Horatio Alger, Jr.

Életrajz

Fiúkor

Horatio Alger, Jr. 1832. január 13-án született a Massachusetts állambeli Chelsea-ben. Szülei Horatio Alger unitárius lelkész és felesége, Olive Augusta Fenno Alger voltak. Horatio volt a legidősebb a házaspár öt gyermeke közül. Több plymouthi zarándok leszármazottja, az amerikai forradalom dandártábornoka és az alkotmányozó konvent tagja volt.

Horatio beteges gyermek volt. Asztmás és rövidlátó volt. Félénk és szégyenlős volt. A nagyobb fiúk a szomszédságban piszkálták. Az apja úgy döntött, hogy Horatióból lelkész lesz. Görögre és latinra tanította a fiút. Magával vitte Horatiót a plébániai házi látogatásokra, hogy a fiú megismerje a lelkészi feladatokat.

Oktatás

1842-ben Horatio belépett a Chelsea Grammar Schoolba. Jó tanuló volt. Apjának ez idő tájt anyagi gondjai támadtak. Jobb fizető munkát vállalt a Massachusetts állambeli Marlborough-ban, egy gazdálkodó településen, Bostontól mintegy 25 mérföldre nyugatra. Az Alger család 1844 decemberében költözött oda.

Marlborough-ban Horatio a Gates Academy nevű előkészítő iskolába járt. Verseket és novellákat kezdett írni. Írásait elküldte a helyi újságoknak. A család anyagi gondjai maradandó benyomást tettek Horatióra. Az olyan pénzbajok, mint az árverés és a csőd, a könyveinek témájává váltak. A család nehézségei ellenére szép emlékeket őrzött Marlborough-ról. A csendes vidéki falvak számos fiúkönyvének helyszínei.

Alger 1848-ban lépett be a Harvard College-ba. A következő évben lett hivatásos író, amikor két esszét és egy verset eladott egy bostoni magazinnak. Beválasztották a Phi Beta Kappa, a kiemelkedő tudósok testvériségébe. 1852-ben diplomázott, nyolcvannyolc fős osztályában a nyolcvannyolcadik helyen végzett. 1853-ban a Harvard Divinity Schoolra ment. Még ugyanabban az évben otthagyta, hogy egy bostoni magazinnál szerkesztőasszisztensi állást vállaljon. Utálta a szerkesztést, és 1854-ben felmondott.

Rövid ideig két New England-i fiú bentlakásos iskolában tanított. 1856-ban kiadta Bertha's Christmas Vision című novelláskötetét és verseskötetét. 1857-ben visszatért a Harvard Divinity Schoolra, és 1860-ban diplomázott. Egészségi állapota rossz volt. Az amerikai polgárháború idején visszautasították a katonai szolgálatra, de helyette az Unió ügye mellett írt. Első fiúkönyve, a Frank's Campaign 1864-ben jelent meg.

Alger minisztériuma

1864. december 8-án Alger lett a Massachusetts állambeli Brewsterben az Első Unitárius Egyház és Társaság lelkésze. A brewsteri emberek kedvelték őt. Jó szónok volt. Labdajátékokat játszott a fiúkkal, és sétált velük. Továbbra is írt történeteket, és elküldte őket a Student and Schoolmate nevű bostoni fiúmagazinnak. Írt egy másik fiúkönyvet is, Paul Prescott's Charge címmel. Ez 1865 szeptemberében jelent meg. A kritikusok jó kritikákat adtak róla.

1866 elején Brewster lakói megvádolták Algert két fiú szexuális zaklatásával. Ezek a fiúk 13 és 15 évesek voltak. A gyülekezet három férfija rájött, hogy ez igaz. Alger azt mondta, hogy "bölcstelenül" cselekedett, és felmondott a brewsteri gyülekezetben. Gyorsan elhagyta a várost, és a szülei házába ment a Massachusetts állambeli South Natickba.

Apja felvette a kapcsolatot a bostoni unitárius egyházi hatóságokkal. Megígérte nekik, hogy fia soha többé nem vállal munkát az egyházban. A hatóságok elégedettek voltak. További lépéseket nem tettek. Valószínűleg azért tették ezt, hogy Alger apja ne kerüljön nyilvános szégyenbe. A brewsteri egyház néhány tagja azt akarta, hogy Algert a Biblia előírása szerint kivégezzék. Alger soha többé nem említette a brewsteri napjait.

