Muhammad Ahmad (1845–1885) — a szudáni Mahdi és a mahdista mozgalom vezetője
Muhammad Ahmad bin Abd Allah (1845. augusztus 12. - 1885. június 22.) a szudáni szamáníja szúfi rend vallási vezetője volt. 1881. június 29-én az iszlám hit Mahdi vagy messiási megváltójának kiáltotta ki magát.
Kiáltványa a szudáni lakosság arab részének széles körű ellenérzéseinek időszakában született. Nehezteltek török-egyiptomi uralkodóik (akik szintén muszlimok voltak) elnyomó politikája miatt.
Történelmi és társadalmi háttér
A 19. század folyamán Szudán területét a Muhammad Ali pasa által megteremtett egyiptomi (valamint formálisan az Oszmán Birodalom által elismert) uralom tartotta fenn, amelyet később a khedive-k vezettek. A helyi lakosságot sújtó adózás, sorozás, a rabszolga-kereskedelem és a központi hatalom gyenge igazgatása széles elégedetlenséget okozott. Emellett a európai nagyhatalmak növekvő katonai és gazdasági befolyása – és az iszlám megújulását hirdető puritán irányzatok, köztük a vahhábizmus – is hozzájárultak a vallási és politikai feszültségekhez.
A britek is egyre inkább érdeklődtek Szudán iránt, és idővel "közös angol-egyiptomi fennhatóságot" követeltek. Ez a nemzetközi játszma, valamint az egyiptomi adminisztráció korrupt és elnyomó intézkedései előkészítették a talajt egy olyan mozgalom számára, amely vallási tekintéllyel kívánta megváltoztatni a rendszert.
A Mahdi mozgalma és felemelkedése
Muhammad Ahmad korábban ismert vallási tanító és szúfi vezető volt, aki karizmatikus személyiségével és erős beszédeivel széles rétegeket tudott megmozgatni. A magát Mahdinak kikiáltó Ahmad ígérete a korrupt hatalom megdöntésére, a társadalmi rend helyreállítására és a valódi iszlám visszaállítására vonzotta a nomád arab és afrikai törzsek egy részét, valamint a városi és vidéki lakosság elégedetlenebb csoportjait.
A mozgalom – amelyet később Mahdiyya néven emlegettek – gyorsan szervezett hadereget és adminisztratív struktúrát. A Mahdi harcosai („ansar”) sorra foglalták el a török‑egyiptomi erődöket és városokat. A mozgalom politikai programja vallási megújulást, bűnüldözést és központosított reformokat hirdetett; egyes források szerint puritán erkölcsi rendet és a korábbi helyi elnyomás megszüntetését ígérte.
Hadműveletek, Khartum és a brit beavatkozás
A Mahdiyya 1881. júniusi bejelentésétől Khartum 1885. januári elestéig Muhammad Ahmad sikeres katonai hadjáratot vezetett a szudáni török‑egyiptomi kormány ellen. A felkelés folyamatosan gyengítette az egyiptomi kormányzat pozícióit, végül pedig a britek is közvetlenül érintetté váltak a veszély növekedése miatt.
A brit kormány Charles George Gordon tábornokot ("Gordon pasa") nevezte ki Szudán főkormányzójává, és ez vezetett a híres halálához Khartumban a Mahdi erői által. A khartúmi ostrom és Gordon halála (1885. január) nagy hatással volt a nemzetközi közvéleményre és későbbi brit politikai döntésekre; Winston Churchill a The River War című művében élesen írta le a Mahdista háborúk brutalitását, és megjegyezte, hogy ekkorra már számos helyi vezetőt megöltek, akiket az ország irányítására alkalmasnak ítéltek.
Halála, utódlás és a mahdista állam
Muhammad Ahmad 1885. június 22-én váratlanul elhunyt, mindössze hat hónappal Khartum elfoglalása után. Halálának oka vitatott: egyes beszámolók betegséget (pl. malária vagy tüdőgyulladást) említenek, mások természetes okokról írnak. Halála után legfőbb helyettese, Abdallahi ibn Muhammad (a későbbi „khalifa”) vette át a vezetést, és tovább építette a mahdista kormányzatot. A khalifa alatt a mahdista állam megszilárdult, központosított adminisztrációt és katonai struktúrát hoztak létre, de gyakran erőszakkal és kényszerintézkedésekkel tartották fenn az uralmat.
A mahdista rezsim többek között megpróbálta korlátozni a rabszolga‑kereskedelmet, ugyanakkor a háborúk és a politikai konszolidáció során nem ritkán alkalmaztak kegyetlen intézkedéseket az ellenfeleikkel szemben. A mahdista állam fennmaradása a brit katonai visszatérésig tartott: 1898-ban Herbert Kitchener vezette angol‑egyiptomi expedíció legyőzte a khalifa csapatait az Omdurman melletti csatában, és ezzel véget ért a mahdista időszak.
Örökség és jelentőség
- A Mahdi és mozgalma jelentős hatást gyakorolt Szudán politikai és társadalmi történetére: a mahdista korszak szakított a korábbi török‑egyiptomi adminisztratív modell egy részével, és újfajta vallási‑politikai közösséget hozott létre.
- A történészek a mahdista mozgalmat egyszerre látják antikoloniális felkelésként és vallási megújulási mozgalomként. A Mahdi személye a helyi identitás és a függetlenségi törekvések későbbi narratíváiban is fontos szerepet kapott.
