Béka
A békák a kétéltűek és a gerincesek rendjébe (Anura) tartozó gerincesek. A békák és a varangyok között nem sok különbség van, és nem is sorolják őket külön. Ennek oka, hogy a varangyok életmódja, száraz, érdes bőrükkel a szárazabb élőhelyeken való élethez való alkalmazkodás. A varangyos forma többször egymástól függetlenül fejlődött ki, ami a konvergens evolúció példája.
A békák szárazföldön és édesvízben is élhetnek. Sós vízben nem tudnak életben maradni. Fejlődésük metamorfózissal történik. Általában ebihalak kelnek ki a nőstény béka által lerakott petékből. Az ikrákat békaivadéknak nevezik. Az ebihalaknak farka és kopoltyúja van. A következő stádiumban, a "békaivadékban" a kopoltyúk helyett tüdő fejlődik ki a levegő belélegzésére, de még mindig van farka. A kifejlett békának hosszú lábai vannak, és nincs farka.
A kifejlett békák a lábaikkal tudnak ugrani. Hosszú nyelvük van, amellyel bogarakat fognak. Hangot adnak ki, amit károgásnak neveznek. Egyes fajok fákon élnek, és egyes békafajták védettek azáltal, hogy mérgezőek. A békák az egész világon élnek. Ha egy idegen békafajt behurcolnak egy másik országba, az hatással lehet a helyi ökoszisztémára.
Franciaországban, Kínában és az Egyesült Államok középnyugati részén a békacombot néha ételként fogyasztják. A békák elpusztítása hatással lehet az ökoszisztémára. A békák például megeszik a szúnyogokat. Ha a békákat megölik, akkor kevesebb béka lesz, amelyik megeszi a szúnyogokat, így egyre több szúnyog születik. Ezért ezeken a területeken több betegséget hordoznak a szúnyogok, mert több a szúnyog. Ahhoz azonban, hogy ez igaz legyen, a békáknak a szúnyogok fő ragadozóinak kellene lenniük. Ez csak ritkán fordulhat elő.
A békák a Lissamphibia osztályba tartoznak, a kétéltűek egyetlen olyan osztályába, amely a mai napig fennmaradt.
A mérgező békák figyelmeztető színezése: az eperfa méregbéka számos alkaloidát tartalmaz, amelyek elriasztják a ragadozókat.
Csípőtáskás béka, Assa darlingtoni, fantasztikusan jól álcázva
Európai tűzhasú varangy (Bombina bombina)
Hím Dendropsophus microcephalus: hangszálaival krákog.
Jellemzők
A békák hidegvérű állatok. Ez azt jelenti, hogy testhőmérsékletük fenntartásához hőre van szükségük. Ha a kinti hőmérséklet hideg, a kétéltűek nem lesznek aktívak. A kétéltűek a naptól kaphatnak hőt, általában közvetett módon: míg a hüllők sütkérezhetnek a napon, a kétéltűek általában nem, mert az kiszárítja a bőrüket. Egyes békák télen vagy aszályos időszakokban aestiválnak. Általában földalatti helyet keresnek aestiválásra. Ezek közé tartozik a sárba és lyukakba való beásás. A túléléshez a bőrükön keresztül jutnak oxigénhez. Akkor jönnek elő, amikor a kinti időjárás kedvező.
A békák bőre nem tartalmaz pikkelyeket vagy szőrzetet. Oxigént a vízből vagy a levegőből tudnak felvenni. Nyálka, amely segít a bőrüknek, hogy nedves és csúszós maradjon. Sok kétéltűnek mérgező a bőre. Olyan váladékuk van, amely mérgezővé teszi a bőrüket.
Sok béka félig vízi élőlény. Élhetnek szárazföldön és vízben egyaránt, és minden esetben a nedves helyeket részesítik előnyben. Ezek közé tartoznak a tavak, mocsarak, folyók és tavak. A legtöbb felnőtt béka ott él, ahol felnőtt. A legtöbb kétéltű habfészekbe rakja tojásait.
Varangyok
A varangy a békák egyik fajtája. Nem tudományos, hanem közkeletű kifejezés. Azért nem használják a rendszertanban, mert a varangyos életmód a békák különböző csoportjaiban többször is kialakult.
Minden varangy béka, de nem minden béka varangy. A varangyok főként száraz éghajlaton fejlődtek ki, ezért sok varangynak durvább, barnább a bőre. Sok varangy is ás, bár ez attól függ, hogy milyen környezetben fejlődött ki a varangy. A varangyok a tojásokat sziklákhoz rögzített zsinórokba rakják, ellentétben a valódi békákkal, amelyek a tojásokat kocsonyaszerű masszába rakják. A varangyoknak általában rövidebbek a lábai és kövérebb a testük. A varangyoknak a szemük mögött paratoid mirigyük van, amelyekből mérget állítanak elő.
