Horatio Alger, Jr. (1832. január 13. - 1899. július 18.) amerikai író. Magazinokban írt történeteket és verseket, néhány regényt felnőtteknek, és több mint 100 fiúkönyvet. Fiúkönyvei óriási népszerűségnek örvendtek az amerikai ifjúság körében, mert egyszerű, közérthető nyelven adtak példát a szorgalomnak, becsületességnek és az előrejutás lehetőségének.

Alger Massachusettsben született, és a Harvard College-ba járt. Unitárius lelkész lett, de lelkészi pályafutása rövid volt. Azzal ért véget, hogy gyülekezete megvádolta gyermekmolesztálással. Büntetőjogi vádakat nem emeltek ellene, de egyházi karrierje véget ért, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy az életét és hivatását átértékelve más irányba indult.

New Yorkba költözött, hogy hivatásos író legyen. 1868-ban Alger negyedik fiúkönyve, a Ragged Dick című regényével megtalálta helyét az irodalmi világban. Ez a könyv egy szegény New York-i cipőpucoló fiúról szól, aki kemény munkával, becsületességgel és egy kis szerencsével a középosztálybeli kényelembe és biztonságba emelkedik. A történet egyszerre volt kalandos és erkölcsi tanmese, ezért hamar népszerűvé vált a fiatal olvasók és a szülők körében.

Alger továbbra is írt fiúkönyveket. Ezek témájukban és más részletekben is hasonlítottak a Ragged Dickhez. Olyan karakterek jelentek meg egyik könyvben a másik után, mint a szegény, de becsületes fiú, a sznob ifjú és a kapzsi ügyvéd. A részletek könyvről könyvre változtak, de a lényeg ugyanaz maradt: a szorgalom, az önfegyelem és a jó cselekedetek idővel jutalmat hoznak. Alger írásai sokszor tartalmaztak tanulságokat a nevelésről, az önfejlesztésről és a társadalmi felemelkedésről, ezért a fiúk és családjaik körében keresettek voltak.

Az 1870-es évekre a fiúk ízlése megváltozott. Cowboyokat, vadászokat és indiánokat akartak. Alger nyugatra indult, hogy anyagot gyűjtsön a jövőbeli könyveihez. Az utazás azonban kevés hatással volt az írói munkásságára. Négy nyugaton játszódó könyvet írt "Pacific Series" néven, de ezek megrekedtek az Alger-féle rongyrázásból a gazdagságig rutinban — a helyszínváltozás ellenére ugyanazok a motívumok és erkölcsi megoldások ismétlődtek.

A 19. század utolsó évtizedeiben a fiúk ízlése ismét megváltozott. Erőszakra, gyilkosságra és más szenzációs témákra vágytak. Alger megadta nekik, amit akartak. A közkönyvtárosok nem szerették ezeket a könyveket. Elgondolkodtak azon, hogy vajon a gyerekeknek olvasniuk kellene-e őket. Elkezdték kidobni Alger könyveit, és a szerző munkái körül megosztott vélemények alakultak ki: egyesek erkölcsi követendő példának tartották őket, mások túl egyszerűnek vagy szenzációhajhásznak vélték.

Alger csendben töltötte utolsó éveit. Színházba járt, meglátogatta régi barátait, és tartotta a kapcsolatot azokkal a fiúkkal, akiknek az évek során segített. Új könyveit a korábbiakra alapozta, és megmaradt nála a hit, hogy az olvasmányok nevelő hatásúak lehetnek. A Massachusetts állambeli South Natickban, nővére otthonában halt meg 1899-ben.

Öröksége és hatása: Horatio Alger neve az amerikai kultúrában máig élő fogalommá vált: a "Horatio Alger-story" kifejezés a szegénységből kiemelkedő, önmagát felemelő hőst jelöli, és részben az amerikai álom egyik korai irodalmi megfogalmazásának tekintik. Művei szerepet játszottak abban, hogy hangsúlyossá vált a személyes erőfeszítés és erkölcsi helytállás értéke a fiatal olvasók számára. Ugyanakkor irodalomtörténészek és kritikusok is rámutattak, hogy történetei gyakran sablonosak, idealizálóak és a kor viszonyait tükröző előítéleteket is hordozhatnak. A Horatio Alger Association (1947-ben alapított szervezet) nevét is róla kapta, és ösztöndíjakkal illetve ifjúsági támogatásokkal foglalkozik — ez is mutatja, hogy hatása messze túlmutat az eredeti könyvek történetén.