Élet New Yorkban

1866 áprilisában Alger New Yorkba költözött, hogy hivatásos író legyen. 1866 nyarán írta meg a John Maynard című művét. Ez a vers egy valódi hajótörésről szól az Erie-tónál. Algerre más írók is felfigyeltek, amikor 1868 januárjában megjelent a Student and Schoolmate című lapban. Henry Wadsworth Longfellow például bókoló levelet küldött Algernek. A gyerekek imádták a verset, és éveken át hangosan olvasták az osztálytermekben.

Algernek tetszett a figyelem, de pénzre volt szüksége. Újraírta néhány régi történetét. Az egyikből lett a harmadik fiúkönyve, a Charlie Codman hajóútja. Bár az olvasóknak tetszett a könyv, nem sok pénzt hozott. Alger több pénzt keresett azokkal a fiútörténetekkel, amelyeket a Student and Schoolmate című folyóiratban publikált. A fiúknak szóló írásai ekkoriban a két legnagyobb gondját elégítették ki - a jó jövedelem iránti igényét és azt, hogy vezekeljen a Brewsterben elkövetett bűneiért.

Alger sok szegény fiúval találkozott New York kikötőiben és utcáin. Ezek a fiúk a polgárháború miatt váltak hajléktalanná. Munkát keresve sodródtak a városba. Alger anyagot gyűjtött tőlük a városi életükről és a szegények életéről. Ezt az anyagot tette bele a könyveibe.

Ezek közül néhány valódi fiú lett a könyvei szereplője. Johnny Nolan például egyike volt az első fiúknak, akikkel Alger New Yorkban találkozott. Alger több korai könyvében is megjelenik, mint lusta, gondtalan utcagyerek. Alger lakásában gyakran fordult meg utcagyerekek tömege. Ők játszottak, miközben Alger nyugodtan ült az íróasztalánál, és írt egy-két oldalt a legújabb könyvéhez. Nincs nyoma szexuális visszaélésnek Alger részéről ebben az időszakban.

Híradósok szállása

1866-ban Alger elkezdte látogatni a hajléktalan fiúk számára fenntartott városi menedékhelyeket, mint például a YMCA, a Five Points Mission és a Newsboys Lodging House. Ez utóbbi menedékhelyet 1854-ben nyitották meg az utcagyerekek jólétéért aggódó emberek.

Ebben a menhelyen egy hajléktalan fiú néhány fillérért meleg ételt és tiszta ágyat kaphatott. Jöhetett és mehetett, ahogyan csak akart. Még egyfajta takarékpénztár is volt a menhelyen.

Algernek saját szobája, íróasztala és ágya volt a Newsboys Lodging House-ban. Papucsban és egy régi pulóverben bolyongott és beszélgetett a fiúkkal. Így gyűjtötte össze a történeteihez szükséges anyagot. Könyvei bevezetőjében Alger arra kérte olvasóit, hogy bőkezűen adakozzanak az ilyen menedékhelyeknek.

Siker a Ragged Dickkel

1866 októberében Henry Morgan tiszteletes kiadta a Ned Nevins, the Newsboy; or, Street Life in Boston című könyvét. A könyv nagy sikert aratott. Alger kihegyezte a ceruzáját, és belekezdett egy hasonló történetbe. Azt akarta elhitetni az olvasókkal, hogy története az utcai élet reális képét mutatja be, de valójában egy szentimentális történet volt, amely gondosan kerülte a szex és az erőszak említését, amely az utcai fiúkat nap mint nap fenyegette.

1867 januárjában Alger Ragged Dick című regényét a Student and Schoolmate című folyóiratban kezdték el folytatásokban megjelentetni (részenként). A történet egy szegény cipőpucoló fiú felemelkedéséről szól, aki a középosztálybeli kényelembe és biztonságba kerül. A könyv hatalmas sikert aratott. A fiúk imádták. Mindenféle izgalmas nagyvárosi kalandokat tartalmazott. Rengeteg utcai szleng volt benne. Leleplezte a nagyvárosi csalók által elkövetett csalásokat és bűncselekményeket. A történet meglepte és elragadtatta az amerikai kisvárosok fiúit. Soha nem olvastak még ilyesmiről.

