Orchideák (Orchidaceae) — meghatározás, fajok, elterjedés és érdekességek
Fedezd fel az orchideák világát: meghatározás, 22 000–26 000 faj, elterjedés, különleges beporzás, termesztés és érdekességek — mindent az Orchidaceae családról.
Az orchideák a virágos növények (Angiospermae) közé tartozó, nagy fajgazdagságú növénycsoportot alkotják; a család neve Orchidaceae. Többnyire lágyszárúak és egyszikűek, de külsejük és életmódjuk rendkívül változatos.
A mintegy 880 nemzetségben 22 000–26 000 faj él, ami az összes magoncnövény körülbelül 6–11 százalékát jelenti. Számos faj trópusi, és közülük sok epifiton (fán élő), míg mások talajlakók vagy sziklás élőhelyekhez alkalmazkodtak. Az orchideák az Antarktisz kivételével a világ majdnem minden részén előfordulnak: különösen gazdag a délkelet-ázsiai és dél-amerikai esőerdők orchidea‑faunája.
Felépítés és életmód
Az orchideák jellegzetes vonása a virágok háromszirom- és háromcsészelevél szerkezete, valamint a porzók és bibék összeolvadása, ami egy ún. oszlopot (gynomónium) hoz létre. A virágokon gyakran találunk feltűnő, módosult származékot, a labellumot, amely a beporzókat vonzza vagy irányítja. Sok fajnak apró, porszemnyi magvai vannak, amelyek csírázásához mikorrhiza-gombákra van szükség — emiatt sok orchidea miko-heterotróf kapcsolatot alakít ki a gombákkal, különösen a csírázás korai szakaszában; egyes fajok még kifejlett korukban is függnek a gombáktól.
Porzózás és reprodukció
Egyes orchideák rendkívül specializált beporzási stratégiákat alkalmaznak. Például egyes fajok kémiai és formai megtévesztéssel vonzzák a rovarokat (szexuális megtévesztés), míg mások csapdákat alakítanak ki a rovarok elcsalogatására. Egyes orchideák nagyon különleges módon porozzák be magukat: a nősténypapucs például képes csapdába ejteni a rovarokat, és arra készteti őket, hogy a kijutás során a porzótáskát a rovar testéhez rögzítsék, majd egy másik virágnál ugyanígy hozzák vissza a polliniumot. Vannak föld alatt vagy földközelben élő orchideák is, amelyek ritkábban előforduló beporzókkal — például hangyákkal vagy más talajlakó rovarokkal — lépnek kölcsönhatásba; az ilyen kapcsolatok sokszor speciálisak és kevéssé kutatottak.
Elterjedés és élőhelyek
Az orchideák széles körben elterjedtek: a trópusi esőerdőkben gyakran epifitonként találhatók, ahol fák törzsén vagy ágain élnek, kihasználva a fényt és a levegő páratartalmát. Más fajok tölgyesek, füves puszták, hegyvidékek vagy mocsarak lakói. Számos faj lokálisan endemikus, azaz szűk elterjedésű, ami különösen sebezhetővé teszi őket a élőhelypusztulás és más antropogén hatások miatt.
Gazdasági és kulturális jelentőség
Az emberek már több ezer éve termesztik és gyűjtik az orchideákat dísznövényként, vallási és kulturális célokra, valamint élelmiszer‑ és ízesítőszer‑forrásként: a legismertebb példa a vanília, amely a Vanilla nemzetség több faja (különösen a Vanilla planifolia) által termelt aromás hüvelyekből származik. A kertészetben és virágkereskedelemben különösen népszerűek a Phalaenopsis, Cattleya, Dendrobium és Oncidium nemzetségek, de a hobbi- és professzionális termesztés igen nagy változatosságot kínál.
