Triceratops — háromszarvú óriás: jellemzés, méret és fosszíliák
Triceratops — háromszarvú óriás: részletes jellemzés, méretek és fosszíliák; Hell Creek-i leletek, koponyák, teljes csontvázak és fejlődési stádiumok egy helyen.
A Triceratops egy hatalmas növényevő ceratopsida dinoszaurusz volt a késő kréta korból. Nevét onnan kapta, hogy három szarv volt a fején. Főként Észak-Amerikában találták meg. Felnőttként akár 30 láb hosszúra és 9 láb magasra is megnőtt, és valószínűleg 5400 kg-ot nyomott.
A Triceratops alacsony böngésző volt, csontos csőrrel az állkapcsa előtt. Az állkapcsok szorosan elhelyezkedő őrlőfogakkal rendelkeztek. Védekezésének ellen kellett állnia a magasabb theropodák támadásainak, ezért volt a nyakát borító csontos pajzs. A szarvak mögötti csontos fodron és a keresztcsonton (a gerinc medencét feletti része) fogak által készített lyukakat találtak.
A Triceratops számos fosszíliáját gyűjtötték össze a nemzetség 1889-es első leírása óta. Legalább egy teljes csontváz létezik. John Scannella paleontológus megfigyelte: "Nehéz úgy kisétálni a Hell CreekFormációba, hogy ne botlanánk egy domboldalból kiégett Triceratopsba". Negyvenhét teljes vagy részleges koponyát fedeztek fel csak ezen a területen a 2000-2010 közötti évtizedben. Olyan példányokat találtak, amelyek a kikelőtől a kifejlett egyedig mutatják az életszakaszokat.
Rendszertan és ismert fajok
A Triceratops a Ceratopsidae család chasmosaurinae alcsaládjába tartozik. A legismertebb fajok közé tartozik a típusfaj, Triceratops horridus, valamint a gyakran említett Triceratops prorsus. A nemzetség sok példánya és a koponyák száma miatt a kutatók képesek voltak életkori (ontogenetikai) változásokat is vizsgálni.
Méretek és testfelépítés
A felnőtt példányok testhossza általában 7–9 méter körül mozgott (a cikk elején említett 30 láb ~9,1 m), vállmagassága körülbelül 2,5–3 méter (kb. 9 láb), és tömegük valószínűleg 4–6 tonna között volt (a megadott ~5400 kg ≈ 5,4 t). A Triceratops egyik legfeltűnőbb jellemzője a hatalmas, 2–3 méter szélességű koponya volt, amelyet három szarv és kiterjedt csontos pajzs (fodor) díszített.
Táplálkozás és fogazat
A Triceratops erőteljes csőrrel és rendezett, sorokba rendeződő fogakkal rendelkezett, amelyekkel alacsonyan növő növényeket szakított és őrölt. Táplálékát valószínűleg páfrányok, cikászok, gyűrűsfenyők és a késő kréta angiospermái alkották. A fogazat alkalmas volt kemény, rostos növényi anyag darabolására és őrlésére.
Viselkedés, szarvak és pajzs funkciói
A szarvak és a felfújt csontos fodor több célt szolgálhattak: ragyogó megjelenésű kijelzőt a párválasztáshoz és fajon belüli kommunikációhoz, illetve fegyverként a ragadozók elleni védekezés és az egyedek közti harc során. Koponyákon talált sérülések és gyógyult törések arra utalnak, hogy a szarvakat valóban használták harcban vagy védekezésben. A fodor belső része erősen erezett lehetett, ami bemutatási és hőleadási szerepre is utalhat.
Társas viselkedés
A Triceratops populáció szerkezete vitatott: míg néhány ceratopsid (különösen egyes centrosaurinok) nagy csordákban élő fosszilis tömegeit találják, a Triceratops-ról többnyire elszórt, magányos egyedek maradványai ismertek. Ez arra utalhat, hogy többnyire családi csoportokban vagy szórványosan élt, de a pontos társas szerkezet régészi bizonyítékok és értelmezések függvénye.