Fejlesztés
Bár igaz, hogy a legtöbb béka ebihalakból fejlődik, és az ebihalak a vízbe rakott békákból fejlődnek, vannak kivételek. Normális esetben az ikrákat a tojásrakás után, azaz a testen kívül termékenyítik meg. Egyesek azonban belső megtermékenyítést alkalmaznak, bár azt nem tudjuk, hogy a hímek hogyan teszik ezt. Amikor belső megtermékenyítésre kerül sor, akkor is petéket raknak, de ezúttal a peték már megtermékenyítettek.
Az indonéziai Sulawasiban azonban egy új fajt fedeztek fel, amely élő ebihalakat hoz világra. A békát mostantól Limnonectes larvaepartus néven ismerjük. A Limnonectes családba tartozó békákat "agyaras békáknak" is nevezik, mivel alsó állkapcsukon ikervégződések találhatók, amelyeket a harcban használnak. Sulawesi egy olyan sziget, amely gyorsan veszíti el erdőit. Ez a béka a trópusi erdőkben él.
Elterjedés és élőhelyek
E korlátozások ellenére a békák széles körben elterjedtek, és számos éghajlathoz, még a sivatagokhoz is alkalmazkodtak. A túlélésükhöz különleges alkalmazkodási képességekre támaszkodnak. A Cyclorana nemzetség tagjai az ausztrál központi sivatagban élnek. A föld alá temetkeznek, ahol vízhatlan gubót hoznak létre, amelyben száraz időszakokban éheznek. Amint esik az eső, előbújnak, keresnek egy ideiglenes medencét, és szaporodnak. A peték és az ebihalak fejlődése a legtöbb más békához képest nagyon gyors, így a szaporodás még a tó kiszáradása előtt befejeződhet.
Egyes békafajok alkalmazkodtak a hideg környezethez. Az erdei béka (Rana sylvatica), amelynek élőhelye a sarkkörig terjed, télen a földbe temetkezik. Bár testének nagy része megfagy ilyenkor, a létfontosságú szerveiben lévő magas glükózkoncentráció megvédi azokat a károsodástól.
Számos olyan apró fán élő béka létezik, amelyek a trópusi leveleken lévő víztócsákba rakott tojásokból fejlődnek ki, sok méter magasan a talaj felett. E fajok többsége csak párosodáskor jön le a földre. A békák többféleképpen fejlődtek, de mindegyikük alkalmazkodása szinte azonos. Sok millió évnyi konvergens evolúció eredményezte a csaknem azonos morfológiát és szokásokat.
Összességében a békák sikeres és széles körben elterjedt csoportot alkotnak. Mintegy 4800 fajukat jegyezték fel, ami az élő kétéltűfajok több mint 85%-át jelenti. A békák az öt legváltozatosabb gerinces rend egyike.
Legnagyobb, legkisebb
- A legnagyobb béka az afrikai góliátbéka (Conraua goliath). A legnagyobb feljegyzett súlya 3,8 kg (8,4 lb), és az ormánytól a szellőzőnyílásig terjedő hossza 39 cm (15 in).
- A Paedophryne amauensis nem csupán a legkisebb béka, hanem a legkisebb gerinces is, 7,7 milliméter hosszú.
Kérdések és válaszok
K: Mi a különbség a békák és a varangyok között?
V: A békák és a varangyok között nincs nagy különbség, és nem is sorolják őket külön. Ez azért van így, mert a varangyok életmódja, a száraz, érdes bőrével, a szárazabb élőhelyeken való élethez való alkalmazkodás. A varangyforma többször is egymástól függetlenül fejlődött ki, ami a konvergens evolúció példája.
K: Hol élhetnek békák?
V: A békák szárazföldön és édesvízben is élhetnek. Sós vízben nem tudnak életben maradni.
K: Hogyan fejlődnek a békák?
V: A fejlődésük metamorfózissal történik. Általában ebihalak kelnek ki a nőstény béka által lerakott petékből. A petéket békaivadéknak nevezik. Az ebihalaknak farka és kopoltyúja van. A következő stádiumban, a "békaivadékban" a kopoltyúk helyett tüdő fejlődik ki a levegő belélegzésére, de még mindig van farka. A kifejlett békának hosszú lábai vannak, és nincs farka.
K: Milyen hangot adnak ki a békák?
V: A kifejlett békák egy hangot adnak ki, amelyet károgásnak neveznek.
K: Vannak mérgező békafajok?
V: Igen, egyes békafajok védettek azáltal, hogy mérgezőek.
K: Hol élnek békák a világon?
V: A békák a világ minden táján élnek; ha azonban egy idegen békafajt betelepítenek egy másik országba, az hatással lehet a helyi ökoszisztémára.
K: Vannak-e következményei a békák megölésének? V: A békák elpusztítása hatással lehet az ökoszisztémára; például ha kevesebb béka van, akkor több szúnyog fog születni, ami ahhoz vezethet, hogy több betegséget hordoznak a szúnyogok azokon a területeken, ahol ez érvényes (azaz ahol fő ragadozók voltak).
