A Macbeth Giuseppe Verdi operája. Shakespeare azonos című színdarabja alapján készült. Az opera általában olasz nyelven szól, bár létezik egy francia nyelvű változat is, amelyet már szinte soha nem használnak. A librettót (a szöveget) Francesco Maria Piave írta Andrea Maffei néhány extra kiegészítésével.
Verdi számos művet írt Shakespeare-darabok alapján. Ezek közül a Macbeth volt az első ilyen adaptációja. A művet 1846–1847 között komponálta, bemutatója 1847. március 14-én volt Firenzében, a Teatro della Pergola színpadán. Az 1847-es változat után Verdi többször átdolgozta az operát; a legjelentősebb átdolgozás 1865-ből származik, amikor Párizs számára francia nyelven készített változatot (ennek része volt például balettbetét), de ma a legtöbb előadás az olasz változaton alapul.
Témák és jelleg
A Macbeth különbözik a korabeli tipikus olasz operáktól, amelyek gyakran szerelemközpontú, bel canto jellegű darabok voltak. Verdi művében a fő hangsúly a hatalomvágyon, a bűntudaton és a lelkiismereti válságon van; megjelenik a természetfeletti is a boszorkányok szerepe által. Az opera zeneileg és drámailag is sötétebb, expresszívebb hangvételű, ami hozzájárult Verdi egyéni stílusának fejlődéséhez.
Rövid tartalom
A történet alapvonala követi Shakespeare színművét: Macbeth, egy skót hadvezér, találkozik boszorkányokkal, akik királyi hatalmat jövendölnek neki. A hatalom megszerzése érdekében Macbeth és felesége, Lady Macbeth, merényletet terveznek és végrehajtanak Duncan király ellen. A hatalom megszerzése után a gyilkosságok sorozata és a bűntudat fokozódása vezeti végül Macbeth és felesége tragikus bukásához: Lady Macbeth elméje megroppan (alvás közbeni jelenete az egyik leghíresebb), Macbeth pedig szélsőséges helyzetekbe manőverezve veszti életét Macduff kezében.
Főbb szereplők és hangfajták
- Macbeth – általában bariton (vagy basszbariton)
- Lady Macbeth – szoprán
- Macduff – tenor
- Banquo – basszus
- Duncan, Malcolm és a boszorkányok – kisebb szerepek és karok
Zenei jellegzetességek és kiemelkedő részletek
A darab jellemzője a hangsúlyos drámai kifejezés és a korábbinál markánsabb orkestráció. Kiemelkedő motívumok a boszorkányok kórusa és jelenetei, Lady Macbeth híres alvajáró-szakasza, valamint Macbeth belső vívódásait kifejező áriái és áriás-szerű monológjai. Az opera egyensúlya a kórusra, szólóénekekre és zenekarra fordított hangsúly tekintetében előrevetítette Verdi későbbi, érettebb dramaturgiai megoldásait.
Fogadtatás és jelentőség
Bemutatója idején a Macbeth vegyes fogadtatásban részesült, de Verdi átdolgozásai és a mű pszichológiai mélysége miatt ma a szerző fontos és gyakran játszott operája. Jelentősége abban is áll, hogy Verdi itt kísérletezett a sötétebb, drámaibb hangvétellel, amely később olyan nagy alkotásokhoz vezetett, mint az Otello és a Falstaff (utóbbi szintén Shakespeare-adaptáció).
Érdekesség: bár a francia változat ritkábban hangzik el, a különféle kiadások és átdolgozások miatt a Macbeth sokféle formában él a színpadokon — a kisebb nápolyi vagy firenzei előadásoktól a nagy nemzetközi produkciókig.