Fosszilis rétegek és elterjedés
A leggyakoribb lelőhelyek a késő-maastrichti rétegekben találhatók, körülbelül 68–66 millió évvel ezelőttről. A fosszíliák elsősorban a mai Egyesült Államok és Kanada területéről kerültek elő, különösen a Hell CreekFormációba, hogy és a Lance–rétegsorokból. A fosszilis anyag nagy mennyisége miatt a Triceratops az egyik legjobban tanulmányozott nagy növényevő volt a kréta végi élővilágból.
Felfedezés, kutatás és viták
A nemzetséget 1889-ben írta le Othniel Charles Marsh. Azóta sok ezer fosszília, köztük több tucat teljes vagy részleges koponya került elő. Egyik említett vita a Torosaurus és a Triceratops kapcsolatáról szól: egyes kutatók szerint a Torosaurus valójában az idősebb, kinőtt Triceratops egy változata lehet (ontogenetikai magyarázat), míg mások külön nemzetségként kezelik őket a morfológiai különbségek alapján.
Ragadozók és küzdelem a túlélésért
A Triceratops egykor együtt élt hatalmas theropodákkal, köztük a jól ismert Tyrannosaurus rex-szel. Koponyákon és mészvázakon talált harapásnyomok, valamint gyógyult sérülések arra utalnak, hogy előfordultak támadások és túlélési harcok. Egyes leletek arra utalnak, hogy a triceratopsok néha meg tudták védeni magukat és túléltek ragadozói harapásokat.
Kihalás és örökség
Akárcsak a többi nem-aviár dinoszaurusz, a Triceratops is a kréta–paleogén (K–Pg) eseménnyel kapcsolatos tömeges kihalás során tűnt el körülbelül 66 millió éve. Gazdag fosszilis anyaga és látványos koponyái miatt a Triceratops ma a dinoszauruszok és a paleontológia ikonikus, közismert képviselője.
Összefoglalva: a Triceratops nagy, erőteljesen felépített, háromszarvú növényevő volt, amely fejlett koponyáját védekezésre, kijelzőfunkcióra és táplálkozásra egyaránt használta. Fosszilis gazdagsága lehetővé tette a kutatások széles körét, de számos részlet — például a pontos társas viselkedés és a Torosaurus-vita — még ma is élénk tudományos viták tárgya.
T. horridus csontváz modern végtagtartással szerelve, Los Angeles Megyei Természettudományi Múzeum
Tyrannosaurus és Triceratops modellek egy elhagyatott szállodában,1949
A Triceratops mérete az emberével összehasonlítva
Body
Méret
Az egyes Triceratopsok hossza 7,9-9,0 m, magassága 2,9-3,0 m, súlya 6,1-12,0 tonna volt.
Koponya
Legjellegzetesebb tulajdonságuk a nagy koponyájuk, amely a legnagyobbak közé tartozik a szárazföldi állatok közül. A legnagyobb ismert koponya (BYU 12183) a becslések szerint teljes állapotában 2,5 méter hosszú lehetett, és elérhette az egész állat hosszának csaknem egyharmadát. Egyetlen szarv volt a pofán, az orrlyukak felett, és egy körülbelül 1 méter hosszú szarvpár, amelyből egy-egy szarv volt mindkét szem felett. A legtöbb más ceratopsidának nagy lyukak (fenestrae) voltak a fodrain, míg a Triceratopsé feltűnően tömör volt.
Végtagok
A Triceratops-fajok robusztusak voltak, erős végtagokkal, rövid, három- és négylábú kezekkel és lábakkal.
E dinoszauruszok testtartása régóta vita tárgya. Eredetileg úgy vélték, hogy az állat elülső lábainak a mellkastól ferdén kellett elnyúlniuk, hogy jobban elbírják a fej súlyát. Ez a testtartás Charles Knight és Rudolph Zallinger festményein látható. A nyomvonalak bizonyítékai és a csontvázak rekonstrukciói azonban azt mutatják, hogy a Triceratops és más ceratopsidák normál mozgás közben felegyenesedett testtartással rendelkeztek, a könyökök behajlítva és enyhén kihajlítva. A testtartás a teljesen felegyenesedett és a teljesen szétterpeszkedő testtartás között helyezkedett el, hasonlóan a modern orrszarvúhoz.
