Az elszakadás az Egyesült Államokban: 1860–61 és a Konföderáció

Történelem

1860-ban az elszakadás nem jelentett új fenyegetést. Már 1776-ban is szóba került, amikor a kontinentális kongresszus a rabszolgákat is magában foglaló népességszám alapján akarta megadóztatni az összes gyarmatot. Dél-Karolina azzal fenyegetőzött, hogy a kérdés miatt elszakad a többi 12 gyarmattól. Ettől kezdve egészen az amerikai polgárháború kitöréséig, valahányszor egy kisebbségi szekcióvita felmerült (gyakran a rabszolgaság miatt), az elszakadással való fenyegetést alkalmazták. Ez akkor is aggodalomra adott okot, amikor 1787-ben Philadelphiában összeült az Alkotmányozó Konvent. Az elszakadás szorosan kötődött a Whig-párt tagjainak gondolkodásához. Az ő gondolkodásmódjuk szerint a lázadás (mint például 1776-ban) az állam joga volt az önkényuralmikormányzat bármely formája ellen.

Amikor a Dél 1860-61-ben elszakadt, az egyik érv az volt, hogy 1776-ban, amikor a tizenhárom gyarmat fellázadt Nagy-Britannia ellen, az is elszakadás volt. Mások azzal érveltek, hogy a két helyzet nagyon különböző volt. A tizenhárom gyarmat Nagy-Britannia ellen lázadt fel, nem szakadtak el tőle. Az amerikai függetlenségi háború volt az eredmény. Azzal is lehet érvelni, hogy a déli államok az Unió ellen lázadtak fel. A gyarmatok mindegyike szuverén államnak tekintette magát, és tizenkét másik szuverén nemzettel együttműködve vívott függetlenségi háborút.

Az elszakadás okai

A háborút követően a tudósok nem értettek egyet abban, hogy mi okozta a polgárháborút. A nézeteltérések még ma is tartanak. Sokan azt mondták, hogy a rabszolgaság volt a háború fő oka. A déli államok folytatni akarták, míg az északiak meg akarták állítani. Mások szerint nem a rabszolgaság volt a fő kérdés. Ők az államok jogaira és az adózásra mutatnak rá, mint vezető okokra.

Minden egyes elszakadó állam írt egy "elszakadási cikkelyt", amelyben hivatalosan kijelentette, hogy kilép az Unióból. Négy állam - Texas, Mississippi, Georgia és Dél-Karolina - "okok nyilatkozatát" is csatolta. Ezeket azért írták, hogy részletesebben kifejtsék a kilépés okait.

Georgia

Grúzia a következő okokkal indokolta, hogy miért bontja meg az Egyesült Államokkal való kapcsolatát. Ezek a következők voltak:

• A szövetségi kormány meggyengítette Grúzia biztonságát, megzavarta békéjüket és nyugalmukat, és megtagadta a tulajdonukhoz való alkotmányos joguk tiszteletben tartását - afrikai rabszolgák.

• Az USA megakadályozta Grúziát abban, hogy "egyenlően élvezhesse a köztársaság közös területeit""." A Missouri-kiegyezést az 1850-es kiegyezéssel hatályon kívül helyezték, tovább korlátozva a rabszolgaságot az új területeken.

• Az Egyesült Államok ellenségesen viselkedett a grúziai néppel szemben. Grúzia megszokásból és hagyománytiszteletből ragaszkodott az Unióhoz. Azt remélték, hogy az idő megváltoztatja ezt a nem rabszolgaállamok által tartott ellenségességet George iránt, de ez nem változott.

• A magát Republikánus Pártnak nevező "Lincoln pártja" korrupt és bevallottan rabszolgaságellenes.

Mississippi

Mississippi azt írta, hogy a rabszolgaságra szükség volt a kereskedelemhez. Hozzátették, hogy a mi forró éghajlatunkon csak a fekete ember tud dolgozni. Észak csak két választási lehetőséget ad nekünk: vagy eltörlik a rabszolgaságot, és teljes pusztulást szenvednek, vagy kiválnak az Unióból. Indokaik között szerepeltek a következők:

• Az Egyesült Államok megtagadja a rabszolgák tulajdonjogát. Megtagadja e jog védelmét mindenütt, ahol az Egyesült Államok kormányának joghatósága van.

• Nem hajtotta végre az 1850-es szökevény rabszolgákról szóló törvényt a szabad államokban, pedig vállalták, hogy megteszik.

• Társadalmi és politikai egyenlőséget akar a négerek számára, és támogatja a rabszolgalázadásokat.

• Az északiak iskoláikat, újságjaikat és szószéküket felhasználva teljesen ellenünk vannak.

• Meg akarja semmisíteni a rabszolgaságot anélkül, hogy bármit is kínálna helyette.

• Megszegett minden velünk kötött szerződést, és arra törekszik, hogy tönkretegye társadalmunkat.

