A norvégiai szamii nép

A kormány meghatározása

"[A]zoknak, akik szavazni akarnak", vagy tagjai akarnak lenni "a szamii parlamentnek (en), szamiként kell regisztráltatniuk magukat. A "szamizás" definíciója, amelyet a "szamizás szervezetei, köztük az Északi Szamitanács, az 1950-es években kezdtek el használni, 1987-ben vált a norvég törvények részévé. A szamit olyan személyként határozzák meg, aki: 1) akinek a szamii az anyanyelve, vagy akinek az apja vagy az anyja , vagy valamelyik nagyszülője a szamii az anyanyelve, vagy 2) aki magát szaminak tartja, és teljes mértékben a szamii társadalom szabályai szerint él, és akit a reprezentatív szamii testület szamiként ismer el, vagy 3) akinek az apja vagy az anyja megfelel a szamii lét fent említett feltételeinek".

Történelem

"A régészeti kutatások azt mutatják, hogy a Skandináv-félszigeten Kr. e. 1500 és 1000 között alakult ki egy szamizdá-ként azonosított kultúra."

"[R]ecorded reference to the Sami", was made as early as 98 A.D. - by Tacitus .

Egy 896-ból származó beszámolót (vagy leírást) Nagy Alfrédnak mesélt el Hålogaland (en) Ohthere - egy norvég törzsfőnök, aki kapcsolatban állt az angol király udvarával.

A [régi] északi irodalom, például az izlandi sagák mesélnek a samikról; "Olav Tryggvason Sagaja szerint "a király megölt egy nagydarab embert, aki "troll-bölcs" volt, és "nagyszámú finn követte őt, amikor csak szüksége volt rájuk". ("Finnek" egy olyan név, amely néha "szamikai népet" jelentett).

Ami a szamizdatokat illeti, hogy változtassák meg vallásukat a kereszténységre: Thomas von Westen, egy pietista, a 18. században missziós munkát vezetett (a szamikaiak körében), amelyet összehangolt (vagy különleges) erőfeszítésnek neveztek. "Körülbelül egy évszázaddal később Niels Vibe Stockfleth dolgozott a szamikaiak között, és lefordította [a Biblia] Újszövetségét" [az egyik szamikai nyelvre].

Dovrefjellben, amikor Harald Hardrada király volt, a rénszarvascsordák tartásából profitáltak, és az üzlet a legnagyobb intenzitással folyt.

Ami a (norvégiai) szamikat illeti, akiknek rénszarvascsordáik voltak; amikor ezek a szamik (minden évben) elszállították a csordáikat, akkor kapcsolatba léptek a partvidéken állandóan élő emberekkel; az interakcióhoz verdde is tartozott: kényelmi barátság; például a szamiknak tejre és halra volt szükségük, miután néhány hétig egy fennsíkon (vagy hegyvidéken) voltak; a szamiknak szükségük lehetett felszerelés javítására; kereskedelmet folytattak: A tengerparti emberek halat cseréltek rénszarvashúsra.

Az észak-norvégiai tengerparton állandóan élő emberek [nagyrészt] szamiztak; ezeknek a szamizoknak állandó lakhelyük volt, és ezeknek a szamizoknak könnyebbé vált, hogy ne viselkedjenek többé szamizmánként; egyes területeken nem volt szabad földet birtokolni, ha valaki szamizott; egyes szamizmánok nevet változtattak, olyan nevekre, amelyek norvégabbul hangzottak (és az olyan családnevek, mint a Sæter, Strømeng és Kalvemo új családnevekké váltak).

A szamii nyelv [nagyrészt] eltűnt a parti szamiiak körében. A rénszarvastenyésztéssel foglalkozó szamitól és a parti szamitól lassan megszűnt a szoros kapcsolat [a két csoport között].

A szamiiak "norvégosítására" irányuló politikák

"Szervezett kísérletek történtek a szamii nyelv és kultúra kiirtására [vagy eltüntetésére], a szamiiak norvég társadalomba való beolvasztásának egyik lépéseként". A "norvégosítást" célzó politikák - a szamizdatokat - az 1840-es évek végétől az 1980-as évekig folytak.