Paleobiológia
Bár a triceratopsokat általában csordaállatként ábrázolják, kevés bizonyíték van arra, hogy csordákban éltek volna.
2012-ben Wyomingban, Newcastle közelében találtak egy három, viszonylag teljes állapotban lévő Triceratopsból álló csoportot, amelyek mérete a kifejlett felnőtt egyedtől a kisebb fiatal egyedig terjedt. A maradványokat jelenleg Peter Larson paleontológus és a Black Hills Institute csapata ásatja ki. Úgy vélik, hogy az állatok családi egységként utaztak, de egyelőre nem tudni, hogy a csoport egy párosodott párból és utódaikból, vagy két nőstényből és egy fiatal egyedből állt, akiről gondoskodtak. A maradványokon a Tyrannosaurus által elkövetett ragadozás vagy dögevés jelei is látszanak, különösen a legnagyobb példányon: az elülső végtagok csontjain törések és a Tyrannosaurus fogai által okozott szúrt sebek láthatók.
A Triceratops-leleteket sokáig csak magányos egyedekről ismerték. Ezek a maradványok nagyon gyakoriak: egy paleontológus arról számolt be, hogy 200 T. prorsus példányt látott a Montana állambeli Hell Creek Formációban, az Egyesült Államokban. Hasonlóképpen, Barnum Brown azt állította, hogy több mint 500 koponyát látott a terepen. A Triceratops fogai, szarvtöredékei, fodortöredékei és más koponyatöredékek bőséges fosszíliák Észak-Amerika nyugati részének legújabb felső kréta kori rétegében. A kor legdominánsabb növényevője volt. Robert Bakker 1986-ban úgy becsülte, hogy a kréta végén a nagy dinoszauruszfauna 5/6-át tette ki.
A Triceratops volt az egyik utolsó ceratopsz nemzetség, amely a kréta-paleogén kihalási esemény előtt jelent meg. A rokon Torosaurus és a távolabbi rokon Leptoceratops szintén jelen volt, bár maradványaik ritkán kerültek elő.
Fogazat és étrend
A triceratopsok növényevők voltak, és alacsony fejük miatt elsődleges táplálékuk valószínűleg alacsony növésű növények voltak, bár szarvukkal, csőrükkel és tömegükkel képesek lehettek magasabb növényeket is leütni. Az állkapcsuk hegye mély, keskeny csőrrel volt ellátva, amely jó volt a megragadásra és a tépésre.
A Triceratops fogai 36-40 fogoszlopból álló csoportokba voltak rendezve az állkapcsok mindkét oldalán, amelyekben az állat méretétől függően 3-5 fogoszloponként 3-5 egymásra helyezett fog volt. Ez 432-800 fogat jelent, amelyeknek csak egy töredéke volt használatban egy adott időpontban (a fogak cseréje folyamatos volt, és az állat egész életében előfordult). A Triceratops nagy mérete és számos foga arra utal, hogy nagy mennyiségű rostos növényi anyagot, például pálmákat és cikádokat fogyasztott.
A szarvak és a fodrok funkciói
A Triceratops fejdíszének funkciójával kapcsolatban sok találgatás látott napvilágot. A két fő elmélet a harcban való használat, illetve az udvarlásban való megjelenítés körül forog, és ma már az utóbbit tartják a legvalószínűbb elsődleges funkciónak.
A triceratopszokról sokáig úgy gondolták, hogy szarvaikat és fodraikat a ragadozókkal, például a Tyrannosaurusszal való harcban használták. Az elképzelésről először 1917-ben, majd 70 évvel később Robert Bakker beszélt. Bizonyíték van arra, hogy a Tyrannosaurus valóban agresszív frontális összecsapásokat folytatott a Triceratopsszal, ami a Triceratops egyik homlokszarván és a squamosalisán lévő, részben begyógyult tyrannosauruszfognyomokon alapul; a megharapott szarv is törött, a törés után új csontnövekedéssel. Mivel a Triceratops sebei begyógyultak, a Triceratops túlélte a találkozást. A Tyrannosaurusról is ismert, hogy Triceratopsból táplálkozott. Erre bizonyíték egy erősen fogazott Triceratops csípőcsont és keresztcsont.
