Aida (opera)

HáttérΣ

1865-ben Verdi a Don Carlost a párizsi Opéra számára írta. Ennek az operának a librettóját két fiatalember írta, akik közül az egyik (Camille du Locle) az Aida világra hozatalában is szerepet játszott.

Verdi az 1860-as években egyre elégedetlenebb lett a librettókkal. Du Locle számos librettót küldött neki, komikusakat és tragikusakat egyaránt. Ezek közül egyik sem tetszett Verdinek. Du Locle elküldte neki Auguste Mariette vázlatát egy kitalált egyiptomi témájú történetről.

1869-ben valaki (valószínűleg du Locle) felkérte Verdit, hogy írjon egy operát egy távoli ország számára. Verdi visszautasította; nem talált megfelelő cselekményt. 1870 elején du Locle felkérte Verdit, hogy fogadja el az előző télen tett ajánlatot. Az opera az egyiptomi khedív megrendelésére készült, aki a Szuezi-csatorna tiszteletére épült új színház építését akarta megünnepelni Kairóban. Verdi ezt elutasította. Du Locle továbbra is tett javaslatokat az operai feldolgozásra. Verdit csak egy érdekelte. Ez Auguste Mariette francia egyiptológus egy egyiptomi vázlata volt. Du Locle a vázlatot francia prózává alakította. Verdi olasz librettistát kért a kiadójától, és Antonio Ghislanzonit választotta.

Történet

Hely: Egyiptom

Idő: Meghatározatlan, a fáraók kora

Az egyiptomiak háborúban állnak az etiópokkal. Aida egy etiópiai, akit elfogtak és rabszolgává tettek Amnerisnek, az egyiptomi király lányának. Aida Amonasro, Etiópia királyának lánya. Az egyiptomiak erről nem tudnak. Amonasro azt tervezi, hogy megszállja Egyiptomot, hogy kiszabadítsa a lányát. Eközben Aida és Radames, egy fiatal egyiptomi katona egymásba szeretnek. A féltékeny és gyanakvó Amnerisz is szerelmes Radamesbe. Érzi, hogy a férfi mást szeret, de nem tudja, hogy az Aida.

1. felvonás

1. jelenet: Egyiptom királyának palotájában, Memphisben.

Radames reméli, hogy az egyiptomi hadsereg élére állhat a betörő etiópok ellen. Rámfisz, a főpap közli vele, hogy az istenek választották ki a sereg vezetőjét. Rámfisz elmegy, hogy közölje a királlyal az istenek választását. Radames szeretné, ha az egyiptomi hadsereg élére állítanák. Nemcsak azért akarja ezt, hogy katonai dicsőségben részesüljön, hanem azért is, mert reméli, hogy ezáltal feleségül veheti Aidát. Szerelméről a "Celeste Aida" ("Isteni Aida") című dalban énekel.

Amneris belép. Szerelmes Radamesbe. Azt szeretné, ha a férfi katonai hős lenne. Aggódik, hogy a férfi másba szerelmes. Észreveszi, hogy a férfi zavartan néz, amikor Aida belép, és azon tűnődik, vajon ő-e az a lány, akit Radames szeret.

A király, a főpap, Rámfisz és az egész palotai udvar belép. Egy hírnök bejelenti, hogy az etiópok Amonasro király vezetésével Théba felé vonulnak. A király azt mondja, hogy az egyiptomiaknak harcolniuk kell az etiópok ellen. Radamest teszi meg a sereg vezetőjévé. A tömeg elindul Vulkán templomába, ahol Radamest felszentelik feladatára.

Aida is azt akarja, hogy Radames hős legyen. Egyedül maradva azt kiáltja: "Ritorna Vincitor" ("Térjen vissza a győztes"). Szégyelli, hogy a Radames iránti szerelme ellentétben áll az apja és a népe iránti szeretetével. Könyörög az istenekhez, hogy könyörüljenek rajta: "Numi, pieta del mio soffrir!". ("Istenek, könyörüljetek szenvedésemen!")

2. jelenet: Vulkán temploma

Vulkán templomának sötét csarnokaiban szent fegyvereket adnak Radamesnek. Mindenki imádkozik a közelgő megpróbáltatásaiért és a csatában aratott győzelméért. A papnők szent táncot járnak. A jelenet ünnepélyessége éles ellentétben áll az azt megelőző és követő érzelmes jelenetekkel. A jelenet végén Radames csatlakozik a papokhoz, akik további szertartásokat végeznek.

2. felvonás

1. jelenet: Amneris szobája

A második felvonás két évvel később játszódik. Ramades és az egyiptomi hadsereg megnyerte az etiópok elleni csatát. A győzelmet táncokkal ünneplik. Amneris ki akarja deríteni, hogy Aida és Radames valóban szeretik-e egymást. Beszél Aidával. Úgy tesz, mintha sajnálná, hogy az etiópok (Aida népe) elvesztették a csatát. Aida azt mondja, addig nem lehet boldog, amíg nem tudja meg, mi történt az apjával és a testvéreivel. Amneris most már hazugságot mond Aidának. Azt mondja neki, hogy Radamest megölték. Amikor Aida sírva fakad, Amneris elmondja neki, hogy ez nem igaz, és hogy Radames él. Aida megkönnyebbülten hallja ezt. Amneris most már dühös. Azt mondja Aidának, hogy tudja, hogy ő és Radames szerelmesek. Elmondja neki, hogy ő maga is szereti őt. Megfenyegeti Aidát, azt mondja neki, hogy ő, Aida, a porban fog mászni, míg őt, Amnerist királynővé teszik.

