Számik
A szamii nép, más néven szaámi, egy etnikai csoport, amely az Európa északi részén fekvő Sápmi területén él. Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország része. A szamiiak száma a világon 80 000 és 135 000 között van. A szamikat néha lappoknak is nevezik, de ez sértő és negatív jelentéssel bír. Az angol nyelvben a területet néha még mindig Lappföldnek nevezik.
10 különböző beszélt szamii nyelv létezik. Ezek közül hatot lehet írni.
"A régészeti kutatások azt mutatják, hogy a Skandináv-félszigeten Kr. e. 1500 és 1000 között egy szamizdatként azonosított kultúra alakult ki."
Egy szamár család Svédországban 1900-ban
Történelem
Az első írásos említést a "Sami"-ról Kr. u. 98 körül Tacitus tette.
Az egyik 896-os beszámolót (vagy leírást) Nagy Alfrédnak mondta el Hålogaland Ohthere (egy norvég törzsfőnök). Óhhthernek volt némi kapcsolata az angol király udvarával.
A régi északi történetek, például az izlandi sagák, a szamiról szólnak. "Olav Tryggvason Saga" szerint "a király megölt egy nagydarab embert, aki "trollbölcs" volt, és "nagyszámú finn követte őt, amikor csak szüksége volt rájuk". ("Finnek" egy olyan név, amely néha "szamikai népet" jelentett).
A 19. században Oroszország nem engedélyezte a rénszarvastartók és rénszarvascsordáik átkelését a norvég-orosz határon. Néhány szamojéd rénszarvastartó egy másik északi országba költözött, és bevitte rénszarvascsordáit Oroszországba (de nem a norvég-orosz határon keresztül); később egy másik ország Oroszországgal közös határát lezárták a rénszarvastartásból származó (Oroszországba érkező) csordák előtt.
Finnország
A 16. században a finnországi mezőgazdasági települések száma növekedett. A Savonia tartományból származó földművesek telepítették be a Közép-Finnországban található hatalmas pusztaságokat, és az eredeti szatmári lakosságnak gyakran el kellett hagynia a vidéket.
Norvégia
Dovrefjellben, amikor Harald Hardrada király volt, a rénszarvascsordák tartásából profitáltak, és az üzlet a legnagyobb intenzitással folyt.
Ami a (norvégiai) szamikat illeti, akiknek rénszarvascsordáik voltak; amikor ezek a szamik (minden évben) elszállították a csordáikat, akkor kapcsolatba léptek a partvidéken állandóan élő emberekkel; az interakcióhoz verdde is tartozott: kényelmi barátság; például a szamiknak tejre és halra volt szükségük, miután néhány hétig egy fennsíkon (vagy hegyvidéken) voltak; a szamiknak szükségük lehetett felszerelés javítására; kereskedelmet folytattak: A tengerparti emberek halat cseréltek rénszarvashúsra.
Ami a szamizdatokat illeti, hogy változtassák meg vallásukat a kereszténységre: A 18. században Thomas von Westen (no), egy pietista, missziós munkát vezetett (a szamikaiak körében), amelyet összehangolt (vagy különleges) erőfeszítésnek neveztek. "Körülbelül egy évszázaddal később Niels Vibe Stockfleth (no) dolgozott a szamikaiak között, és lefordította [a Biblia] Újszövetségét" [az egyik szamikai nyelvre].
Az észak-norvégiai tengerparton állandóan élő emberek [nagyrészt] szamiztak; ezeknek a szamizoknak állandó lakhelyük volt, és ezeknek a szamizoknak könnyebbé vált, hogy ne viselkedjenek többé szamizmánként; egyes területeken nem volt szabad földet birtokolni, ha valaki szamizott; egyes szamizmánok nevet változtattak, olyan nevekre, amelyek norvégabbul hangzottak (és az olyan családnevek, mint a Sæter, Strømeng és Kalvemo új családnevekké váltak).
A szamii nyelv [nagyrészt] eltűnt a parti szamiiak körében. A rénszarvastenyésztéssel foglalkozó szamitól és a parti szamitól lassan megszűnt a szoros kapcsolat [a két csoport között].
A szamiiak "norvégosítására" irányuló politikák
"Szervezett kísérletek történtek a szamii nyelv és kultúra kiirtására [vagy eltüntetésére], a szamiiak norvég társadalomba való beolvasztásának egyik lépéseként". A "norvégosítást" célzó politikák - a szamizdatokat - az 1840-es évek végétől egészen az 1980-as évekig folytak.