Gondozás röviden
Szobai tartásnál fontos a megfelelő fény, páratartalom és jó vízelvezetésű, légies ültetőközeg (például fenyőkéreg), mert sok epifiton gyökere a levegőtől és a magas páratartalomtól függ. A csírázáshoz és a fiatal növények fejlődéséhez gyakran speciális körülményekre és tápanyagokra van szükség; ezért az orchideák iránt érdeklődőknek érdemes elolvasni a faj- vagy nemzetségspecifikus gondozási útmutatókat.
Védelem és fenyegetések
Sok orchideafaj veszélyeztetett a túlzott gyűjtés, élőhelypusztulás, erdőirtás és éghajlatváltozás miatt. Számos országban jogszabályok védik őket, és a nemzetközi kereskedelemben is szabályozzák az élő növények és magvak exportját‑importját. A védelmi intézkedések között szerepelnek a természetvédelmi területek létrehozása, tenyésztési programok és a közösségi szemléletformálás is.
Érdekességek:
- Sok orchideamag olyan kicsi és tápanyaghiányos, hogy csírázásához nélkülözhetetlen a mikorrhiza‑gombák jelenléte.
- Néhány orchidea virága annyira utánozza egyes rovarok alakját és illatát, hogy a hím rovarok párosodási kísérleteikkel közvetítik a beporzást (például az Ophrys‑fajoknál).
- A világ legnagyobb orchideái között vannak olyanok, amelyek méter hosszú, fürtös virágzatot hoznak, míg mások virágai mindössze néhány milliméteresek.
Distribution
Kolumbiában és Ecuadorban számos különböző faj található. A brazil atlanti-óceáni erdőben több mint 1500 faj él. További nagy változatossággal rendelkező helyek a Himalájától délre fekvő hegyek Indiában és Kínában. Közép-Amerika és Afrika délkeleti részének hegységei szintén sokféle fajjal rendelkeznek, különösen Madagaszkár szigetén.
Ecuadorban 3459 faj él, ez a legnagyobb szám, amelyet feljegyeztek. Ecuador után Kolumbia következik 2723 fajjal. Kolumbia után Új-Guinea következik, 2717, majd Brazília, ahol összesen 2590 faj található.
Meleg helyeken, ahol sok a fű, vagy ahol száraz szavanna és sziklás mezők vannak, az orchideák a földben nőnek. Szilárd földalatti gyökereik vannak, és néha gumókkal rendelkeznek, hogy megvédjék magukat a hideg vagy a hó ellen. A gumók a hosszú szárazság vagy a tűz ellen is segítenek megvédeni őket. A hideg megfagyasztaná a gyökereket, ha nem lenne védve, hogy elraktározzák a tavaszi virágzáshoz szükséges tápanyagokat.
Úgy gondolják, hogy egyes fajok kihalófélben vannak a vadonban. Ez főként azért van, mert az emberek kivágják az erdőket a mezőgazdaság számára.
Reprodukció
Beporzás
Az összetett keresztbeporzás mechanizmusát Charles Darwin írta le 1862-ben megjelent, Az orchideák megtermékenyítése című könyvében. Az orchideák különleges beporzási rendszereket fejlesztettek ki. A beporzásra gyakran kevés az esély, ezért az orchidea virágai általában nagyon hosszú ideig maradnak fogékonyak, és a legtöbb orchidea egyetlen tömegben adja le a virágport. Minden alkalommal, amikor a beporzás sikeres, több ezer petesejt termékenyülhet meg. A Darwin által röviden tárgyalt Catasetum nemzetség valójában robbanásszerű erővel bocsátja ki ragacsos polliniumait, amikor egy rovar megérinti a szetát (szőrszálat), és a beporzót lelöki a virágról.
A beporzókat gyakran vizuálisan vonzza a virág alakja és színe. A virágok vonzó illatot is áraszthatnak. Néhány rendkívül speciális orchidea, például az Ophrys eurázsiai nemzetséghez tartozó orchideák esetében a virágszirmok színe, alakja és illata olyan, hogy a hím rovarokat a fogékony nőstény utánzásával vonzzák. A beporzás úgy történik, hogy a rovar megpróbál párosodni a virágokkal.
