A pergamen a pergamen kiváló minőségű, írásra alkalmas változata. Gyakran a bőr különleges előkészítését és simítását jelenti, amelynek eredményeként tartós, sima felület jön létre.

Eredetileg a pergamen kifejezés borjúbőrt jelentett (ez a legfinomabb változat volt), de a szóhasználat idővel tágult: különböző emlősök, például bárány és kecske bőréből készített termékeket is pergamennek vagy vellumnak nevezték. Az angol nyelvben a vellum kifejezés is hasonlóan változatos jelentéssel bír.

A pergamen, hasonlóan a bőr egyéb, írásra előkészített változataihoz, felületkezelt anyag, amely alkalmas festékkel és tintával történő írásra. Európában ez volt az egyik legelterjedtebb szabványos írófelület a papír általánossá válása előtt. Hivatalos, egyházi és művészeti célokra, valamint fontos okiratokhoz, kódexekre és könyvekhez egyaránt használták.

A pergamen előállítása több lépésből áll; a folyamat célja, hogy a bőrből egy sima, egyenletes és tartós felületet kapjanak. A legfontosabb lépések:

  • Előáztatás és fehérítés – a bőrt megtisztítják és gyakran kezelik, hogy eltávolítsák a szennyeződéseket és a szagokat; a fehérítés akár vegyi vagy hagyományos módszerekkel történhet (fehérítés).
  • Hártyázás és szőr eltávolítása – mészes áztatással és kaparással (dehairing) távolítják el a szőrt és az alatta lévő szöveti maradványokat.
  • Kifeszítés egy kereten – a bőrt egy úgynevezett „herse” nevű keretre feszesen rögzítik; ilyenkor a kaparás és az ismételt nedvesítés-szárítás váltakozása feszültséget eredményez, ami segít a sima, feszes felület kialakításában.
  • Kaparás – kerek vagy íves késsel, például lunellummal végzik, hogy eltávolítsák a maradék szöveti rétegeket és a felesleges vizet; a felületet fokozatosan alakítják ki.
  • Simítás és előkészítés az íráshoz – a végső simítást habkővel (pumiccsel) végzik, majd gyakran mésszel vagy krétával kezelik, hogy a tinta jól tapadjon és ne szívódjon be túlzottan.

Az így előállított pergamen felülete hosszú távon is tartós marad, jól viseli az írt szöveget, festést és az aranyozást is. Készíthettek belőle egylapos lemezeket, tekercseket és kódexeket, illetve könyvgerincekhez és kötésekhez is használták.

A modern gyakorlatban megjelentek az alternatívák: a "papírpergamen" (néha növényi pergamen) nem emlősök bőréből készül, hanem különböző szintetikus vagy vegyileg kezelt papíralapú anyagból. A cikk eredeti megfogalmazása megemlíti ezt a megoldást:

A modern "papírpergamen" (néha növényi pergamen) emlősök bőre helyett szintetikus anyagból készül, de ugyanarra a célra használják, mint a normál pergament.

Fontos megkülönböztetni továbbá a konyhai pergament (angolul "parchment paper" vagy "vegetable parchment") és az írásra, művészetre készült pergament: a konyhai változat általában papírból készül, speciálisan kezelve, hogy hőálló és tapadásmentes legyen, míg a hagyományos pergamen állati bőrből származik.

Felhasználás és megőrzés:

  • Használat: kéziratok, jogi okmányok, diploma és oklevélkiadás, könyvkötészet, kalligráfia, restaurálás és művészeti rétegekhez (aranyozás, festés).
  • Tartósság: a jól előkészített pergamen évszázadokig megőrizhető; erősebb és hosszabb élettartamú lehet, mint a korai papír.
  • Tárolás: stabil, mérsékelt relatív páratartalom és hőmérséklet szükséges; erős fénytől, extrém nedvességtől, hőtől és kártevőktől óvni kell. Restaurálást és hosszú távú megőrzést szakemberrel érdemes végeztetni.

Összefoglalva: a pergamen autentikus, történelmi és gyakorlati jelentőséggel bíró írófelület, amely különleges előkészítést igényel. Ma is fontos szerepe van a könyvrestaurálásban, művészetben és olyan dokumentumok esetében, ahol tartósságot és hivatalos megjelenést várnak el.