"Az 1840-es évek végétől az 1950-es évekig misszionáriusok, mezőgazdasági szakértők és tanárok" próbálták "norvégosítani a szamikat"; "az első hivatalos parlamenti törvény a szamizdat norvégosításáról 1848-ban született meg": A kormányt felkérik, hogy vizsgálja meg ... [derítse ki, hogy legyen-e és milyen mértékben] lehetőség a norvég lappok, különösen a tengerparti területeken élők , norvég nyelvű oktatására e nép felvilágosítása érdekében, és hogy megállapításaik eredményéről a következő parlamentnek számoljanak be'".

[Norvégia] hatóságai [vagy kormánya] "1880-ban nyelvi irányelvet (vagy szabályt) hozott, amelyet" "1898-ban "még erőteljesebbé tettek". Ez" kimondta, hogy "a tanároknak azokban a körzetekben, ahol a lapp ... és a finn (kvænsk) nyelvek használata engedélyezett, az állami iskolákban történő oktatás megkönnyítése érdekében mindent meg kell tenniük a norvég nyelv ismeretének terjesztése érdekében, és törekedniük kell arra, hogy elősegítsék annak használatát azokban a körökben, ahol dolgoznak"". Továbbá a "kormánynak volt egy fő célja az iskola[k] számára: Az iskola területén [vagy az iskolaépületekben] egyetlen szamii szót sem szabadott hallani".

"A hatóságok "gazdasági intézkedéseket is" alkalmaztak a norvégosítás munkájának elvégzésére, beleértve a földtörvényt is. Egy 1902-es rendelet [vagy törvényrészlet]" kimondja, hogy "Eladás [földet] csak olyan norvég állampolgároknak lehet eladni ... akik beszélni, olvasni és írni tudják a norvég nyelvet, és napi szinten használják".

Az "1922-ben kinevezett parlamenti iskolabizottság" jelentése - anélkül, hogy [ bizonyítékot] tudott volna felmutatni - azt állította, hogy "a szamosok kevésbé képezhetőek [vagy tanulni képesek], mint mások"; a jelentés azt is mondta, hogy a szamosok kevésbé tehetségesek, és a "szamos kultúra nem alkalmas a fejlődésre".

1850 körül kezdődött a Fornorskning [a kormány politikája], amely megpróbálta eltávolítani a szamizdat kultúrát. A Klassekampen egyik cikke szerint ez a politika nagyon durva volt [a szamizmussal szemben]. A Fornorskning politikája néhány helyen egészen az 1980-as évekig tartott.

Társulások létrehozása

[Valószínűleg az első] (norvégiai) szamikus egyesület 1911-ben, az újévi hétvégén indult: Buolbmag Same Særvve, Polmak településen.

Rénszarvastartás

A rénszarvastartást, amely az állattenyésztés egyik fajtája, a szamik a Fehér-tenger és [nyugat és dél felé, az oroszországi Kola-félszigeten, Finnországon, Svédországon és Norvégián keresztül a norvégiai Hedmark megyébe] a Fehér-tenger között űzik.

A rénszarvastartás során "a szamosok egy meghatározott ciklus szerint utaznak [a rénszarvasok] nyájaikkal"; a ciklus biztosítja, hogy "a" [rénszarvasok] az év különböző [vagy különböző] évszakaiban megfelelően táplálkozhassanak". Például a tavaszi vándorlás a nyári legelőkre, amelyek gazdag fű- és gyógynövényválasztékkal rendelkeznek, közvetlenül az új borjak májusi születése előtt történik. A nyár az az időszak, amikor a borjak növekednek, és a felnőtt állatok a hosszú, kemény tél után visszanyerik erejüket".