2. jelenet: Théba városának nagykapuja

Radames és az egyiptomi sereg bevonul a városba, hogy megünnepeljék győzelmüket. Az elfogott etiópokat a tömeg elé viszik. Egyikük az etióp király, Amonasro, Aida apja, bár az egyiptomiak nem tudják, hogy kicsoda. Aida az apjához siet. Elmagyarázza a tömegnek, hogy Amonasro az apja. Amonasro hazugságot mond az egyiptomiaknak: azt mondja, hogy az etióp király (természetesen ő maga) meghalt a csatában. Aida, Amonasro és az elfogott etiópok mindannyian könyörögnek az egyiptomi királynak, hogy mentse meg őket, de az egyiptomiak azt akarják, hogy öljék meg őket. Radames könyörög a királynak, hogy kímélje meg Aidát és Amonasrót. A király azzal jutalmazza Radamest, hogy ő lehet Egyiptom királya, és feleségül veheti a lányát, Amneriszt.

Aida és Amonasro túszként marad, hogy az etiópok ne álljanak bosszút a vereségért.

3. felvonás

A Nílus partján, az Ízisz-templom közelében...

Amikor Amneris az esküvője előtt imádkozni megy, a papok imákat szavalnak. Aida csodálkozik, hogy Radames miért akar találkozni vele. Amonasro odamegy Aidához, és azt mondja neki, hogy szerelmétől, Radamestől kell megtudnia, merre fog vonulni az egyiptomi sereg, hogy harcba induljon az etiópok ellen. Aida először nem hajlandó ezt megtenni, de az apja azt mondja, hogy ha nem teszi meg, és a népét megölik, az az ő hibája lesz. Aida meggondolja magát.

Amikor Radames megérkezik, azt javasolja neki, hogy együtt meneküljenek. Radames először elutasítja, de Aidának sikerül meggyőznie. Elmondja neki az útvonalat, amelyen a hadsereg haladni fog. Ekkor Amonasro, aki titokban hallgatózott, előbújik rejtekhelyéről, és felfedi, hogy ő Etiópia királya. Radames úgy érzi, hogy elárulta a hazáját, mert felfedett egy katonai titkot. Nem hajlandó elmenekülni Aidával és az apjával. Az őrök elfogják őt.

4. felvonás

1. jelenet: Az Igazság Templomának egyik terme. Az egyik oldalon van az ajtó, amely Radames börtöncellájába vezet.

Amneris Radamest kéri látni. Radames nem hajlandó védekezni. Megkönnyebbülten hallja, hogy Aida még életben van, és hogy reméli, hogy visszatérhet a saját hazájába. Amnerisnek nem tetszik, hogy ezt hallja tőle. Radamest bíróság elé állítják. Nem hajlandó védekezni, és halálra ítélik.

2. jelenet: A templom pincéje

Amneris meg akarja menteni Radamest, aki egy sötét páncélteremben raboskodik. Radames azt hiszi, hogy egyedül van. Meglepődik és hihetetlenül boldog, amikor ott találja Aidát. A nő elrejtőzött a páncélteremben. Azt mondja neki, hogy vele együtt akar meghalni. Ez a sorsuk. Amneris imádkozik, Aida pedig Radames karjaiban hal meg. A VÉG

Philippe Chaperon díszletterve az I. felvonás 2. jelenetéhez, (Kairó, 1871)


Amneris, jelmezterv a Scala bemutatójára (1872)


Teresa Stolz, az első európai Aida, 1872

Szerepek

Szerepvállalás	Hangtípus	Bemutató szereposztás, 1871. december 24. Karmester: Giovanni Bottesini	Európai bemutató1872. február 8.  Karmester: Franco Faccio
Aida, etióp hercegnő	szoprán	Antonietta Anastasi-Pozzoni	Teresa Stolz
Egyiptom királya	basszus	Tommaso Costa	Paride Pavoleri
Amneris, a király lánya	mezzoszoprán	Eleonora Grossi	Maria Waldmann
Radames, az őrség kapitánya	tenor	Pietro Mongini	Giuseppe Fancelli
Amonasro, Etiópia királya	bariton	Francesco Steller	Francesco Pandolfini
Ramfis, főpap	basszus	Paolo Medini	Ormando Maini
Egy hírvivő	tenor	Luigi Stecchi-Bottardi	Luigi Vistarini
Egy papnő hangja	szoprán	Marietta Allievi
Papok, papnők, miniszterek, kapitányok, katonák, tisztviselők, etiópok, rabszolgák és foglyok, egyiptomiak, állatok és kórus.

A zene

Az opera zenéje mindvégig kiváló. Vannak hihetetlen szépségű csendes dalok és nagy kórusszámok egyaránt. A zene mind híres, de a legismertebb részek közé tartozik az az ária, amelyet Radames énekel az első felvonás elején, amelyben a csatában aratott győzelemről és arról álmodik, hogy feleségül veszi Aidát, az etióp rabszolgát. A dal címe Celeste Aida ("Mennyei Aida"). A II. felvonás II. jelenetének kórusa, a Gloria all'Egitto, ad Iside ("Dicsőség Egyiptomnak, Isisnek!") az egyik leghíresebb menet, amelyet valaha írtak.

Adaptációk

Az operát többször is feldolgozták filmre, például 1953-ban Lois Maxwell és Sophia Loren főszereplésével készült filmben, valamint 1987-ben egy svéd produkcióban.

1998-ban az operából Broadway-musical készült, Elton John zenéjével.