Giuseppe Verdi — élete, művei és hatása az olasz operára

A kis falu, ahol Verdi született, a Pó folyó völgyében fekszik Észak-Olaszországban. Ez egy szegénynegyed volt. Apja kocsmáros volt, akinek volt egy kis gazdasága. A fiatal fiú nagyon tehetséges lehetett. Kapott egy kis csembalót, amelyet egész életében megtartott. Kilencéves korában gyakran orgonált a faluban tartott istentiszteleteken, amikor az orgonista távol volt.

Néhány évvel később zenét komponált a bussetói amatőr zenekar számára. Egy Antonio Barezzi nevű férfi sok fontos embert ismert, és sokat segített Verdinek. Később Verdi feleségül vette egy barátja lányát. Barezzi Milánóba küldte, hogy tanulhasson, de Verdit nem tanították rendesen zongorázni, és nem kapott helyet a zenei konzervatóriumban. Magánórákat vett, és sokat tanult az operáról, valamint az irodalomról és a politikáról. 1839-ben komponált egy operát: Oberto, conte di San Bonifacio, amelyet a milánói Scala, a világhírű operaházban mutattak be. Nem tartozik a legnagyobb operái közé, de hozzájárult ahhoz, hogy ismertté váljon, és felkérték, hogy írjon még három operát a Scala számára. Amikor a következő operáját bemutatták, az nem aratott sikert: a közönségnek nem tetszett, sziszegve és kifütyülve. Magánéletében is tragédia történt ebben az időben: két gyermeke és felesége meghalt.

Verdi 1842-ben, a Nabucco című operája bemutatásával tudott túllépni boldogtalanságán. Ez nagy sikert aratott, és világhírűvé tette őt. Nagyon keményen kezdett dolgozni, évente két operát komponált. Nemcsak a zenét kellett megírnia, hanem meg kellett szerveznie az összes embert is, hogy előadhassa. Ez hatalmas munkaterhelés volt. Az Ernani című operája (1844) az egyik legjobb ebből az időszakból. 1847-ben újabb nagy sikert aratott a Macbeth című operájával. Ez az opera, amely Shakespeare híres színdarabján alapul, máig az egyik legkedveltebb opera. Kezdett sikeressé válni.

Itália évszázadokon át több országból állt, mindegyiknek saját uralkodója volt. Az 1850-es években nagy politikai nyugtalanságok voltak az országban. Verdi gyakran írt zenét nagy kórusokra operáiban. E kórusok szövegei gyakran a szabadságharcról szóltak, és gyakran gondolták, hogy a dalok lázadásra buzdítják az embereket. A Nabucco című operájának Va pensiero című dala a Babilonban fogságban lévő héber rabszolgákról szólt. Az emberek az utcán skandálták, a szöveget megfelelően megváltoztatva. Verdi nagy nemzeti hős lett. Olaszország végül 1861-ben vált egy országgá.

Giuseppina Strepponi volt az a szoprán, aki Abigaille szerepét énekelte a Nabuccóban. Verdi beleszeretett. A nő egy másik férfival élt, és három gyermeke volt, ezért úgy érezte, hogy nem elég jó Verdinek. Végül 1859-ben házasodtak össze. A nő 1897-ben bekövetkezett haláláig nagy támasza volt Verdi számára, bár Verdi nem volt könnyű férj. Visszaköltözött vele Bussetóba. Továbbra is sokat utazott, de a feleségét nem engedte magával tartani, Bussetóban hagyta, ahol nem volt boldog, mert ott sokan nem szerették.

Három további híres operát írtak ebben az időben: Rigoletto 1851-ben, valamint az Il trovatore (A trubadúr) és a La traviata, mindkettő 1853-ban. Ezeknek az operáknak számos olyan dallama van, amelyek híressé váltak. Tele vannak izgalmas drámával, amelyben a szereplőket nagyon ügyesen írja le a zene. A zene nem oszlik olyan egyértelműen recitativóra és áriára, mint két évszázadon át. Ehelyett a zene folyamatosan fejlődik, az áriák egyenesen a következő zenébe futnak bele. Zseniális érzéke volt a drámaisághoz, de gyakran keményen meg kellett küzdenie azért, hogy a producerek ne változtassanak azon, amit írt.

Verdinek gyakran meggyűlt a baja a cenzorokkal (azokkal a hivatalnokokkal, akik eldöntik, hogy az operát előadhatják-e). A Rigoletto című operája Victor Hugo Le roi s'amuse című története alapján készült. Egy király meggyilkolásának kísérletét nem tartották megfelelő témának. Verdi kénytelen volt a történetben a királyt herceggé változtatni, és néhány más változtatást is végrehajtani, mielőtt az operát előadhatták volna. Alexandre Dumas fils regényén alapuló Traviata című operájának történetét szintén erkölcstelennek tartották. Az első előadáson a közönség nevetett, mert a hősnő, aki állítólag tuberkulózisban - akkoriban "fogyasztásnak" nevezték - haldoklik, nagyon kövér volt. Az opera azonban hamarosan óriási népszerűségre tett szert.

Verdi ekkorra már nagyon híres lett, és felkérték, hogy komponáljon a párizsi Opéra számára. Operákat kellett írnia francia stílusban: ötfelvonásos operákat és egy komoly történetre épülő balettet. Az operák közül, amelyeket ebben az időben Párizs számára írt, egyik sem tartozik a legjobb művei közé. Az olasz színházak számára írt művei jobban inspirálták. A Simon Boccanegra cselekménye bonyolult, de a szereplőket a zene gyönyörűen jellemzi. Az Un ballo in maschera (Az álarcosbál) III. Gusztáv svéd király meggyilkolásáról szólt. A cenzoroknak megint nem tetszett, és kénytelen volt a történetet bostoni helyszínre változtatni, ami inkább elrontotta a történetet. Az 1860-as években legjobb művei a Szentpétervárra írt La forza del destino (A végzet hatalma), a párizsi Opéra számára írt Don Carlos és az egyiptomi Kairó új operaháza számára írt Aida voltak. Az Aidát tartják az egyik legtökéletesebb művének. Az első előadás nem volt zökkenőmentes: Verdi hosszasan vitatkozott Mariani karmesterrel, aki nem volt hajlandó Kairóba utazni, hogy vezényelje a darabot. A vitát csak súlyosbították az újságok, amelyek azzal vádolták Verdit, hogy elvette Mariani barátnőjét. Ez nagy botrányt kavart.

Verdi az 1870-es években vonult vissza. Gazdag ember volt, akinek sok földje volt. Rengeteg pénzt adott jótékonysági szervezeteknek, különösen egy idős zenészeket segítő alapítványnak. Még nyugdíjas korában is rábeszélték a kiadói, hogy írjon még két operát. Shakespeare lenyűgözte, és megírta az Otellót Arrigo Boito librettójára. Ez egy zseniális librettó volt, és ez segített neki megírni egy nagyszerű remekművet, amelyben a történet minden apró részletét gyönyörűen leírja a zene. Legutolsó operája, a Falstaff (1893) Shakespeare Windsori víg nők című művén alapul. Verdi idős korában is írt néhány vallásos darabot. Milánóban 1901-ben agyvérzésben halt meg.