"Az 1840-es évek végétől az 1950-es évekig misszionáriusok, mezőgazdasági szakértők és tanárok" próbálták "norvégosítani a szamikat"; "az első hivatalos parlamenti törvény a szamizdat norvégosításáról 1848-ban született meg": A kormányt felkérik, hogy vizsgálja meg ... [derítse ki, hogy legyen-e és milyen mértékben] lehetőség a norvég lappok, különösen a tengerparti területeken élők , norvég nyelvű oktatására e nép felvilágosítása érdekében, és hogy megállapításaik eredményéről a következő parlamentnek számoljanak be'".
A norvég hatóságok "1880-ban nyelvi irányelvet (vagy szabályt) hoztak, amelyet" "1898-ban szigorítottak". Ez" kimondta, hogy "a tanároknak azokban a körzetekben, ahol a lapp ... és a finn (kvænsk) nyelvek használata engedélyezett, az állami iskolákban való oktatás megkönnyítése érdekében mindent meg kell tenniük a norvég nyelv ismeretének terjesztése érdekében, és törekedniük kell arra, hogy elősegítsék annak használatát azokban a körökben, ahol dolgoznak"". Továbbá a "kormánynak volt egy fő célkitűzése az iskolákkal kapcsolatban: Az iskola területén" vagy az iskolaépületekben egyetlen szamizdat sem volt szabad hallani.
"A hatóságok "gazdasági intézkedéseket is" alkalmaztak a norvégosítás munkájának elvégzésére, beleértve a földtörvényt is. Egy 1902-es rendelet [vagy törvényrészlet]" kimondja, hogy "Eladás [földet] csak olyan norvég állampolgároknak lehet eladni ... akik beszélni, olvasni és írni tudják a norvég nyelvet, és napi szinten használják".
Az "1922-ben kinevezett parlamenti iskolabizottság" jelentése - anélkül, hogy [ bizonyítékot] tudott volna felmutatni - azt állította, hogy "a szamizdatok kevésbé képezhetőek [vagy tanulni képesek], mint mások"; a jelentés azt is megállapította, hogy a szamizdatok kevésbé tehetségesek, és a "szamizdatok kultúrája nem alkalmas a fejlődésre".
1850 körül kezdődött a Fornorskning [a kormány politikája], amely megpróbálta eltávolítani a szamizdat kultúrát. A Klassekampen egyik cikke szerint ez a politika nagyon durva volt [a szamizmussal szemben]. A Fornorskning politikája néhány helyen egészen az 1980-as évekig tartott.
Társulások létrehozása
[Az 1911-es újévi hétvégén alakult meg az első (norvégiai) szamizdat egyesület: Buolbmag Same Særvve, Polmak településen.
Svédország
Úgy tűnik, hogy az első svédországi szamizdat egyesület 1903-ban alakult: Tärnaby lappeforening.
Oroszország
1826-ban Oroszország nem engedélyezte a rénszarvascsordák és a szamojéd tulajdonosok számára, hogy Norvégiából Oroszországba utazzanak.
Oroszország 1852 óta nem engedi, hogy a rénszarvascsordák és szamojéd gazdáik Norvégiából Oroszországba utazzanak.
Rénszarvastartás
A rénszarvastartást, amely az állattenyésztés egyik fajtája, a szamik a Fehér-tenger között, nyugat és dél felé, az oroszországi Kola-félszigeten, Finnországon, Svédországon és Norvégián át egészen a norvégiai Hedmark megyéig űzik.
A rénszarvastartás során "a szamosok egy meghatározott ciklus szerint utaznak a nyájakkal (rénszarvasokkal)"; a ciklus biztosítja, hogy "a" [rénszarvasok] az év különböző [vagy különböző] évszakaiban megfelelően tudjanak táplálkozni". Például a tavaszi vándorlás a nyári legelőkre, amelyek gazdag fű- és gyógynövényválasztékkal rendelkeznek, közvetlenül az új borjak májusi születése előtt történik. A nyár az az időszak, amikor a borjak növekednek, és a felnőtt állatok a hosszú, kemény tél után visszanyerik erejüket".
A szamikaiak közé tartoznak a nomádok, akik rénszarvastartással foglalkoznak. Hideg környezetükben a rénszarvasok háziasításával éltek. A szarvasokból mindent meg tudtak szerezni, amire szükségük volt. Főleg húst, tejet és sajtot ettek. Ruházatukat rénszarvasbőrből és gyapjúból készítették. Sátraikat szintén rénszarvasbőrből készítették. A gyapjúból készült ruhákat gyönyörűen díszítették.
