Don Carlos (Don Carlo) – Giuseppe Verdi ötfelvonásos operája, 1867

A történet akkor játszódik, amikor Spanyolország éppen a Franciaországgal vívott háború végéhez közeledik. A két ország között megállapodás született arról, hogy Don Carlos, a spanyol trónörökös feleségül veszi Erzsébetet, a francia király lányát.

I. felvonás

Don Carlos látni akarja a lányt, akit feleségül vesz. Franciaországba utazik, és titokban csatlakozik egy királyi vadászathoz, amelyen Erzsébet is részt vesz. Erzsébetet és a pásztorát elválasztják a többiektől. Carlos megszólítja a lányt, és felajánlja, hogy hazaviszi. A hercegnő a hercegről kérdezi őt, akihez feleségül megy. Carlos azt mondja, hogy nem kell aggódnia, mert a herceg kedves és szerelmes belé. Ezután megmutatja Erzsébetnek a herceg fényképét, és ekkor Erzsébet természetesen rájön, hogy ez a herceg az, akivel beszélget. Szerelmes duettet énekelnek.

Ekkor néhány spanyol hivatalnok érkezik, és közli Erzsébettel, hogy úgy döntöttek, nem megy hozzá a herceghez: a herceg apjához, a spanyol királyhoz kell feleségül mennie. A két szerelmes megdöbben a hír hallatán. Az emberek tömege könyörög Erzsébetnek, hogy egyezzen bele a spanyol királyhoz való házasságba, hogy a háború véget érjen. Végül beleegyezik.

II. felvonás

Don Carlos elment egy kolostorba, hogy nyugodt lehessen a nyomorúságában. Nagyapja, V. Károly ebben a kolostorban töltötte utolsó napjait. Egy szerzetes beszélget vele. Carlos szerint a szerzetes hasonlít a nagyapjára.

Carlost öröm tölti el, amikor barátja, Rodrigue megérkezik. Éppen most jött vissza Flandriából, ahol még mindig sok a harc. Carlos elárul neki egy titkot: hogy szerelmes Erzsébetbe, aki most hozzáment az apjához, és ezért Spanyolország királynője. Rodrigue azt mondja neki, hogy az idejét a flandriai szegények segítésével kellene töltenie. A király és a királyné elvonul a sír mellett.

Amikor a királynő elhagyja a templomot, a kertbe megy, ahol a hölgyek már várják. Egy futár átad neki egy levelet az édesanyjától Párizsból, de ugyanakkor titokban átad neki egy levelet Carlos-tól. Rodrigue csendben beszélget Ebolival, a királynő udvarhölgyével, miközben a királynő elolvassa a leveleket. Rodrigue megkéri a királynét, hogy próbálja meggyőzni a királyt, hogy Carlos beszéljen vele. Eboli szerelmes Carlosba. Észrevette, hogy Carlos mennyire izgatott, amikor a királynő jelenlétében volt, és úgy gondolja, hogy ez azért van, mert Carlos őt (Ebolit) szereti.

Carlos lehetőséget kap arra, hogy négyszemközt találkozzon Elisabeth-tel. Nyugodtan megkérdezi tőle, hogy meg tudja-e győzni a királyt, hogy küldje őt Flandriába. Azonban nem igazán nyugodt, és hamarosan haragudni kezd a lányra, amiért nem mutat iránta szerelmi érzelmeket. A lány azt mondja neki, hogy ez a kötelessége most, hogy királyné lett. Carlos megérti, de még mindig szerelmes belé. A lába elé borul. Megragadja és szerelmet vall neki, de a királynő elszakad tőle, és a férfi kétségbeesetten elrohan.

A Királyok kijönnek a templomból. Nagyon mérges, hogy a felesége egyedül maradt. Megmondja az udvarhölgynek, hogy menjen el. A királynő vigasztalja őt. Aztán ő és a hölgyek elmennek.

Rodrigue arra kéri a királyt, hogy hagyja abba a harcot Flandria népe ellen, amely még mindig haldoklik és éhezik az éhségtől. A király azt mondja, hogy nem voltak hűségesek, és megérdemlik a büntetést. Elmondja Rodrigue-nak, hogy fél attól, ami Elisabeth és Carlos között zajlik. Azt mondja neki, hogy legyen tisztában az inkvizícióval.

III. felvonás

A madridi palotában álarcosbált rendeznek. Carlos a királynő kertjében várakozik. Egy hölgy érkezik a kertbe, maszkot visel, mint mindenki más. Carlos azt hiszi, hogy a királynő az, és elmondja neki, mennyire szereti. Amikor a hölgy leveszi a maszkot, rájön, hogy Eboni az. A nő azzal vádolja, hogy szereti a királynőt. Ebben a pillanatban Rodrigue érkezik. Azt mondja Eboninak, hogy Carlos nincs jól, és nem érti, miről beszél. De Eboni nem hagyja magát becsapni, és azt tervezi, hogy tönkreteszi szerelmüket.

