Nagypéntek – Jézus keresztre feszítésének ünnepe, jelentése és dátuma
Nagypéntek: Jézus keresztre feszítésének ünnepe — jelentése, történelmi dátumviták (Kr. u. 33/34), kapcsolata a pészah ünneppel és hagyományokkal.
A nagypéntek egy vallási ünnep, amelyet a keresztények nagy része megünnepel. A nap a Jézus Krisztus keresztre feszítésének és halálának emlékére szolgál; a feltámadásot — amelyre utalva a húsvétot tartják — a keresztény hagyomány a következő vasárnapon, a húsvétvasárnapon ünnepli. A nagypénteket népnyelven gyakran emlegetik fekete péntek-ként vagy szent péntekzsidó pészah ünnepével.
Jelentése és elnevezések
A nagypéntek célja a keresztre feszítés és a kereszthalál megemlékezése: a hívők a szenvedést, a kiengesztelődést és az áldozat jelentőségét idézik fel. Liturgikusan és népi gyakorlatban a napot a csend, a gyász és a bűnbánat jellemzi; sok egyházban tilalom alatt áll a hangos öröm, és beszűkülnek a díszítések, harangok is elnémulnak.
Dátuma és számítása
A nagypéntek mozogó ünnep: mindig a húsvét előtti péntekre esik, tehát a húsvét vasárnapjától visszaszámítva két nappal előtte. A húsvét dátumát a Niceai zsinat óta a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtölte utáni első vasárnapként állapítják meg, ezért nagypéntek dátuma évente változik. Ennek következtében a nagypéntek mozgó időpontú, és a holdnaptár miatt időnként egybeesik a zsidó pészah ünnepével.
Szertartások, szokások és vallási gyakorlatok
A különböző keresztény felekezetek más-más liturgiákat és hagyományokat tartanak meg:
- Római katolikus egyház: a nagypénteki liturgia során nincs hagyományos mise; megtartják a Keresztút elmélkedéseit, a Ligíturgia oltárszolgálatát, az Úr szenvedésének hódolatát és a kereszt tiszteletét. Sok helyen szigorú böjtöt és húsmentességet tartanak.
- Ortodox egyházak: a Nagy Péntek (Great and Holy Friday) kétnapos szertartássorozattal jár; jellemző a Jézus temetésének ünnepi rítusa, esti liturgiák, valamint a sír körüli ünneplés és körmenetek.
- Protestáns felekezetek: istentiszteletek, igehirdetések és csendes megemlékezések vannak; sok gyülekezetben speciális áhítatokat, zenés vagy igei alkalmakat tartanak a kereszt szenvedésére fókuszálva.
Világi szokások: egyes országokban a nagypéntek munkaszüneti nap; a megemlékezés formája országonként és kultúránként eltérő, például nagy körmenetek, dramatizált passiójátékok vagy csendes családi elmélkedések is előfordulnak.
A keresztre feszítés becsült éve
A nagypéntekhez kapcsolódó történelmi esemény, Jézus keresztre feszítése, pontos éve vita tárgya a kutatásban. A becsült évszámok között a legtöbb történész és biblikus Kr. u. 30 vagy Kr. u. 33 körülire teszi az eseményt; Isaac Newton egyes számításai alapján Kr. u. 34-et javasolt. Az eltérések oka részben a bibliai források eltérő kronológiája, részben a korabeli zsidó naptár és a Julián-naptár közötti különbségek, valamint az asztronómiai számítások pontossága.
Bibliai beszámoló
Az evangéliumok szerint Jézust a Getszemáni kertben tartóztatták le a templomőrök. Ez tanítványa, Iskarióti Júdás segítségével történt. Júdás pénzt (30 ezüstpénzt) kapott (Máté 26:14-16) Jézus elárulásáért. Azt mondta az őröknek, hogy akit megcsókol, azt tartóztassák le. Jézust Annás házába vitték. Annás az akkori főpap, Kajafás apósa volt. Ott kihallgatták őt. Ez azonban kevés eredménnyel járt. Megkötözve Kajafás főpaphoz küldték, ahol a Szanhedrin összegyűlt (János 18:1-24).
