Szilfium (silphium) – az ókori Cyrene kihalt fűszere és gyógynövénye

Szilfium (silphium) – Cyrene legendás, ma kihalt fűszere és gyógynövénye: története, gazdasági jelentősége, azonosítási rejtélyek és helyettesítők.

A szilfium egy olyan növény volt, amelyet a klasszikus ókorban fűszerként és gyógyszerként használtak. Silphion, lézerfű vagy lézer néven is ismert. Az ókori észak-afrikai Cyrene városának alapvető kereskedelmi cikke volt. A legtöbb cirenei érmén a növény képe látható. Az értékes termék a növény gyantája (lézer, laserpicium vagy lasarpicium néven) volt.

A gyantát füstölőként és illatszer-alapanyagként használták, de főként fűszerként, ételízesítőként és sokféle orvosi célra — például emésztési panaszok, köhögés és sebkezelés esetén — alkalmazták. Egyes ókori források említik, hogy serkentő, esetenként fogamzásgátló vagy abortív hatást is tulajdonítottak neki; ezek a leírások miatt a növény orvosi és kulturális jelentősége különösen nagy volt.

A Silphium fontos faj volt. Az egyiptomiak és a knósszoszi minószi civilizáció a silphium növényt egy speciális írásjelekkel jelölte. Ezt a legtöbb ókori mediterrán kultúra használta. A rómaiak úgy vélték, hogy "dénárokban" (ezüstpénzekben) is megéri a súlyát. A legenda szerint Apolló isten ajándéka volt.

Az ókori szerzők – többek között Theophrasztosz, Dioszkoridész és Pliniusz – részletesen írtak róla, leírásaik alapján erős aromájú, gyantás váladékot adó növénynek tartották. A silphium képeivel gyakran találkozunk cirenei érmeken és városi motívumokon: a növény a város szimbólumává vált, és bevételeiben jelentős szerepet játszott.

Nem világos, hogy melyik növényfaj volt a silphium. Általánosan úgy vélik, hogy a Ferula nemzetséghez tartozó, mára kihalt növényről van szó. A még élő Ferula tingitana növényfaj is felmerült, mint másik lehetőség. Egy másik Ferula fajból származó gyantát, az asafoetidát a silphium olcsóbb helyettesítőjeként használták. Az asafoetida ma is kapható.

A modern kutatók több lehetséges jelöltet is megvizsgáltak: egyesek a Ferula tingitana-t, mások például a Ferula drudeana nevű, ma is létező fajt javasolták, de nincs egyetlen, mindenki által elfogadott bizonyíték. Lehetséges, hogy a valódi silphiumnak ma már nincs élő képviselője, és a pontos azonosítás örökre elvész a hiányzó élő példányok miatt.

Az eltűnés okai feltehetően több tényező együttesére vezethetők vissza:

• túlzott gyűjtés és kereskedelmi kitermelés (a növény gyantáját nagy mennyiségben szedték),
• természetes élőhelyek zsugorodása és klímaváltozás a régióban,
• génállomány sérülése, esetleges betelepített állatok legelése és mezőgazdasági tevékenység,
• a növény nehézségei a mesterséges termesztésben: az ókori próbálkozások több forrás szerint kudarcba fulladtak.

Helyettesítők: az asafoetida (a modern piacon is ismert fűszer) és különféle Ferula-fajok gyantái szolgáltak olcsóbb alternatívaként. Bár ezek bizonyos íz- és illatjegyeket pótolhattak, az ókori források szerint egyik sem volt teljesen azonos a híres cirenei lézerrel.

Összefoglalva: a szilfium gazdasági, orvosi és kulturális szempontból különösen értékes volt az ókori Mediterráneumban. Mai ismereteink töredékesek, és bár több növényfajt jelölnek meg lehetséges azonosítóként, a silphium valódi természetére vonatkozó kérdések részben megválaszolatlanok maradtak — ezért is övezi a növényt máig élő nyomozás és némi rejtélyesség.

Keresés betűvel