A pergamen a
A pergamen a pergamen kiváló minőségű formája. Eredetileg borjúbőrt jelentett, de az angol nyelvben a kifejezést szélesebb körben használják.
A pergamenhez hasonlóan a bőr is felkészült a tintával való írásra. Ez volt az egyik szabványos írófelület Európában, mielőtt a papír elérhetővé vált. Továbbra is használták magas rangú dokumentumokhoz. A pergament egyetlen lapra, tekercsekre, kódexekre vagy könyvekre használták.
A pergamen előállításához a bőrt megtisztítják, majd fehérítik, egy "herse" nevű keretre feszítik, és késsel lekaparják. Amikor a pergament kaparják, felváltva nedvesítik és szárítják, hogy feszültséget hozzanak létre. A végső felületet a felület habkővel való dörzsölésével és mésszel vagy krétával való kezelésével kapják meg. Ezután készen áll a tinta befogadására.
A modern "papírpergamen" (néha növényi pergamen) emlősök bőre helyett szintetikus anyagból készül, de ugyanarra a célra használják, mint a normál pergament.
A Voynich-kézirat, pergamenre írva
Használat a múltban
Az ókori Európában a pergamen jó minőségű, előkészített állati bőrt jelentett. Borjú-, juh-, kecske-, sőt tevebőrt is használtak a pergamen készítéséhez. A legjobb pergamen a még meg nem született állatokból készült. Tudományos laboratórium nélkül nehéz lehet azonosítani a régi pergamen készítéséhez használt állatot.
A francia források szerint a velum (vagy franciául velin) kizárólag borjúból készült. Ez a modern időkben is így maradt.
Használat
A legjobb középkori kéziratok többsége pergamenre íródott. Néhány buddhista szöveget pergamenre írtak, és minden Sifrei Tóra-szöveg pergamenre vagy valami hasonlóra íródott.
Johannes Gutenberg 1455-ben nyomtatott első Bibliájának 180 példányos kiadásának egynegyedét szintén pergamenre nyomtatták, feltehetően azért, mert a megrendelők ezt várták el egy jó minőségű könyvtől. Abban az időben a legtöbb könyvnyomtatáshoz papírt használtak.
A művészetben a pergament használták a festményekhez, különösen, ha azokat nagy távolságra kellett küldeni, mielőtt a vászon 1500 körül széles körben elterjedt volna, és továbbra is használták rajzokhoz és akvarellekhez. A régi mesterműveket legalább a XVII. századig néha pergamenre nyomtatták, különösen bemutató példányok készítésére.
A 16. és 17. században gyakran használták a selyempergamen vagy selyempergamen kötéseket, amelyeket néha aranyoztak. A későbbi évszázadokban a pergament a bőrhöz hasonlóan gyakrabban használták. A pergamen gyakorlatilag bármilyen színűre festhető, de többnyire nem teszik, mivel sokan szeretik a halvány szemcsés és szőrös jegyeket.
Sok olyan dokumentumot, amelynek sokáig kellett tartania, pergamenre írtak, mivel ez a papírnál hosszabb ideig kitartott. Néhány pergamenre írt dokumentum több mint ezer éves.
Modern használat
A brit parlamenti törvényeket archiválási célokból még mindig pergamenre nyomtatják, csakúgy, mint az Ír Köztársaság törvényeit. Még mindig használják zsidó tekercsek, luxus könyvborítók, emlékkönyvek és különféle kalligráfiai dokumentumok készítéséhez.
Ma az alacsony kereslet és a bonyolult gyártási folyamat miatt az állati pergamen drága és nehezen beszerezhető. Már csak egy brit cég szállít. A modern pergamenszerű alternatívát pamutból készítik. Ez a papírpergamen néven ismert anyag olcsóbb, mint az állati pergamen, és a legtöbb művészeti és kézműves kellékboltban megtalálható. Egyes írópapír- és egyéb papírmárkák a "pergamen" kifejezést használják a minőségre utalva.
Az írás, az illuminálás, a betűkészítés és a könyvkötés művészi mesterségében a "pergamen" kifejezés általában a borjúbőrre vonatkozik, míg minden más bőrt "pergamen"-nek neveznek.
Papír pergamen
A papír pergamen pamutból készül. A különböző méretű, általában áttetsző papírpergament gyakran használják olyan alkalmazásokban, ahol pauszolásra van szükség, például építészeti tervek készítéséhez. A természetes pergamenhez hasonlóan a papírpergamen is stabilabb, mint a papír, ami gyakran döntő fontosságú a nagyméretű rajzok és tervek, például a tervrajzok készítése során.
Tárolás
A pergamen jellemzően stabil környezetben, stabil hőmérsékleten tárolható. Ha a pergamen 11%-nál alacsonyabb relatív páratartalmú környezetben kerül tárolásra, törékennyé, törékennyé és mechanikai igénybevételre érzékennyé válik; ha 40%-nál magasabb relatív páratartalmú környezetben tárolják, akkor penész- vagy gombásodásra hajlamossá válik. A legjobb hőmérséklet a pergamen tartósítására 20 ± 1,5 °C (68 ± 3 °F).
Kérdések és válaszok
K: Miből készül a pergamen?
V: A pergamen állati bőrből, eredetileg borjúbőrből készül, amelyet megtisztítanak, fehérítenek, nyújtanak, kaparnak és kezelnek, hogy elfogadja a tintát.
K: Mire használják a pergament?
V: A pergament írófelületként, egyes oldalak, tekercsek, kódexek vagy könyvek írására használják, és gyakran magas rangú dokumentumokhoz használják.
K: Mire használták a pergament a papír előtt?
V: A pergamen volt az egyik szabványos írófelület Európában, mielőtt a papír elérhetővé vált.
K: Hogyan készítik elő a pergament a tintával való írásra?
V: A pergament nedves és száraz felváltva kaparják, hogy feszültséget hozzanak létre, majd habkővel dörzsölik, és mésszel vagy krétával kezelik, hogy olyan végső felületet kapjanak, amely alkalmas a tinta befogadására.
K: Mi az a "papír pergamen"?
V: A "papírpergamen" a pergamen egy olyan típusa, amelyet emlősök bőre helyett szintetikus anyagokból készítenek, de ugyanarra a célra használják, mint a normál pergament.
K: Mi a különbség a pergamen és a pergamen között?
V: Eredetileg a pergamen borjúbőrt jelentett, míg a pergamen juh- vagy kecskebőrt, de az angol nyelvben a pergamen kifejezést használják szélesebb körben. Mindkettő tintával való írásra készült, és Európában a papír megjelenése előtt használt szabványos írófelületek voltak.
K: Miért használták a pergament magas rangú dokumentumokhoz?
V: A pergament tartóssága, magas minősége és drága gyártási folyamata miatt használták a magas rangú dokumentumokhoz.