A történet részeit összegyűjtötték és 1868-ban könyv formájában kiadták. Ez lett Alger minden idők bestsellere. Ez az első a 6 kötetes Ragged Dick-sorozatban. Ez a sorozat Ragged Dick és barátai további kalandjait követi nyomon. Alger a Ragged Dick sikere után szinte kizárólag fiúknak írt. Megtalálta a helyét az irodalmi Amerikában.

Utazások nyugatra

1875-ben Alger utcai fiúkról szóló történetei kezdtek unalmassá válni. A fiúk ízlése megváltozott. Izgalmas történeteket akartak vadászokról, cowboyokról és indiánokról. Alger nyugatra ment, hogy anyagot keressen.

1877 februárjában érkezett Kaliforniába. Végigutazta a nyugati partot, majd az év végén visszatért New Yorkba. 1878-ban Alger ismét nyugatra utazott.

Ez a két utazás kevéssé befolyásolta a történeteit. Az elkövetkező években írt néhány unalmas könyvet nyugati helyszínekkel, de megragadt a "szegény fiú jót tesz" képleténél.

Backlash

Az 1870-es évek elején a könyvtárosok, tanárok, lelkészek és más, a fiatalok jóléte iránt érdeklődők szerint Alger és más fiúírók történetei nem voltak alkalmasak a gyermekek számára. Ezek az emberek úgy gondolták, hogy az ilyen könyvek túl erőszakosak.

A kritikusok szerint népszerűsége a fiúk körében a "szenzációs" stílusának köszönhető. 1877-ben egy miniszter azon tűnődött, hogy a közkönyvtár miért engedi meg, hogy a gyerekek olyan könyveket olvassanak, amelyek csak demoralizálják és gyengítik őket. Panaszkodott "az ifjabb Horatio Alger által kiadott végtelen mennyiségű ilyen sületlenségre". 1879-ben egy vermonti közkönyvtár volt az első könyvtár Amerikában, amely kidobta Alger könyveit. Ezt követően más közkönyvtárak is így tettek.

A Massachusetts állambeli A. K. Loring, az Alger kiadója ennek a cenzúrának az áldozata lett. A cég Alger történeteire támaszkodott, hogy pénzhez jusson, de Loring 1881-ben csődbe ment. Az Alger könyveitől való megszabadulásra irányuló törekvések kudarcot vallottak. Az emberek a halála után kezdték újra olvasni őket.

Életrajzok

1881-ben Alger megírta James A. Garfield elnök életrajzát, a From Canal Boy to President címűt. Úgy gondolta, hogy ez komoly irodalmi munka. Azt remélte, hogy a könyv híressé teszi őt. A tényekre azonban nem fordított figyelmet. Ehelyett izgalmas részletekkel töltötte meg a könyvet, hogy izgalomba hozza a fiú olvasókat. A könyv sikert aratott. Húszezer példányban kelt el. A kiadó egy egész sorozatot akart kiadni Amerika nagyjairól.

Algert bízták meg Abraham Lincoln életrajzának megírásával. Ismét nem fordított figyelmet a tényekre. Izgalmas részleteket írt a fiú olvasóknak. A könyv nem fogyott jól. A továbbiakban Daniel Webster életrajzát írta meg. Aztán abbahagyta az életrajzok írását. Azt mondta, hogy az ilyen könyvek időigényesek és túl sok munkát igényelnek. A kiadó elvetette a sorozat ötletét.

Az elmúlt évek

Alger csendes életet élt a halála előtti években. Vacsorázott, színházba járt, és meglátogatta régi barátait. Tartotta a kapcsolatot azokkal a fiúkkal, akik iránt az évek során érdeklődött. Fiúcsoportoknak felolvasta a Ragged Dick egyes részeit.

Republikánus volt, és érdeklődött a politika iránt. Brewsterben elfelejtette korábbi életét, és így írt lelkészi éveiről: "A teológiát elsősorban az irodalmi műveltség egyik ágaként tanultam, anélkül, hogy szándékomban állt volna hivatásként ennek szentelni magam".

Írásainak minősége az utolsó években romlott. Régi könyveit átdolgozta. Az idők megváltoztak. A fiúk több izgalmat és erőszakot akartak a könyvekben. Alger megadta nekik, amit akartak.

