Kotta
A kotta (vagy kottafüzet) a neve annak az öt vízszintes vonalnak, amelyre kottát írhatunk. A zenei hangjegyeket vagy egy vonalra (azaz a hangfej közepén áthaladó vonallal), vagy egy térbe helyezhetjük. Négy belső szóköz van, valamint a két külső, felül vagy alul elhelyezkedő szóköz. Minél magasabb a hangjegy hangmagassága, annál magasabban helyezkedik el a kottában. A billentyűzet fehér hangjait véve: minden hang (A, B, C, D stb.) magasabbra kerül a kottában (vonal, szóköz, vonal, szóköz stb.). A kulcsra azért van szükség, hogy megmutassa, melyik hangról van szó. Különböző kulcsok léteznek a magas, közepes vagy mély hangszerekhez.
Ez a zenei példa Beethoven 5. szimfóniájának nyitányát mutatja be. Az első három hang a második sorban van (alulról számolva). Ezek G-k, mivel a kotta elején egy szopránkulcs van. A negyedik hang egy kicsit lejjebb van: az alsó soron, az E-soron (a kulcsjelzésben lévő fisz miatt ez egy Esz). A következő hang a másik kettő között van hangmagasságban (egy f). A három f után egy d következik a külső alsó térben.
Néha a zeneszerzők kevesebb vagy több mint 5 soros kottát használtak, de az ötvonalas kotta a 13. században kezdett a nyugati zenében általánossá válni.
Ha a hangjegyek egy kicsit túl magasak vagy alacsonyak ahhoz, hogy a kottapapírra kerüljenek, akkor hosszabbító vonalakat használnak. Ezeket nevezzük fővonalnak.
Ha egyszerre két vagy több kottát játszunk, a kottákat balra egy zárójel, úgynevezett zárójel köti össze. A zongorakottát például két kottalapra írják: egy a jobb kéznek és egy a bal kéznek.
Azoknak a hangszereknek, amelyek csak ritmust játszanak (mint például a cintányérok), nincs szükségük kottára. A hangjegyeket csak egy vonalra lehet írni. Az ütemek keresztek.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a bot?
A: A kotta, vagy más néven stafétabillentyű az az öt vízszintes vonal, amelyre kottát lehet írni.
K: Hol helyezik el a kottákat?
V: A kottákat vagy egy vonalra (azaz a kottafej közepén áthaladó vonallal), vagy egy térbe lehet elhelyezni. Négy belső tér, valamint a két külső, felül vagy alul elhelyezkedő tér áll rendelkezésre.
K: Hogyan befolyásolja a hangmagasság azt, hogy a hangjegyek hol helyezkednek el a kottában?
V: Minél magasabb a hangmagassága, annál magasabban helyezkedik el a kottában. Ha például a billentyűzet fehér hangjait vesszük, akkor minden egyes hang (A, B, C, D stb.) magasabbra kerül a kottapapíron (vonal, szóköz, vonal, szóköz stb.).
Kérdés: Mi szükséges ahhoz, hogy megmutassuk, hogy melyik hangról van szó?
V: Egy kulcsra van szükség ahhoz, hogy megmutassuk, hogy melyik hangjegyekről van szó. Vannak különböző kulcsok a magas, közepes vagy mély hangszerekhez.
K: Mikor váltak szokássá az ötsoros kottatartók a nyugati zenében?
V: Az ötvonalas kotta a 13. században vált szokássá a nyugati zenében.
K: Mi történik, ha a hangjegyek túl magasak vagy alacsonyak a szokásos ötvonalas kottatartóhoz?
V: Ha a hangjegyek túl magasak vagy alacsonyak ahhoz, hogy egy szabványos 5 soros kottapéldán elhelyezzék őket, akkor helyette bővítő vonalakat, úgynevezett fővonalakat használnak.
K: Hogyan jelzik a többszörös kottajelek, hogy egynél több hangszernek kell egyszerre játszania?
V: Ha két vagy több kottát kell egyszerre játszani, akkor azokat egy zárójel, úgynevezett zárójel köti össze a bal oldalukon. Például a zongorakottát két kottalapra írják - egy-egy kézre - és ilyen zárójelekkel kötik össze.
