Rabszolga államok és szabad államok

Korai történelem

A rabszolgaság a tizenhárom gyarmat mindegyikén legális volt és gyakorolták. A 18. század közepén kezdődtek szervezett politikai és társadalmi mozgalmak a rabszolgaság megszüntetése érdekében. Az amerikai függetlenségi háborúban kifejeződő, Nagy-Britanniától való szabadulás iránti vágy sok fekete amerikai csatlakozott a forradalomhoz abban a reményben, hogy ők is felszabadulnak. Mások a brit hadsereghez csatlakoztak, mert a britek a katonai szolgálatért cserébe szabadságot ígértek. Miután a britek elvesztették a háborút, ezreket vittek Új-Skóciába.

Az 1770-es években a feketék Új-Anglia-szerte petíciókat kezdtek küldeni az északi törvényhozásoknak szabadságot követelve. Az alkotmányozó gyűlésen számos rabszolgasági kérdést vitattak meg, és egy ideig a rabszolgaság volt az új alkotmány elfogadásának egyik fő akadálya. Kompromisszumként a rabszolgaság intézményét elismerték, bár az alkotmányban közvetlenül nem említették. Erre példa a szökevény rabszolgákról szóló záradék. 1789-re az északi államok közül ötnek volt olyan politikája, amely a rabszolgaság fokozatos eltörléséhez vezetett: Pennsylvania (1780), New Hampshire és Massachusetts (1783), Connecticut és Rhode Island (1784). Vermont 1777-ben, még függetlensége idején eltörölte a rabszolgaságot. Amikor 1791-ben 14. államként csatlakozott az Egyesült Államokhoz, ez volt az első olyan állam, amelyikben nem volt rabszolgatartás. 1804-re az összes északi állam eltörölte a rabszolgaságot, vagy terveket dolgozott ki annak fokozatos csökkentésére. Így 11 szabad állam és 11 rabszolga állam volt. Később jött a polgárháború.

Délen Kentucky rabszolgaállamként jött létre Virginia egy részéből (1792). Tennessee rabszolgaállamként jött létre Észak-Karolina egy részéből (1796). 1803-ra, miután Ohio felvételt nyert az Egyesült Államokba, kilenc szabad állam és nyolc rabszolga állam volt. Az északi szabad államok és a déli rabszolgaállamok közötti földrajzi határvonal a Mason-Dixon-vonal lett. 1820-ban a Missouri-kiegyezés a Mason-Dixon-vonalat nyugat felé kiterjesztette, és ez lett a hivatalos választóvonal az Ohio folyótól keletre fekvő szabad és rabszolga államok között.

Új területek

Az 1787-es északnyugati rendelet, amelyet közvetlenül az amerikai alkotmány ratifikálása előtt fogadtak el, megtiltotta a rabszolgaságot az északnyugati területen. A terület déli határa az Ohio folyó volt. Ezt a Mason-Dixon-vonal nyugati meghosszabbításának tekintették. A területet általában új-angliaiak és az amerikai függetlenségi háború veteránjai telepítették le, akik földet kaptak ott. A területből létrehozott államok - Ohio (1803), Indiana (1816), Illinois (1818), Michigan (1837), Iowa (1846), Wisconsin (1848) és Minnesota (1858) - mind szabad államok voltak.

Az 1820-as Missouri-kompromisszum, amely Missouri (rabszolga) felvételét Maine-re (szabad) cserélte, Missouri déli határától nyugatra húzott egy vonalat, amelynek célja az volt, hogy minden új területet rabszolgákra (a vonaltól délre) és szabadokra (a vonaltól északra) osszon.


Arkansas államalapításával (1836) a rabszolga államok száma 13-ra nőtt, de Michigan államalapításával (1837) a rabszolga és szabad államok száma egyenlő maradt.


A 15 rabszolgatartó államnak Texas (1845) és Florida (1845) jutott, és ezzel felülmúlta a 14 szabad államot, amely Iowát (1846) kapta meg.


A 17 szabad állam közé tartozott Wisconsin (1848), Kalifornia (1850) és Minnesota (1858), és így a 15 rabszolga államot meghaladta.

181-es háború2

Az 1812-es háború alatt a britek minden rabszolgát, aki a kezükbe került, szabadnak fogadtak el. Ez a katonai szolgálatra vonatkozó feltételek nélkül történt, mint ahogyan azt a függetlenségi háborúban tették. Az 1812-es háború végére a rabszolgaságellenes reformok lendülete államról államra veszíteni látszott. Az államok fele már eltörölte a rabszolgaságot, vagy kezdettől fogva tiltotta, vagy éppen a rabszolgaság megszüntetésének folyamatában volt. A másik fele elkötelezett volt a rabszolgaság határain belüli megőrzése mellett.

Szövetségi szinten a politikusok aggódtak az Egyesült Államok hatalmi egyensúlya miatt. Minden államnak két szenátora volt, így ha a kérdés mindkét oldalán egyenlő számú állam állt, akkor szövetségi szinten nqv bro ould meg. A rabszolga és szabad államok egyenlő számával a szenátus egyenlően oszlott meg a Dél számára fontos kérdésekben. Észak és Dél egyaránt aggódott a nyugati területek miatt, valamint amiatt, hogy az új államokat szabad államként vagy rabszolgaállamként fogadják-e be.