A ragadozókkal való harc mellett a szarvakkal folytatott küzdelem mellett a Triceratopsokat klasszikusan harcban, összezárt szarvakkal ábrázolják. Bár a tanulmányok azt mutatják, hogy ez a tevékenység megvalósítható lett volna, ha nem is a mai szarvú állatokkal ellentétben, a nézeteltérések arról, hogy valóban így tettek-e, megoszlanak.
A nagy fodrok is segíthettek a testfelület növelésében a testhőmérséklet szabályozása érdekében. Hasonló elméletet javasoltak a Stegosaurus tányérjaival kapcsolatban is, bár ez a használat önmagában nem magyarázza a Ceratopsidae különböző tagjainál megfigyelhető bizarr és extravagáns változatosságot. Ez a megfigyelés erősen utal arra, amit ma elsődleges funkciónak, a megjelenítésnek tartanak.
A szexuális megjelenítésben való felhasználásuk elméletét először Davitashvili vetette fel 1961-ben, és azóta egyre inkább elfogadottá vált. Bizonyíték arra, hogy a vizuális megjelenítés fontos volt akár az udvarlásban, akár más társas viselkedésben, az a tény, hogy a szarvas dinoszauruszok jelentősen különböznek egymástól díszítésükben, ami az egyes fajokat rendkívül jellegzetessé teszi. Emellett az ilyen szarvakkal és díszítésekkel rendelkező modern élőlények is hasonló viselkedésben használják azokat. A legkisebb Triceratops-koponya 2006-os tanulmánya, amelyről megállapították, hogy egy fiatalkorú példányról van szó, azt mutatja, hogy a fodrok és a szarvak nagyon korán kifejlődtek, megelőzve a szexuális fejlődést, és így valószínűleg fontosak a vizuális kommunikáció és általában a fajfelismerés szempontjából.
Paleopatológia
Az egyik koponyán, amelyet a Triceratopshoz soroltak, lyuk van a nyakcsonton. Úgy néz ki, mint egy szúrt seb, amelyet az állat még életében szerzett. Ezt támasztják alá a gyógyulás jelei, amelyek a feltételezett seb körüli csonton vannak jelen. Közelebbről megvizsgálva a csonton lévő lyuk átmérője nagyon hasonlít a Triceratops szarvának disztális végének átmérőjéhez. Ez az egyes dinoszauruszok közötti versengés bizonyítéka.
Egy 1905-ös grafikon, amely a Triceratops (fent) és az Edmontosaurus (lent) viszonylag kis agyát mutatja.
Az állkapocs és a fogak közeli képe
A csontsérülések és a csontok helyreállításának jelei a Triceratopsban
Fiatal és felnőtt koponya - a fiatal koponya körülbelül akkora, mint egy felnőtt ember feje.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a Triceratops?
V: A Triceratops egy növényevő ceratopsida dinoszaurusz volt a késő kréta korból, amelynek három szarv volt a fején.
K: Hol találták meg a Triceratopsot elsősorban?
V: A Triceratops főleg Észak-Amerikában fordult elő.
K: Mekkora volt egy kifejlett Triceratops mérete?
V: Egy kifejlett Triceratops akár 9 méter hosszú és 3 méter magas is lehetett, és körülbelül 12 tonnát nyomhatott.
K: Mi volt a Triceratops fő védelmi mechanizmusa?
V: A Triceratops nyakát egy csontos pajzs fedte, hogy megvédje magát a magasabb theropodák támadásaitól.
K: Hány teljes vagy részleges koponyát fedeztek fel a Hell Creek Formációban 2000-2010 között?
V: 2000-2010 között negyvenhét teljes vagy részleges koponyát fedeztek fel a Hell Creek Formációban.
K: Mivel táplálkozott a Triceratops?
V: A Triceratops az állkapcsa előtt lévő csontos csőrrel és szorosan elhelyezkedő őrlőfogakkal evett.
K: Találtak-e életszakaszokat a kikelőtől a felnőttig a Triceratops kövületekben?
V: Igen, a Triceratops fosszíliákban találtak olyan példányokat, amelyeken a kikelőtől a kifejlett egyedekig tartó életszakaszok láthatóak.
Keres