A szamiiak védték a csordákat, és velük vándoroltak, amikor azok a nyári legelőkről a téli legelőkre vándoroltak. A rénszarvasok húzták a szánokat, amelyeken az ellátmányt szállították. Télen a csordák délre költöztek, ahol a fák nőttek. A szamik a közelben éltek rönkökből vagy gyepből készült házakban.
A téli ruházat rénszarvasbőrből készült. A belső réteget úgy viselték, hogy a szőrzet a bőr felé nézzen. A második réteget úgy viselték, hogy a szőrme kifelé nézzen. A csizmák szintén szőrméből készültek, és a rövid nyár alatt összegyűjtött fűvel bélelték őket. A füvet minden este kivették, és a tűz mellett megszárították, hogy másnapra újra használható legyen. Így a szamosok még a leghidegebb időben is melegen és kényelmesen érezhették magukat.
Ma már csak néhányan követik a szamizdatokat. Ez a néhány ember modern eszközöket használ az ősi vándorláson. Hószánokkal terelik a rénszarvasokat, és puskákkal ölnek az őket üldöző farkasokra. Még helikoptereket és rádiókat is használnak a rénszarvasok felkutatására és mozgatására. A legtöbb szamii ma már kis farmokon él Lappföld négy nemzetének valamelyikében. Szükségleteik kielégítésére terményeket és állatokat, köztük néhány rénszarvast is tartanak. A rénszarvashús értékesítése fontos bevételi forrást jelent a szamosok számára.
A samik nem pazaroltak el semmit, amit a rénszarvasoktól kaptak. A tejet ivásra vagy sajtkészítésre használták. A húst élelemnek használták. A vért lefagyasztották, és később leveshez és palacsintához használták fel. A csontokból és agancsokból késeket és övcsatokat faragtak. Az inakat (inakat) varrócérnának használták. A kitisztított gyomrokat tej vagy sajt szállítására használták. Az elpusztult rénszarvas minden részét felhasználták.
Sami crafts
A szamikus kézművességet duodzsi (en:) néven emlegetik. A férfiak késeket, dobokat és "guksi"-t (búrás csészéket) készítenek fából, csontból és agancsból. A nők bőrből és gyökerekből készítik a "gakti"-t (ruházat). A nők nyírfából és lucfenyőből kosarakat is fonnak.
Sami ruházat
A szami ruházatot gaktinak nevezik, és eredetileg rénszarvasbőrből készült, de ma már általában gyapjúból, pamutból vagy selyemből készítik. Általában a férfiak és a nők számára különböző típusú ruházat létezik.
Vallás és spiritualitás
A szamii sámánizmus a szamii nép fő vallása. Ezek a hiedelmek a földhöz, az animizmushoz és a természetfelettihez kapcsolódnak. Van némi medvetiszteleti gyakorlat is. Ez egy politeista vallás, sok istennel. A szaami sámánokat "Noadinak" nevezik. Vannak "bölcsek" és "bölcs asszonyok", akik megpróbálják meggyógyítani a beteg embereket. Rituálékat és gyógynövényeket használnak. Néhány szamii ember keresztény hitre tért át, és csatlakozott az orosz ortodox egyházhoz vagy a lutheránus egyházhoz.
A populáris kultúrában
Snorri Sturluson(1178-1241) publikációi szerint egy szamii nő, Snøfrid ment feleségül Harald Fairhairhez; továbbá, hogy egyik gyermeke vagy unokája sem lett király; először, amikor Harald Hardrada lett király, akkor az ő vére is a királyi család vérének részévé vált.
A 2013-as Disney-filmben, a Frozenben szereplő Kristoff Sami. A film első jelenetében felcsendülő Frozen Heart című dalt a dél-szatmári zeneszerző, Frode Fjellheim írta, és a Vuelie nevű hagyományos szatmári stílusban szólal meg. Néhány néző panaszkodott, hogy Kristoff nem mutatta be jól a szamit, mert világos bőrű és szőke. Ezt nevezik fehérítésnek. Bár néhány szami úgy néz ki, mint Kristoff, a legtöbbjüknek sötétebb a bőre és a haja. A 2019-es folytatás, a Frozen II. forgatásakor a Disney szerződést kötött a szami vezetőkkel, és szami szakértőket fogadott fel, hogy a kultúrát tisztelettel mutassák be.
Kapcsolódó oldalak
