Szerzői jog

A szerzői jog története

A szerzői jog eredetileg könyvek számára készült. A nyomdagépek megjelenése előtt a könyveket csak kézzel lehetett másolni, ami sokáig tartott. Amikor azonban megjelentek a nyomdagépek, a könyveket gyorsabban és egyszerűbben lehetett másolni. Emiatt egyes könyveket olyan emberek másoltak le, akik nem voltak a könyv tulajdonosai. Ezért a törvényhozók csak a tulajdonosoknak adtak másolási jogot.

Mivel a technológia idővel egyre jobb lett, a szerzői jog más médiatípusokra, például a képekre, a hangra és a filmre is kiterjedt. Általában a média elején a szerzői jog megsértésére vonatkozó figyelmeztetés jelenik meg, hogy a közönséget mindig figyelmeztesse a szerzői jog megsértésének elkerülésére.

Kié a szerzői jog?

A legtöbb országban a szerzők automatikusan rendelkeznek a szerzői jogokkal minden általuk készített vagy alkotott művön, amennyiben nem adják át a szerzői jogokat másnak.

A legtöbb országban nincs szükség a szerzői jog bejegyzésére, sőt, egyes országokban még csak nem is létezik a szerzői jogok bejegyzésére vonatkozó eljárás. Ahol azonban van lehetőség a regisztrációra, ott sok szerző mindenképpen regisztráltatja magát, különösen a pénzért értékesített művek esetében. A regisztráció ugyanis segít annak bizonyításában, hogy a mű szerzői joga egy adott szerzőt illet.

Ha egy szerzőt azért fizetnek, hogy valaki másnak készítsen egy művet, a szerző helyett gyakran az a személy (például a szerző munkáltatója) kapja meg a szerzői jogot, aki a mű elkészítéséért fizet. Ha például egy Microsoft nevű vállalatnak dolgozó személy a munkahelyén egy új számítógépes programot hoz létre, a szerzői jog a Microsoft vállalatot illeti meg. Nagyon gyakori, hogy a vállalat ehelyett bejegyezteti a szerzői jogokat, hogy elkerülje, hogy alkalmazottai igényt tarthassanak a műveikre.

A szerzői jogi védelem időtartama

A szerzői jogi törvények általában a szerzői jogtulajdonosok élethosszig tartó védelmét biztosítják. Egyes országokban, például Kanadában és Új-Zélandon a művek a szerző halála után 50 évig védettek. Más országokban, például az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a védelem a halál után 70 évig tart. A szerzői jogi védelem lejártával az írásos dokumentum, zenemű, könyv, kép vagy más alkotás közkinccsé válik. Ez azt jelenti, hogy a szerzői jog senkinek sem a tulajdonában van, és mindenki szabadon másolhatja, felhasználhatja és megváltoztathatja anélkül, hogy engedélyt kellene kérnie vagy fizetnie kellene a tulajdonosnak.

Tisztességes felhasználás

A szerzői jog szabályai alól van egy kivétel, az úgynevezett tisztességes felhasználás. Ez azt jelenti, hogy az emberek egy műből nagyon kis mennyiséget lemásolhatnak, hogy azt recenziókban vagy kutatási jelentésekben használják fel.

A tisztességes felhasználásra példa, amikor az újságírók egy szerzői jogvédelem alatt álló dokumentumból idéznek néhány mondatot, hogy elmeséljék a történetet. Egy másik példa a "tisztességes felhasználásra", amikor egy egyetemi tanár egy szerzői jogvédelem alatt álló könyvből idéz néhány mondatot a könyvről szóló recenzióban vagy egy kutatási jelentésben.

Szerzői jog különböző országokban

A különböző országokban különböző szerzői jogi törvények vannak érvényben. A legtöbb különbség a következőkről szól:

• hogy a kormány munkája a szerzői jog hatálya alá tartozik-e vagy sem,
• mennyi ideig tart a szerzői jog a szerző halála, illetve a mű megalkotása vagy közzététele után, és
• mi a tisztességes felhasználás és mi nem.

E különbségek miatt előfordulhat, hogy egy bizonyos mű az egyik országban szerzői jogvédelem alatt áll, míg egy másik országban közkincs.

Problémák a szerzői joggal

Kreativitás

Egyesek azzal érvelnek, hogy a szerzői jogi törvények megkönnyítik az emberek számára az új művek létrehozását és az új ötletek kigondolását. Végül is, ha a szerzők pénzt kapnak a befektetett időért, erőfeszítésért és pénzért, akkor később több művet akarnak majd készíteni, és több pénzt keresni.

Mások viszont úgy vélik, hogy a szerzői jogi törvények megnehezítik a kreativitást. Szerzői jog nélkül mások újra felhasználhatnák a már meglévő műveket, és a szerzői jogi törvény ezt gyakran megakadályozza.

Kiadói ellenőrzés

Ha egy szerző el akarja adni a művét, gyakran a legegyszerűbb, ha a szerzői jogokat egy kiadónak adja. A kiadó végzi az eladást, és a szolgáltatásért cserébe megtartja a pénz egy részét. A kiadónak azonban sokféle dolgot kell eladnia, és előfordulhat, hogy nem akarja eladni azt a művet, amelyet a szerző készített. A szerzők gyakran nagyon nehezen találnak olyan kiadót, aki hajlandó eladni a művüket.

Kiadó nélkül azonban még nehezebb lehet egy szerzőnek eladni a művét. Sok piacon néhány nagy kiadó birtokolja szinte minden kapható mű szerzői jogait, és a boltok nem akarják eladni a kis szerzők által kiadott műveket. Sokan azt mondják, hogy a szerzői jogi törvények segítenek a nagy kiadóknak, hogy ellenőrzésük alatt maradjon, a kisebb szerzőket pedig távol tartja a piactól. (Az antiközösségek tragédiája).

Tartalom megnyitása

E problémák megoldására szerzők csoportjai a nyílt tartalom ötletével álltak elő. A nyílt tartalommal a szerzők mindenkinek engedélyt adnak műveik másolására, megváltoztatására, továbbadására vagy eladására, amennyiben betartanak bizonyos szabályokat. Ezeket a szabályokat a nyílt tartalom licencében ismertetik. Néhány lehetséges nyílt tartalmi szabály a következő:

1. Ha valaki megváltoztatja a művet, vagy ha valaki egy új származékos művet készít a mű alapján, akkor meg kell adnia az eredeti szerzőnek az elismerést (meg kell mondania, hogy ki írta a művet).
2. Ha valaki közzéteszi a módosított vagy származtatott művet, akkor azt másoknak is engednie kell, hogy ugyanezen szabad licenc alapján használják.
3. Egyes licencek értelmében az illető nem adhatja el a művet, és nem használhatja fel pénzkeresésre.

A nyílt tartalom kifejezést néha Copyleftnek is nevezik.

Kapcsolódó oldalak

• Szabadalom