Számos neotrópusi orchideát hím orchideaméhek poroznak be, amelyek azért látogatják a virágokat, hogy illékony vegyi anyagokat gyűjtsenek, amelyekre a feromonális vonzóanyagok szintéziséhez van szükségük. Minden orchideafajta más-más méhfaj testrészére helyezi a polliniumokat, hogy a megfelelő keresztbeporzás érvényesüljön. A beporzás után a virágszirmok és a szirmok elhalványulnak és elhervadnak, de általában a petefészekhez tapadva maradnak.
Egy Ausztráliában élő föld alatti orchidea, a Rhizanthella slateri, soha nincs kitéve fénynek, és a beporzás a hangyáktól és más szárazföldi rovaroktól függ.
Egyes orchideák főleg vagy teljesen önbeporzáson alapulnak, különösen a hidegebb régiókban, ahol a beporzók ritkák.
Gyümölcsök és magvak
A petefészek jellemzően egy kapszulává fejlődik, amely három vagy hat hosszanti rés mentén hasad, miközben mindkét végén zárt marad. A kapszula érése két-18 hónapig is eltarthat.
A magok rendkívül kicsik és nagyon sokan vannak, egyes fajoknál kapszulánként több mint egymillió. Érés után porszemcsékként vagy spóraként elszállnak. Hiányzik belőlük az endospermiumnak nevezett tápláléktartalék, így a csírázáshoz szükséges tápanyaghoz gombákkal kell szimbiózisban élniük. Minden orchideafaj a gombákra támaszkodik életciklusa kiteljesedéséhez. Mivel nagyon kicsi az esélye annak, hogy egy mag találkozzon egy megfelelő gombával, a kibocsátott magvaknak csak egy parányi töredéke fejlődik kifejlett növénnyé.
Termesztésben a csírázás általában hetekig tart. Kertészeti technikákat dolgoztak ki a magok tápanyagtartalmú gélen történő csíráztatására, így a csírázáshoz nincs szükségük gombára.
Az orchideák mesterséges körülmények között történő vetésének fő összetevője az agar. Az anyagot valamilyen szénhidráttal (valójában valamilyen glükózzal) állítják össze, amely minőségi szerves takarmányt biztosít. Ilyen anyag lehet banán, ananász, barack vagy akár paradicsompüré vagy kókusztej. Az agar agar "főzése" után (steril körülmények között kell főzni) a keveréket kémcsövekbe vagy üvegekbe öntik, ahol az anyag gélesedni kezd.
Közelkép egy Phalaenopsis virágról
Orchidea-kapszula keresztmetszete, a hosszanti rések
Az Ophrys apifera önbeporzás előtt áll.
Kérdések és válaszok
K: Mik azok az orchideák?
V: Az orchideák a virágos növények nagy családját, az Orchidaceae családot alkotják.
K: Milyen típusú növények az orchideák?
V: Az orchideák lágyszárú egyszikűek.
K: Hány orchideafaj és nemzetség létezik?
V: 880 nemzetségben 22 000-26 000 faj található.
K: Hol találhatók orchideák?
V: Az orchideák az Antarktisz kivételével a világ szinte minden országában megtalálhatók.
K: Miért termesztik az emberek az orchideákat?
V: Az emberek orchideát termesztenek látványosságból, tudományos célból vagy élelmiszernek (például vaníliának).
K: Minden orchidea ugyanúgy beporzódik?
V: Nem, egyes orchideák beporzása nagyon különleges módon történik.
K: Mik azok a miko-heterotrófok?
V: Sok orchidea miko-heterotróf, ami azt jelenti, hogy a gyökereiknek gombákra van szükségük a szerves anyagok lebontásához, hogy felszívódhassanak.
Keres