Missouri kiegyezés

Az 1820-as Missouri-kompromisszumhoz vezetett a Missouri állam rabszolgaállamként való felvételéről szóló vita. Ez kimondta, hogy a Louisiana Purchase területét a 36° 30' szélességi foktól északra, amely Missouri déli határának nagy részét jelentette, szabad államként kell megszervezni. Az ettől a vonaltól délre eső területeket fenntartják a rabszolgaállamok számára. A kompromisszum részeként biztosították Maine szabad államként való felvételét (1820), hogy ellensúlyozzák Missouri rabszolga államként való felvételét (1820). Az iparosodott Észak növekvő népessége azt eredményezte, hogy a képviselőházban több szabad állam szavazata volt, mint rabszolga szavazata. Ennek az egyensúlytalanságnak a kiküszöbölésére a Ház 1836-ban "szájzár-szabályt" vezetett be, amely megtiltotta, hogy a Ház bármilyen rabszolgaság-ellenes beadványt megvizsgáljon. Ezt 1844. december 3-án hatályon kívül helyezték.

Texas és a mexikói engedmény

Texas felvétele (1845) és a mexikói-amerikai háborút követően a hatalmas új mexikói engedményes területek megszerzése (1848) további észak-déli konfliktust eredményezett. Bár Texas letelepedett része gyapotültetvényekben gazdag és rabszolgaságtól függő terület volt, a hegyvidéki Nyugaton megszerzett terület nem tűnt sem a gyapot, sem a rabszolgaság számára vendégszeretőnek. Az 1850-es kiegyezés részeként Kaliforniát szabad államként (1850) vették fel, rabszolga állampár nélkül. Annak érdekében, hogy a szenátusban ne alakuljon ki szabad állami többség, Kalifornia beleegyezett, hogy egy rabszolgaságpárti és egy rabszolgaságellenes szenátort küldjön a kongresszusba.

Utolsó csaták

A további rabszolgaállamokká szervezhető területek meghatározásának nehézségei megakasztották a nyugati területek letelepedés előtti megnyitásának folyamatát. A rabszolgaállamok politikusai megoldást kerestek, és erőfeszítéseket tettek Kuba megszerzésére (lásd Ostendei kiáltvány, 1852) és Nicaragua annektálására (lásd Walker-ügy, 1856-57). Mindkettő rabszolgaállam lett volna.

1854-ben az 1820-as Missouri-kompromisszumot a Kansas-Nebraska-törvény váltotta fel. Ez lehetővé tette az új területek fehér férfi telepesei számára, hogy népszuverenitás útján határozzák meg, hogy engedélyezik-e a rabszolgaságot az egyes területeken. Az eredmény az lett, hogy rabszolgaságpárti és -ellenes elemek özönlöttek Kansasba azzal a céllal, hogy a rabszolgaságot fel- vagy leszavazzák. Ez vezetett a Vérző Kansas néven ismert konfliktushoz. Megkísérelték megszervezni Kansas rabszolgaállamként való felvételét. Minnesotával mint szabad állammal akarták párosítani. Kansas rabszolgaállamként való felvételét azonban megakadályozták a rabszolgaállam alkotmányának legitimitásával kapcsolatos kérdések miatt. Az 1850-es években Kansasben élő rabszolgaságellenes telepeseket Free-Soilereknek nevezték, mert azért harcoltak (sikeresen), hogy Kansast 1861-ben szabad államként vegyék fel az Unióba. Amikor Minnesota felvétele 1858-ban akadálytalanul folyt, a szenátusban elveszett az egyensúly. Oregont 1859-ben szabad államként vették fel.

A rabszolgaság vége

A polgárháború kezdetén az Egyesült Államokban 34 állam volt, ebből 15 rabszolgaállam. Ezek közül 11 rabszolga állam kinyilvánította elszakadását az Egyesült Államoktól, hogy megalakítsa a Konföderációt. Az Unióban maradt rabszolgaállamok Maryland, Missouri, Delaware és Kentucky voltak, amelyeket határállamoknak neveztek. Mire 1863-ban megszületett az emancipációs kiáltvány, Tennessee már az Unió ellenőrzése alatt állt. Így a proklamáció csak a megmaradt 10 konföderációs államra vonatkozott. A rabszolgaság eltörlése a helyi uralom visszatérésének feltétele lett azokban az államokban is, amelyek kinyilvánították elszakadásukat. Az Egyesült Államok alkotmányának tizenharmadik módosítása 1865. december 18-án az egész Egyesült Államokban eltörölte a rabszolgaságot, megszüntetve a rabszolga és szabad államok közötti különbséget.

Az államok felosztása a polgárháború alatt. A kék szín az uniós államokat jelöli, beleértve a háború alatt felvett államokat is; a világoskék szín a határállamokat; a piros szín a konföderációs államokat jelöli. Az árnyékolatlan területek nem voltak államok a polgárháború előtt vagy alatt.