Bach Máté-passió (Matthäuspassió) – műismertető és története
Bach Máté-passió (Matthäuspassió) részletes műismertetője és története: keletkezés, szerkezet, szövegforrások, zenei jelentőség és előadásai.
Máté-passió (németül: Matthäuspassió) a Johann Sebastian Bach egyik legjelentősebb egyházzenei alkotása, a barokk kor nagy oratóriumszerű passiói közé tartozik (BWV 244). Szövege Jézus kereszthalálának történetét dolgozza fel a Biblia Máté evangéliuma 26–27. fejezetei alapján, kiegészítve korabeli bibliai elmélkedésekkel és himnusz-szövegekkel. A mű kórusra, szólistákra és zenekarra íródott; különleges jellemzője a két egyenrangú kórus és két zenekar alkalmazása (Kórus 1 / Kórus 2 és Zenekar 1 / Zenekar 2), ami gyakran antiphonális, párbeszédszerű hatást eredményez.
Képgaléria
6 Képek
Keletkezés és bemutatás
A mű keletkezése a 1720-as évek végére–1730-as évek elejére tehető, Bach lipcsei éveiben készült változatokkal és átdolgozásokkal. A passiót nagypénteki liturgikus előadásokra szánta, és eredetileg is két részre tagolt volt: az első rész a Fogadás, az Utolsó Vacsora és az elfogatás eseményeit öleli fel, a második rész a bírósági tárgyalásokat, a keresztre feszítést és a sírba tételt dolgozza fel. A műtörténetben különös fordulat volt, hogy a darab évszázadokra eltűnt a hivatalos repertoárból, majd a 19. században Felix Mendelssohn Bartholdy 1829-es berlini előadása révén újra felfedezték és a mai koncertgyakorlat meghatározó művévé vált.
Szöveg és források
A libretto az evangéliumi szövegek közvetlen narrációjából (evangelista – a recitativókat éneklő tenor) és a közbeékelődő költői, meditáló részekből áll. A költői részek nagy részét Picander (Christian Friedrich Henrici) írta, aki külön szövegkönyvet készített Bach számára. A darabban tradicionális német himnuszok (korálok) is szerepelnek; ezek a közösségi liturgikus hagyományból vett dallamok és szövegek szolgálnak érzelmi és teológiai kommentárként.
Felépítés és hangszerelés
A Máté-passió tipikusan két részre tagolt, és mintegy hatvan–hetven különálló tételből állhat (recitativók, áriák, kórusok, korálok stb., a különböző források és kiadások szerint kisebb eltérések mutatkoznak). Jellemzők:
- Szólisták: evangelista (tenor), Christus (basszus, a Vox Christi), valamint több szólista – alt, szoprán, tenor – áriákhoz.
- Kórusok: kettős kórus (Kórus 1 és Kórus 2), amely gyakran „tömeg” (turba) és kommentáló szerepben lép fel.
- Zenekar: két egyenrangú együttest használ, vonósokkal, fafúvósokkal (oboa(k), fuvola), continuo-val; Bach a szólisták és kórusok ábrázolására gazdag hangszerelést alkalmaz, időnként orgonát vagy csembalót, lantot/viola da gamba-t is beiktatva a korabeli változatok szerint.
Zenei jellemzők
A műben találkozunk:
- Recitativók (az evangelista előadásában), amelyek a történetet viszik előre, jellemzően secco-basszal (kontinuó) kísérve.
- Vox Christi (Jézus hangja): a basszusszólista recitativói és áriái gyakran együttesezett, „aurás” (pl. hosszan tartott vonósakkal kísért) kísérettel jelennek meg, hogy elkülönítsék a szent személyt a többi szereplőtől.
- Turba-kórusok, amelyek a tömeg szavait és cselekedeteit dramatizálják – erőteljes, tömör kórusírás jellemzi őket.
- Ariák, amelyek személyes, érzelmi reflexiókat adnak: Bach itt rendkívül gazdag dallami és harmóniai kiaknázást mutat, gyakran virtuóz szólistai megszólalásokkal és színes obligát kíséretekkel.
- Korálok, amelyek egyszerű, egyértelmű dallamokkal közösségi megerősítést, liturgikus megszólalást nyújtanak; ezek a közönség és a működő egyházi hagyomány számára ismerősek voltak.
Előadások, kiadások és értelmezések
A 19. századi „újrafelfedezés” után a Máté-passió a zenetörténet egyik ikonikus alkotásává vált. A 20. század második felétől megerősödött a történelmi előadásgyakorlat (period instruments, barokk játékmód), de a műtárgyalásban ma is sokféle interpretáció él: a teljes, nagy kórusos előadásoktól a kamaraformációkig, többfelvonásos vágott vagy teljes verziókig. A mű hossza előadástól függően általában 2,5–3,5 óra körüli.
Hatás és jelentőség
Sok zenész és kutató a Bach-féle Máté-passió-t tartja a kórusirodalom egyik csúcsteljesítményének; más zeneszerzők is készítettek passióköteteket (például Heinrich Schütz), de Bach művészi mélysége, szerkezeti kifinomultsága és a zenei megoldások gazdagsága különösen kiemeli ezt a darabot. Bach más nagy kórusművei közé tartozik a János-passió és a h-moll mise, amelyek szintén a zenetörténet alapművei közé számítanak.
