Kongresszusi Könyvtár ellenőrző száma (LCCN) – definíció és története

Ismerje meg a Kongresszusi Könyvtár ellenőrző számát (LCCN): definíció, történet 1898-tól, felépítés és gyakorlati használat a könyvek egyszerű azonosításához.

A Kongresszusi Könyvtár ellenőrző száma egy szám, amelyet a Kongresszusi Könyvtárban található tételnek adnak meg. A Könyvtár gyűjteményében található tételek azonosítására szolgál. Minden egyes számot egy sorozat részeként adnak ki. Nem osztályozási rendszeren alapul. A számozási rendszer 1898-ban kezdődött, és a Library of Congress Card Number nevet kapta.

A könyvtár saját könyvtári katalógusához készített kártyákat, és olyanokat is, amelyeket más könyvtáraknak is el lehetett adni. A kártyakészletek azonosítására bevezették a számot.

A könyvtárosok világszerte még mindig használják ezt a számot, különösen az Egyesült Államokban kiadott könyvek azonosítására.

A szám két részből áll; az első egy kétjegyű szám az évszám alapján, a második pedig a sorban következő szám, amely hatjegyű számként íródik. 2001 óta az évszámot négyjegyű számként írják.

Mi az LCCN pontosan?

Az LCCN (Library of Congress Control Number, magyarul Kongresszusi Könyvtár ellenőrző száma) egy olyan egyedi azonosító, amely a Kongresszusi Könyvtár által létrehozott bibliográfiai rekordhoz kapcsolódik. Nem maga a könyv vagy dokumentum „azonosítója” a tartalom szintjén, hanem a Könyvtár katalógusában lévő rekordé: ez a szám megkönnyíti a katalógusok közötti hivatkozást és a bibliográfiai adatok visszakeresését.

Történeti áttekintés

A rendszer 1898-ban indult, kezdetben Library of Congress Card Number néven. A cél az volt, hogy a Kongresszusi Könyvtár által készített katalóguskártyák rendszerezettek legyenek, és egyszerűbbé váljon ezek megvásárlása vagy cseréje más könyvtárak számára. Az évek során az LCCN fontos szereplővé vált a nemzetközi könyvtári gyakorlatban, különösen az Egyesült Államokban kiadott dokumentumok azonosításában és a bibliográfiai rekordok automatikus feldolgozásában.

Formátum és gyakori változatok

Az LCCN felépítése a gyakorlatban a következő fő elemekből áll:

• Év: korábban kétjegyű évkód (például „78” a 1978-as évre), 2001 óta négyjegyű évszám (például „2001”).
• Sorszám: a sorban következő regisztrációs szám, amelyet hagyományosan hat számjegyre igazítanak (például „000123”).
• Kötőjel: sok megjelenésben a két rész között kötőjel látható (pl. 78-123456 vagy 2001-000123), de az internetes keresőfelületeken ez a kötőjel gyakran elhagyható (pl. 2001000123).

Fontos megjegyezni, hogy az LCCN-t nem szabad összekeverni a könyv osztályozási jelzetével (például a Library of Congress Classification — LCC), illetve az ISBN-nel vagy ISSN-nel: ezek más funkciót töltenek be (tartalom szerinti osztályozás, nemzetközi kiadványszámok stb.).

Gyakorlati használat

Az LCCN hasznos a következő célokra:

• Katalógusok és bibliográfiák keresése: az LCCN alapján gyorsan megtalálható a Kongresszusi Könyvtárban létrehozott bibliográfiai rekord.
• Rekord-csere és rekord-egyeztetés különböző könyvtárak között: mivel egyedi azonosítóról van szó, segíti az automatizált adatcserét.
• Hivatkozás bibliográfiákban és adatbázisokban, különösen amerikai kiadványok esetén.

Hol található és hogyan használható az LCCN?

Az LCCN általában a kiadvány bibliográfiai leírásában (például a katalóguscédulán vagy a digitális rekord mezőiben) szerepel. A Kongresszusi Könyvtár online katalógusában (andezen kívül más könyvtári rendszerekben) az LCCN alapján keresve közvetlenül elérhető a hozzá tartozó rekord és a kapcsolódó metaadatok.

Összefoglalás

Röviden, az LCCN egy történeti múltra visszatekintő, a könyvtári köteles- és katalógusrendszerekben széles körben használt azonosító. Nem osztályozási jel, hanem a Kongresszusi Könyvtár által készített bibliográfiai rekord egyedi száma, amely elősegíti a tételek nyomon követését és a katalógusadatok cseréjét könyvtárak között.

Keresés betűvel