Dél-Karolina

Dél-Karolina az 1860. december 24-én elfogadott, a közvetlen okokról szóló nyilatkozatában indokolta elszakadását. Az okok között szerepeltek:

• A szövetségi kormány ismételten megsértette az Egyesült Államok alkotmányát azzal, hogy nem tartotta tiszteletben a Dél-Karolina állam által fenntartott állami jogokat. Dél-Karolina ezt a múltban a többi rabszolgatartó állam kívánságának tiszteletben tartása miatt figyelmen kívül hagyta. De ezt többé nem teheti meg.
• A Charleston Mercury azt írta: "A teát a fedélzetre dobták, az 1860-as forradalom megkezdődött", amikor Lincoln elnököt megválasztották.
• Lincoln sok déli államban nem nyert, és néhány államban nem vették fel a szavazólapra, ami a legtöbb déli államban felháborodást okozott.

• 1776-ban a tizenhárom gyarmat kinyilvánította az önkormányzatisághoz való jogát. Ahol két nép érdekei különböznek, ott mindkettőnek képesnek kell lennie arra, hogy önmagát kormányozza, különben nem lehet szabad. A déli államok most ugyanabban a helyzetben vannak, mint a tizenhárom gyarmat volt Nagy-Britanniával szemben. Az Egyesült Államok kormánya ugyanolyan despotikus kormányzattá vált, mint amilyenné Nagy-Britannia vált. A déli államok népe szükségesnek tartja, hogy ledobja magáról ezt a hatalmat, és vállalja saját szabadságát.

• A déli államok kisebbségben vannak az Egyesült Államok kongresszusában, és igazságtalanul adóznak. Az adók nem arra szolgálnak, hogy bevételt teremtsenek az amerikai kormány számára. Az északi gyáripar és bányászat javát szolgálják. A délen beszedett adók többségét északon költik el.

• Az Egyesült Államok külkereskedelme a déli mezőgazdaságon alapul. De a déli városok nem folytathatnak külkereskedelmet. Dél-Karolinában 1740-ben öt hajógyár működött az Európával folytatott kereskedelemre. Ma már csak északi kikötőkből folyik kereskedelem.

• Az Egyesült Államok kormánya ugyanolyan korlátlan hatalommal rendelkező kormány lett, mint amilyet a függetlenségi háborúban megdöntöttek. Az ország minden intézménye felett hatalmat akarnak szerezni, beleértve a rabszolgaságot is.

• Az Egyesült Államok alkotmánya egy kísérlet volt, amely kudarcot vallott. A déli államok követték az Alkotmányt, míg az északi államok a saját érdekükben felforgatták azt. Az alkotmányos garanciák már nem léteznek, és az államoknak már nincsenek egyenlő jogaik. A szövetségi kormány a rabszolgatartó államok ellenségévé vált, és többé nem rendelkeznek az önrendelkezés vagy az önvédelem jogával.
• Azt hitték, hogy kiváltságuk van a rabszolgáikra.
• Az első erőszakos cselekmény a konföderációs államok és az uniós államok között a dél-karolinai Fort Sumternél történt.

Texas

Texas 1845. december 29-én lett állam azzal a biztosítékkal, hogy egyenrangú állam lesz az Unióban, és saját alkotmánnyal fogadták el. Ez az alkotmány védte és fenntartotta a rabszolgaság néven ismert intézményt. Texas lemondott arról, hogy szuverén országként csatlakozzon az Egyesült Államokhoz, hogy előmozdítsa népe jólétét, biztonságát és szabadságát. A nyilatkozatában többek között a következőket írta elő:

• A szövetségi kormány a rabszolgaság megsemmisítésére törekszik mind Texasban, mind más rabszolgatartó államokban. Az északi államok e hűtlensége lehetővé tette, hogy Kansas államban a törvényen kívüliek lábbal tiporják a szövetségi törvényeket és felforgassák a rabszolgaságot.

• Az északi államok az erőszak és a csőcselék törvényeinek alkalmazásával akarják lábbal tiporni a déli polgárok jogait.

• A szövetségi kormány nem védte meg Texas állam lakosságát és tulajdonát azzal, hogy indián vadembereket engedett a határainkra. Nemrégiben pedig megengedték a mexikói banditáknak, hogy Texasban portyázzanak. Az államnak kellett viselnie polgárai védelmének költségeit, és a szövetségi kormány nem térítette meg azokat.

• Texas már nem olyan biztonságos, mint amikor még a Texasi Köztársaság volt.

Kapcsolódó oldalak

• Az amerikai polgárháborúhoz vezető események idővonala
• Határállamok (amerikai polgárháború)
• 51. állam
• A Dél Ligája
• Az elszakadásról szóló rendelet
• Második Vermont Köztársaság
• Déli nacionalizmus
• Submissionist