A cselekmény második jelenete egy madridi téren játszódik. Egy auto-da-fé készülődik. A spanyol inkvizíció idején ez egy olyan szertartás volt, amelyen mindenkit, aki nem értett egyet a római katolikus egyházzal, halálra égettek. Szerzetesek lépnek be, őket követik a szerencsétlen emberek, akiket meg fognak égetni. Az emberek Spanyolország dicsőségéről énekelnek. Megjelenik Fülöp király, és megismétli, hogy harcolni fog mindenki ellen, aki a római katolikus egyház ellensége. Hat ember, köztük Carlos is megjelenik, és a lábai elé vetik magukat, könyörögve neki, hogy állítsa le csapatait a flamandok megöléséről. A király hallani sem akar erről. A tömeg egy része támogatja a királyt, mások azonban könyörögnek neki, hogy legyen kegyelmes. Carlos ekkor megkéri apját, hogy engedje meg neki, hogy ő uralkodjon Flandrián. A király ezt nem engedi, mert rájön, hogy ez lehetőséget adhat Carlosnak és a flamand népnek arra, hogy fellázadjanak ellene. Carlos kétségbeesett. Kardot ránt, és azt mondja, hogy megmenti Flandriát. A tömeg megrémül, hogy így viselkedik a király előtt. A király megparancsolja katonáinak, hogy vegyék el a kardot Carlostól, de senki sem engedelmeskedik neki. Végül Rodrigue (aki rájön, hogy ez rosszul fog elsülni számára) menti meg a helyzetet azzal, hogy higgadtan elkéri a kardot Carlostól. Ő átadja, Rodrigue pedig átadja a királynak. A szerzetesek tovább haladnak, és egy égi hang békét ígér az eljövendő világra.

ActIV

A király egyedül van a templomban. Csodálatos áriában énekli meg szomorúságát, hogy felesége úgy tűnik, nem szereti őt. Bejön a nagy inkvizítor. Nagyon öreg és vak. A király mesél neki a fiáról, és megkérdezi az inkvizítort, hogy Carlosnak megbocsát-e vagy halálra ítéli. Az inkvizítor azt válaszolja, hogy Rodrigue-t kell megölni. A király nem mer ellentmondani. Az inkvizítor azt mondja a királynak, hogy nem adja a szívét Istennek. Az inkvizítor elmegy.

A királynő berohan, és megkéri a királyt, hogy segítsen neki megkeresni egy ékszeres ládikót, amely eltűnt a szobájából. A király megmutatja neki, hogy az az asztalon van. Azt mondja neki, hogy ki kell nyitnia. A lány meg is teszi. A tetején Carlos arcképe van. A király nagyon dühös, és házasságtöréssel vádolja a nőt. A lány elájul. A király segítségül hívja Ebolit és Rodrigue-t. A király sajnálja a gyanúját, de Eboli még jobban sajnálja, mert ő volt az, aki elvitte a koporsót, mert féltékeny volt Carlosra és Erzsébetre. Ő volt az, aki azt javasolta a királynak, hogy nézzen bele az ékszerdobozba. Rodrigue úgy érzi, csak úgy tudja megmenteni barátját, ha Carlos helyett felajánlja magát a halálra. A király és Rodrigue távoznak. Eboni a királynő lábaihoz veti magát, aki mostanra már magához tért, és bevallja, hogy ő maga is bűnös házasságtörésben, mert lefeküdt a királlyal. Erzsébet nyugodt marad, de azt mondja Eboninak, hogy örökre menjen el tőle, és éljen zárdában. Amikor Eboni egyedül marad, szörnyű nyomorúságos érzéseinek ad hangot. Mielőtt elmegy a zárdába, még egy dolgot kell tennie: megpróbálja megmenteni Carlost a kivégzéstől.

A felvonás második jelenetében Carlos a börtönben van. Rodrigue odamegy hozzá. Tudja, hogy Carlosnak címzett flamand leveleket találtak nála. Valaki bejön és megöli Rodrigue-t. Miközben meghal, azt mondja Carlosnak, hogy a királynő másnap a zárdán kívül várja őt, és utoljára látja őt. Meghal.

Néha a IV. felvonás itt véget ér, de egyes előadásokban továbbra is látható egy jelenet, amelyben a király megpróbálja visszaadni a kardot a fiának, de Carlos azzal vádolja, hogy megölte a barátját. Egy csoport ember, köztük Eboli, belép a börtönbe, és a királyhoz kiált, hogy engedje szabadon Carlost. Megjelenik az inkvizítor. Dühösen közli a tömeggel, hogy gonoszak, hogy Isten akarata ellenében cselekszenek. Azt mondja nekik, hogy mindannyian térdeljenek le és térjenek meg.

V. felvonás

Erzsébet letérdel V. Károly sírja előtt. Elveszett franciaországi ifjúságáról énekel (az I. felvonás zenéjének egy része itt tér vissza). Békéért imádkozik. Erzsébet és Carlos ezután találkoznak utoljára (harmadik duettjük az operában), és boldogabb időket kívánnak. A király és az inkvizítor elbújtak. Most megjelennek és elkapják Carlost. Az őröknek szólnak, hogy ragadják meg, de Carlos védekezik. Hirtelen V. Károly (vagy egy álruhás szerzetes) hangja hallatszik. Elviszi unokáját a kolostor biztonságába.

A Don Carlos egy nagyszerű opera. Verdi legnagyobb zenéi közé tartozik, különösen a IV. felvonás i. jelenetének zenéje, amelyben az előző felvonások eseményei összefutnak. Van néhány csodálatos duett (három duett Carlos és Elisabeth számára) és néhány nagyszerű basszusáriát. Az opera azonban nagyon hosszú, de nehéz bármit is levágni az énekekből anélkül, hogy a drámát elrontanánk.

Vannak, akik úgy érzik, hogy az opera vége gyenge. Schiller darabjában más a befejezés. Carlost átadják az inkvizíciónak és kivégzik.