A Máté-passió ma nemcsak liturgikus emlék, hanem gyakori koncerthangversenyek központi darabja, amely kortárs közönségeket is mélyen megszólít teológiai és zenei gazdagságával.
Történelem
Az a hagyomány, hogy a nagyhéten (a húsvét előtti héten) Jézus szenvedéstörténetét énekeljük, több száz évre nyúlik vissza, amikor a pap ahelyett, hogy elmondta volna, inkább énekelte a történetet. Később kialakult az a hagyomány, hogy a történetet kórus énekli. A barokk korban alakult ki a passióoratórium. Bach 1727-ben írt Máté-passiója e hagyomány leghíresebb műve. Valószínűleg 1727 nagypéntekén (április 11-én) adták elő először a lipcsei Thomaskirche templomban, ahol Bach volt a karnagy. A művön 1736-ra néhány változtatást eszközölt, és 1736. március 30-án újra előadta. Ezután szinte teljesen feledésbe merült, egészen jóval Bach halála utánig. Bach zenéjét általában véve is elfelejtették a legtöbben. 1829-ben Felix Mendelssohn zeneszerző felfedezte a Máté-passió zenéjét, és elhatározta, hogy Berlinben előadja annak rövid változatát. Azonnal rendkívül népszerűvé vált a közönség körében, és ettől kezdve Bachot mindig is az egyik legnagyobb zeneszerzőként ismerték el.
A zene
Bach Máté-passiójának szövege részben egyenesen a Bibliából származik (Máté evangéliuma 26-27. fejezete), részben pedig a költő Picander találta ki. A bibliai szavak az alaptörténet elmesélésére szolgálnak. Ezeket recitativóra (beszédritmusú zene) énekli egy tenor szólista, akit evangélistának neveznek (Máté azért volt "evangélista", mert Jézus üzenetét hirdette). A Jézus által elmondott szavakat egy bariton vagy basszus szólista énekli. Az evangélistát a continuo (orgona és cselló, nagybőgő vagy fagott) kíséri. Jézust a vonósok kísérik.
A recitatív szakaszok között áriák következnek, amelyek mindegyikét a négy szólista - egy szoprán, egy alt, egy tenor és egy basszus - egyike énekli. Az áriáknak gyakran van egy "arioso" nevű bevezető tételük, amely zenei stílusban a recitativó és az ária között helyezkedik el. Az áriákat a zenekar kíséri, gyakran úgy, hogy egy hangszer fontos szólót játszik. Az arioso és az áriák szavai kommentálják a történetet, és leírják, mi zajlik az emberek fejében.
A két részre osztott kórus ("kettős kórus") énekel néhány tételt, amelyekben a történetben szereplő emberek tömegét képviselik. E tételek némelyike, mint például a nyitótétel, meglehetősen hosszú, mások viszont nagyon rövidek. Néhány tételben van egy énekes szólista, és a kórus kommentálja azt, amiről a szólista énekel. A főkórus mellett van egy kis kórus, amely az első tételben a zene fölött egy kórusdallamot énekel (ezt nevezik "ripieno"-nak). Néha fiúkórust használnak erre a célra.
Több olyan korál is van, amelyet az egész kórus énekel. Ezek olyanok, mint az énekdallamok. Valószínű, hogy Bach idejében a gyülekezet is énekelte ezeket, mivel ezek olyan kórusok, amelyeket gyakran énekeltek templomi istentiszteleteken.
A kórustételek némelyikében vannak nagyon kis szólóénekes részek. Ezek egy-egy személyt képviselnek a tömegből. Ezeket a kórus szólistái is énekelhetik. Így Jézus mellett Júdás, Péter, két főpap, Poncius Pilátus, Pilátus felesége, két tanú és két ancillae (cseléd) is énekelhet. Ezeket a kis szerepeket különböző szólisták énekelhetik, de egyes előadásokban egy szólista (esetleg az, aki az áriákat is énekli) több ilyen szerepet is vállalhat.
E zenei passiók hagyományában a feltámadásról egyáltalán nem esik szó. A történet azzal ér véget, hogy a kórus könnyeket hullat Jézus halála után.
A zenekar hangszerei vonós hangszerek (hegedűk, brácsák, csellók és nagybőgők), orgonák (kórusonként egy-egy), két fuvola, két oboa és fagott. Az I. zenekar az I. kórussal, a II. zenekar pedig a II. kórussal játszik. Van néhány extra hangszer is: két blockflöte, három különböző oboa és egy viola da gamba.
Bach Máté-passiója közel 3 és fél órát vesz igénybe, ha vágások nélkül adják elő. Két részre oszlik. A két rész között általában hosszú szünetet tartanak, hogy a zenészek és a közönség meg tudjon étkezni, mielőtt felfrissülve visszatérnek a második részhez.
A Máté-passió és a János-passió egyaránt nagyon nagyszerű művek. Jellegükben különböznek egymástól. A János-passió nagyon drámai, élvezi a történet drámaiságát. A Máté-passió szelídebb és elgondolkodtatóbb, bár vannak drámai pillanatai is.
Kapcsolódó cikkek
Szerző
AlegsaOnline.com Bach Máté-passió (Matthäuspassió) – műismertető és története Leandro Alegsa
URL: https://hu.alegsaonline.com/art/93181