A szamikaiak közé tartoznak a nomádok, akik rénszarvastartással foglalkoznak. Hideg környezetükben a rénszarvasok háziasításával éltek. A lappok a szarvasokból mindent meg tudtak szerezni, amire szükségük volt. Főleg húst, tejet és sajtot ettek. Ruházatukat rénszarvasbőrből és gyapjúból készítették. Sátraikat szintén rénszarvasbőrből készítették. A gyapjúból készült ruhákat gyönyörűen díszítették.

A lappok védték a csordákat, és velük vándoroltak, amikor azok a nyári legelőkről a téli legelőkre vándoroltak. A rénszarvasok húzták a szánokat, amelyeken az ellátmányt szállították. Télen a csordák délre költöztek, ahol a fák nőttek. A lappok a közelben rönkökből vagy gyepből készült házakban éltek.

A téli ruházat rénszarvasbőrből készült. A belső réteget úgy viselték, hogy a szőrzet a bőr felé nézzen. A második réteget úgy viselték, hogy a szőrme kifelé nézzen. A csizmák szintén szőrméből készültek, és a rövid nyár alatt összegyűjtött fűvel bélelték őket. A füvet minden este kivették, és a tűz mellett megszárították, hogy másnap újra használható legyen. Így a lappok még a leghidegebb időben is melegek és kényelmesek lehettek.

A lappok közül ma már csak néhányan követik a csordákat. Ez a néhány ember modern eszközöket használ az ősi vándorlásuk során. Hószánokkal terelik a rénszarvasokat, és puskákkal ölnek az őket üldöző farkasokra. Még helikoptereket és rádiókat is használnak a rénszarvasok felkutatására és mozgatására. A lappok többsége ma már kis gazdaságokban él Lappföld négy nemzetének valamelyikében. Szükségleteik kielégítésére terményeket és állatokat, köztük néhány rénszarvast is tartanak. A rénszarvashús értékesítése fontos bevételi forrás a lappok számára.

A lappok vigyáztak arra, hogy ne pazaroljanak el semmit, amit a rénszarvasoktól kaptak. A rénszarvasoktól tejet vettek, hogy megigyák vagy sajtot készítsenek belőle. A húst élelemnek szánták. A vért lefagyasztották, majd leveshez és palacsintához használták fel. A csontokból és agancsokból késeket és övcsatokat faragtak. Az inakat (inakat) varrócérnának használták. A kitisztított gyomrokat tej vagy sajt szállítására használták. Az elpusztult rénszarvas minden részét felhasználták.

Sami crafts

A szaami kézművességet duodzsinak (en:) nevezik. A férfiak késeket, dobokat és "guksi"-t (búrás csészéket) készítenek fából, csontból és agancsból. A nők bőrből és gyökerekből készítik a "gakti"-t (ruházat). A nők nyírfából és lucfenyőből kosarakat is fonnak.

Sami ruházat

A szami ruházatot gaktinak nevezik, és eredetileg rénszarvasbőrből készült, de ma már általában gyapjúból, pamutból vagy selyemből készítik. Általában a férfiak és a nők számára különböző típusú ruházat létezik.

Vallás és spiritualitás

A szamii sámánizmus a szamii nép fő vallása. Ezek a hiedelmek a földhöz, az állatvilághoz és a természetfelettihez kapcsolódnak. Van némi medvetiszteleti gyakorlat is. A szamii sámánizmus politeista vallás. Úgy véli, hogy sok isten létezik. A szaami sámánokat "Noadinak" nevezik. Vannak "bölcsek" és "bölcs asszonyok", akik megpróbálják meggyógyítani a beteg embereket. Rituálékat és gyógynövényeket használnak. Néhány szamii ember a kereszténységre cserélte a hitét. Csatlakoznak az orosz ortodox egyházhoz vagy a lutheránus egyházhoz.

A populáris kultúrában

Snorri Sturluson(1178-1241) publikációi szerint egy szamii nő, Snøfrid ment feleségül Harald Fairhairhez; továbbá, hogy egyik gyermeke vagy unokája sem lett király; először, amikor Harald Hardrada lett király, akkor az ő vére is a királyi család vérének részévé vált.

Kapcsolódó oldalak

• Nomádok