Rengeteg ember jött és mondott ellentmondásos dolgokat Jézusról, hogy rossz színben tüntesse fel őt. Ahogy ezeket hallotta, Jézus nem szólt semmit. Végül a főpap így szólt Jézushoz: "Az élő Istenre esküszöm, mondd meg nekünk, te vagy-e a Felkent, az Isten Fia?". Jézus igennel felelt: "Kimondtad, és idővel látni fogjátok az Emberfiát a Mindenható jobbján ülve, amint eljön a menny felhőin". A főpap széttépte a ruháját, és azt kiáltotta, hogy Jézus káromolta Istent. A tárgyalás halálos ítélettel végződött (Máté 26:57-66). Miközben Jézust kihallgatták, Péter az udvaron várakozott. Háromszor is azt mondta az ott álló embereknek, hogy nem ismeri Jézust. A Biblia szerint Jézus már tudta, hogy Péter ezt fogja mondani.
Reggel a nép elvitte Jézust Poncius Pilátus római helytartóhoz. Azt mondták, hogy nyugtalanítja a népet. Azt is mondták, hogy megpróbálta megakadályozni, hogy az emberek adót fizessenek a császárnak, és királlyá akarta tenni magát (Lukács 23:1-2). Pilátus kikérdezte Jézust. Azt mondta az embereknek, hogy Jézusnak nincs miért elítélni. Amikor megtudta, hogy Jézus galileai, Pilátus azt mondta, hogy Jézust Galilea uralkodójának, Heródes királynak kell elítélnie. Heródes abban az időben Jeruzsálemben tartózkodott a páska-ünnepségen. Heródes kikérdezte Jézust, de Jézus nem válaszolt. Heródes visszaküldte Jézust Pilátushoz. Pilátus közölte a néppel, hogy sem ő, sem Heródes nem találta bűnösnek Jézust. Pilátus meg akarta korbácsolni Jézust, majd elengedte (Lukács 23:3-16).
A rómaiak szokása volt, hogy a páska ünnepén a zsidók kérésére szabadon engedtek egy foglyot. Pilátus megkérdezte a tömeget, hogy kit szeretnének szabadon bocsátani. A tömeg Barabbást, egy másik foglyot kért. Ő emberölésért került börtönbe. Pilátus megkérdezte, hogy mit szeretnének, mit tegyen Jézussal. Erre ők azt követelték: "Feszítsd meg!". (Márk 15:6-14). Pilátus felesége figyelmeztette Pilátust, hogy "ne legyen semmi dolgod ezzel az igaz emberrel" (Máté 27:19). Korábban aznap álmot látott róla.
Pilátus megkorbácsoltatta Jézust, majd megpróbálta elengedni. A főpapok azt követelték, hogy Jézust ítéljék halálra, "mert azt állította, hogy Isten fia". Ez félelemmel töltötte el Pilátust. Visszavitte Jézust a palotába, és azt követelte, hogy megtudja, honnan jött (János 19:1-9).
Pilátus még egyszer utoljára a tömeg elé lépve ártatlannak nyilvánította Jézust. Megmosta a saját kezét vízben, hogy megmutassa, neki ebben nincs szerepe. Pilátus azonban azért adta át Jézust, hogy keresztre feszítsék, hogy a tömeg ne haragudjon (Máté 27:24-26), és hogy megtarthassa az állását. Jézus vitte a keresztjét a Koponya helyére, vagy héberül "Golgota". Latinul "Golgotának" hívják. Ott feszítették keresztre két bűnözővel együtt (János 19:17-22).