A kritikusok a karakterek, témák és egyéb részletek egyformaságára panaszkodtak. Alger megvédte munkáját. Azt mondta, hogy az olvasói nem kifogásolták a "családi hasonlóságokat", akkor a kritikusok miért tennék?

Halál

Az 1890-es évek utolsó éveiben Alger könyvei nem fogytak jól. Bevételei egyre csökkentek. 1896-ban idegösszeomlást kapott (amit ő maga idegösszeomlásnak nevezett). A Massachusetts állambeli South Natickba, a nővére házába költözött. Ott halt meg 1899. július 18-án egy asztmás rohamot követően. Utolsó éveiben a nyilvánosság szinte elfelejtette. Halála kevés figyelmet kapott az újságokban.

Alger egyszer úgy becsülte, hogy New York-i évei alatt (1866-1896) nem keresett többet 100 000 dollárnál. A magazinokban részletekben megjelent történeteiért körülbelül 250 dollárt kapott. Egy kisebb összeget kapott akkor is, amikor minden egyes történet könyv formájában jelent meg. Élete végén nem volt gazdag, de nem is volt szegény. Csak kis összegeket hagyott a családjára és a barátaira. Rájuk hagyta szerzői jogait, kéziratait és személyes könyvtárát is.

Alger a Harvardon 1852-ben tartott diplomaosztóján


Diák és iskolatárs , 1867. augusztus


Mosdó a Newboys Lodging House-ban, New York City, 1867 körül.


Illusztráció a Ragged Dick első kiadásából, 1868


Kép a Pacific sorozatból, Alger történetei a régi Nyugatról


Alger sírköve a Glenwood temetőben, South Natick, Massachusetts

Megújult érdeklődés

Az emberek a halála utáni húsz évben kezdtek érdeklődni Alger könyvei iránt. Ez volt a progresszív korszak. Ez volt az az időszak, amikor az emberek tisztességes üzleti gyakorlatot, esélyegyenlőséget és a régimódi értékekhez való visszatérést akartak. Ebben az időszakban körülbelül tizenhét-húszmillió Alger-könyvet nyomtattak ki és adtak el.

Az 1920-as évek elején az emberek elvesztették érdeklődésüket Alger könyvei iránt. Vezető kiadója leállította a könyvek nyomtatását. Alger ekkoriban a Rover Boys, a Tom Swift és más népszerű fiúkönyvekkel versenyzett. Az 1932-ben és 1947-ben végzett felmérések azt mutatták, hogy nagyon kevés gyerek olvasta vagy hallott Algerről. A The Literary Digest 1932-ben (száz évvel Alger születése után) "elfeledettnek" nyilvánította őt.

Nem sokkal halála előtt Alger azt állította, hogy írói évei alatt 800 000 könyvet adott el. Halála után évente egymillió könyve kelt el. Halála után évente több Alger-könyvet adtak el, mint amennyit az író életében. Edward Stratemeyer, egy nagy mennyiségű fiúi szépirodalmi művet kiadó cég vezetője, saját fiúknak szóló könyveiben átvette Alger heroikus erkölcsi tartását. Más írók Alger erkölcsét és etikáját a pénzközpontúbb időkhöz igazították. Ezek az átdolgozások egészen a nagy gazdasági világválság kezdetéig, 1929-ig erősek maradtak.

Alger (jobbra), a sógora és egy barátja 1889-ben

Fiúkönyvek

Irodalmi allúzióinak minősége azonban megkülönböztethetővé teszi írását. Ezek az utalások különböztetik meg művét a korabeli "szépirodalmi gyárakban" gyártott könyvektől. Az Alger fiúk könyvében olyan nagy szerzőkre utalnak, mint Shakespeare, Milton, Longfellow, Cicero, Horatius, Alexander Pope, Joseph Addison és még tucatnyi más szerző. Műveinek több mint felében a Bibliára is hivatkozik. Ezek az utalások Alger irodalmi ismereteiről árulkodnak, és "emelik műveinek irodalmi minőségét".

