miatt.
Kihalásuk: a titánoszauruszok, bár a krétában sok helyen uralták a megélhetési réteget, a kréta–paleogén határnál (kb. 66 millió éve) bekövetkezett tömeges kihalási eseményben eltűntek a földi gerinces faunából, mint a dinoszauruszok többsége.
Összefoglalva: a titánoszauruszok a szauropodák egyik legsokszínűbb és legkülönlegesebb csoportját jelentik. Nagyságuk, elterjedésük és anatómiai alkalmazkodásaik (például pneumatizált csontok, páncélzat egyes csoportoknál) miatt fontosak a dinoszauruszok ökológiájának és evolúciójának megértésében.