- A mozgalom erőszakossága és a polgári vezetés pusztulása miatt a mahdista időszakot sokan tragikus korszakként értékelik; ugyanakkor a korszak megmutatta, hogy a vallási és társadalmi legitimitás milyen erővel képes politikai változást előidézni egy olyan régióban, ahol a külső hatalmak befolyása egyre erősebb volt.
A Mahdi emlékét a szudáni történelemben és a brit‑egyiptomi viszony alakulásában is fontos mérföldkőként tartják számon: mozgalma rövid távon sikerrel váltotta le az addigi hatalmi struktúrát, hosszabb távon azonban a nemzetközi intervenció és a belső viszályok miatt nem tudta tartósan konszolidálni a független államot.
Aftermath
A mahdisták uralma Szudánban rosszul alakult a nép számára. Szudán gazdasága szinte teljesen tönkrement, és a népesség az éhínség, a betegségek, az üldöztetés és a háborúk miatt körülbelül a felére csökkent. A mahdista állam kezdetétől a bukásáig milliók haltak meg Szudánban. Az ország egyetlen hagyományos intézménye vagy lojalitása sem maradt érintetlenül. A törzsek megosztottak voltak a mahdizmushoz való viszonyukban, a vallási testvériségek meggyengültek, és az ortodox vallási vezetők eltűntek.
Szudán visszafoglalása
1895-ben a brit kormány felhatalmazta Herbert Kitchenert, hogy indítson hadjáratot Szudán visszafoglalására. Nagy-Britannia embereket és hadianyagot biztosított, míg Egyiptom finanszírozta az expedíciót. Az Angol-Egyiptomi Nílusi Expedíciós Hadtest 25 800 férfit számlált, akik közül 8600-an britek voltak. A fennmaradó rész egyiptomi egységekhez tartozó katonák voltak, köztük hat zászlóalj, amelyeket Dél-Szudánban toboroztak.
Egy felfegyverzett folyami flottilla kísérte a tüzérségi támogatást is élvező erőket. A támadás előkészítéseként a britek Wadi Halfában alakítottak ki hadseregparancsnokságot. A hadjárat 1896 márciusában kezdődött. Szeptemberben Kitchener elfoglalta Dunqulahot. A britek ezután vasútvonalat építettek Wadi Halfa és Abu Hamad között, valamint a Nílussal párhuzamos meghosszabbítást, hogy csapatokat és utánpótlást szállítsanak Berberbe. Az angol-egyiptomi egységek különböző kisebb ütközeteket vívtak és nyertek meg. Végül Kitchener katonái felvonultak és Omdurman felé hajóznak.
Omdurmanban, 1898. szeptember 2-án a szudáni vezető, akit most már khalifa néven ismertek, 52 000 fős hadseregét frontális támadásra indította a város előtti síkságon felvonuló angol-egyiptomi erők ellen. A végkimenetel sosem volt kétséges, főként a britek túlerő miatt. Az ötórás csata során mintegy 11 000 mahdista halt meg, míg az angol-egyiptomiak vesztesége 48 halott és kevesebb mint 400 sebesült volt.
A feldarabolás több évig tartott, de a szervezett ellenállás akkor ért véget, amikor a Kurdufánba menekült khalifa 1899 novemberében Umm Diwaykaratnál harcban meghalt. Sok területen üdvözölték a rezsim bukását.
- Churchill, Winston 1889. A folyami háború: történelmi beszámoló a Szudán visszafoglalásáról. 2 kötet, London: Longmans Green. Churchill újságíróként vett részt Kitchener expedícióján. Könyvét rövidítették (lerövidítették), és 1902-ben egyetlen kötetben újra kiadták.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Muhammad Ahmad bin Abd Allah?
V: Muhammad Ahmad bin Abd Allah a szudáni szufi szamáníja rend vallási vezetője volt, aki 1881. június 29-én az iszlám hit Mahdi vagy messiási megváltójának kiáltotta ki magát.
Kérdés: Mi volt az oka az arab szudáni lakosság ellenérzéseinek?
V: Az arab szudáni lakosság neheztelt a török-egyiptomi uralkodók elnyomó politikája, valamint az európai hatalmak növekvő katonai és gazdasági dominanciája miatt a 19. század folyamán.
K: Mi történt Muhammad Ahmad kiáltványa után?
V: Muhammad Ahmad kiáltványa után sikeres katonai hadjáratot vezetett a szudáni török-egyiptomi kormány ellen, amíg Khartum 1885 januárjában el nem bukott.
K: Kit nevezett ki Nagy-Britannia főkormányzónak?
V: Charles George Gordon tábornokot ("Gordon pasa") nevezte ki Nagy-Britannia főkormányzónak Szudán irányítására.
K: Hogyan halt meg Gordon?
V: Gordon Khartumban halt meg Muhammad Ahmad csapatainak kezétől.
K: Mi történt Muhammad Ahmad halála után?
V: Muhammad Ahmad 1885. június 22-én bekövetkezett váratlan halála után legfőbb helyettese vette át Szudán igazgatását. Churchill szerint addigra megöltek minden olyan embert, aki képes lett volna az irányításra.
K: Milyen más mozgalmak előzték meg a Mahdiyyát? V: Voltak korábbi mahdista mozgalmak Nyugat-Afrikában, valamint a Mahdiyya előtt a vahhabizmus és az iszlám megújulás egyéb puritán formái.