Alger regényeinek legelterjedtebb témája a "tisztességre való felemelkedés". Az üzleti siker fontos volt az ifjú Alger-hős számára, de még fontosabb volt a megbecsült polgárrá válás. Ez nem a gazdagságra és a gazdagságra való felemelkedést jelenti. Alger sok könyve úgy végződik, hogy fiatal hősei szerény irodai állást kapnak nagy cégeknél. Ezek az állások esélyt kínálnak a további felemelkedésre. Alger hősei megérdemlik a szerencséjüket, mert erényes fiatalemberek. Alger elsősorban a fiatalok erkölcsi nevelője volt. Megelégedett azzal, hogy a fiúkat inkább a jámborság és az erkölcsi erény, mint az üzleti siker útjára terelje. Műveinek további témái közé tartozik az Erő a viszontagságokon keresztül, a Szépség a pénzzel szemben, a Vidék a várossal szemben, a Régi világ az Újvilággal szemben és az identitáskeresés.

Alger könyvei tele vannak sztereotip karakterekkel és drámai csúcspontokkal (díszletek), amelyeket könyvről könyvre újra és újra eljátszanak. Az egyik ilyen díszlet az erényes fiatal hős és egy sznob ifjú küzdelme. Ezek a jelenetek mindig azzal végződnek, hogy a sznob ifjú megkapja méltó büntetését. Ez a különleges díszlet valószínűleg abból ered, hogy Algert gyerekkorában a szomszédos chelsea-i fiúk zaklatták.

További díszletek: a rideg, érzéketlen ügyvéd, aki a fiatal hőst és özvegy édesanyját kényszerrel fenyegeti (ez is Alger gyermekkorából vett díszlet), és a brutális szegényházi személyzet, amely megkeseríti a fiatal hős életét, amíg az a tető alatt lakik. Alger fiatal olvasói sosem unták meg ezeket az alapszereplőket és díszleteket.

Az 1970-es években Alger munkásságát az olvasók és a tudósok szinte olvashatatlannak tartották. Az irodalmi élet akkor kapott új lendületet, amikor homoszexualitása ismertté vált. Edwin Hoyt a Horatio' Boys (1974) című könyvében azt találgatta, hogy Alger az irodalmon kívüli közösségek érdeklődésére is számot tarthat, sőt Oscar Wilde-éval vetekedő státuszt érhet el.

Illusztráció a Ragged Dick sorozatot népszerűsítő könyv elejéről

Irodalmi hatások

Alger sikertörténetei anyagot szolgáltattak a szatirikusok számára. Az egyik legkorábbi szatíra William Dean Howells The Minister's Charge; or, The Apprenticeship of Lemuel Barker (1887) című műve. Ez a regény komoly, realista módon szatirizálja Alger "vidéki fiúból lesz jó" témáját. Stephen Crane az Alger-sikertörténet egy nevetséges változatával szatirizálja az Egy önteremtő ember című művében: A siker példája, amelyet bárki követhet" (1899).

A 20. században F. Scott Fitzgerald szatirizálta Algert A zöldség: avagy az elnöktől a postásig (1922) című darabjában, A nagy Gatsby (1925) Dan Cody-epizódjában, valamint a Forging Ahead (1929) című novellájában. Nathaniel West az A Cool Million (1934) című művében parodizálta Algert. John Seelye ugyanezt tette a Dirty Tricks; or, Nick Noxin's Natural Nobility (1973) című művében. Glendon Swarthout egy Alger-ellenes hős szexuális kalandjait követte nyomon a Luck and Pluck (1973) című művében. William Gaddis az Alger-sikertörténetet abszurd hosszúságúra vitte a JR.

Legacy

A Horatio Alger Association egy "nonprofit oktatási szervezet, [amelyet] 1947-ben alapítottak, hogy eloszlassák a nemzet fiataljai körében egyre inkább terjedő hitet, miszerint az amerikai álom már nem elérhető". Az egyesület ösztöndíjakat ítél oda olyan fiataloknak, akik az amerikai álomról alkotott elképzelésüket követik.

A Massachusetts állambeli Marlborough-ban évente októberben utcai vásárt (egykor Horatio Alger Street Fair) rendeztek. A vásárból 2006-ban Heritage Festival lett, és Alger neve kikerült a rendezvényről. A vásár eredetileg azért használta Alger nevét, mert tizenévesen a város egyik házában lakott, de a gyermekek szexuális zaklatásával kapcsolatos vádak arra kényszerítették a vásár szervezőit, hogy megváljanak Algertől.