Jézust hat órán át lógatták a kereszten rendkívüli fájdalmak közepette. A kereszten töltött utolsó 3 órában sötétség borítja be az egész országot (Máté 27:45; Márk 15:13; Lukács 23:44). Végül Jézus felkiált: "Vége van". Ezután "kiadta a lelkét". Földrengés következik be. Sírok törnek fel, és a templomban a függöny fentről lefelé szakad. A keresztre feszítésnél őrködő százados kijelenti: "Bizony, ez volt Isten Fia!" (Máté 27:45-54).
Arimateai József, a Szanhedrin tagja és Jézus titkos követője, aki nem mondott igent a halálára, elment Pilátushoz. Jézus testét kérte (Lukács 23:50-52). Jézus egy másik titkos követője és a Szanhedrin tagja, Nikodémus hozott egy fűszerkeveréket, és segített bebugyolálni Krisztus testét (János 19:39-40). Pilátus megkérte a századosát, hogy győződjön meg Jézus haláláról (Márk 15:44). Egy katona átszúrta Jézus oldalát, amitől vér és víz folyt ki belőle (János 19:34). Erre a százados közölte Pilátussal, hogy Jézus meghalt (Márk 15:45).
Arimateai József fogta Jézus testét, tiszta vászonlepelbe burkolta, és a saját új, sziklába vájt sírjába helyezte (Máté 27:59-60). A sír egy kertben volt. Nikodémus (János 3:1) is eljött, 75 font mirhát és aloét hozott, és a zsidó temetkezési szokásoknak megfelelően Jézus testével együtt a vászonlepedőbe tette (János 19:39-40). Egy nagy követ gurítottak a sír bejárata fölé (Máté 27:60). Ezután hazamentek és megpihentek, mert napnyugtakor kezdődött a sábát (Lukács 23:54-56). A Biblia szerint a harmadik napon, vasárnap, amelyet ma húsvétvasárnapnak (vagy pászkának) nevezünk, Jézus feltámadt a halálból.
"A Júdás csókja", Gustave Doré, 1866
Antonio Ciseri ábrázolása az Ecce Homo Jézussal és Poncius Pilátussal, 19. század.
Celebration
Ezen a napon általában különleges imaórákat tartanak, amelyeken a keresztre feszítéshez vezető eseményekről szóló evangéliumi beszámolókból olvasnak fel. A nagyobb keresztény egyházak szerint Krisztus keresztre feszítése önkéntes cselekedet volt, amelyet mindenkiért tett, aki hitt benne, és amely által - a harmadnapi feltámadással együtt - maga a halál is megsemmisült.
Kapcsolódó oldalak
- Húsvét
- Mennybemenetel
- Pünkösd
- Valladolid
Kérdések és válaszok
K: Ki tartja meg a nagypénteket?
V: A nagypénteket általában a keresztények tartják meg.
K: Milyen más elnevezései vannak a nagypénteknek?
V: A nagypénteket nagypénteknek, fekete pénteknek vagy nagypénteknek is nevezik.
K: Miért tartják meg a nagypénteket?
V: Nagypénteken Jézus Krisztus keresztre feszítésére, halálára és feltámadására emlékeznek.
K: Mikor tartják általában a nagypénteket?
V: Nagypéntek gyakran a zsidó pészah ünnepével egy időben van.
K: Becslések szerint melyik évben történt a nagypéntek?
V: Két különböző csoport becslése szerint nagypéntek Kr. u. 33-ban, Isaac Newton szerint pedig először Kr. u. 34-ben következett be a bibliai és a Julián-naptár közötti különbségek miatt.
K: Miért fontos a nagypéntek a keresztények számára?
V: Nagypéntek azért fontos a keresztények számára, mert emlékeztet Jézus értük hozott áldozatára és a halálból való feltámadására, ami hitük alapja.
K: Hogyan ünneplik a keresztények a nagypénteket?
V: A keresztények nagypénteket böjtöléssel, istentiszteletekkel és imádsággal tarthatják meg, hogy elgondolkodjanak az ünnep üzenetén.
Keres