Kosborfélék

Distribution

Kolumbiában és Ecuadorban számos különböző faj található. A brazil atlanti-óceáni erdőben több mint 1500 faj él. További nagy változatossággal rendelkező helyek a Himalájától délre fekvő hegyek Indiában és Kínában. Közép-Amerika és Afrika délkeleti részének hegységei szintén sokféle fajjal rendelkeznek, különösen Madagaszkár szigetén.

Ecuadorban 3459 faj él, ez a legnagyobb szám, amelyet feljegyeztek. Ecuador után Kolumbia következik 2723 fajjal. Kolumbia után Új-Guinea következik, 2717, majd Brazília, ahol összesen 2590 faj található.

Meleg helyeken, ahol sok a fű, vagy ahol száraz szavanna és sziklás mezők vannak, az orchideák a földben nőnek. Szilárd földalatti gyökereik vannak, és néha gumókkal rendelkeznek, hogy megvédjék magukat a hideg vagy a hó ellen. A gumók a hosszú szárazság vagy a tűz ellen is segítenek megvédeni őket. A hideg megfagyasztaná a gyökereket, ha nem lenne védve, hogy elraktározzák a tavaszi virágzáshoz szükséges tápanyagokat.

Úgy gondolják, hogy egyes fajok kihalófélben vannak a vadonban. Ez főként azért van, mert az emberek kivágják az erdőket a mezőgazdaság számára.

Reprodukció

Beporzás

Az összetett keresztbeporzás mechanizmusát Charles Darwin írta le 1862-ben megjelent, Az orchideák megtermékenyítése című könyvében. Az orchideák különleges beporzási rendszereket fejlesztettek ki. A beporzásra gyakran kevés az esély, ezért az orchidea virágai általában nagyon hosszú ideig maradnak fogékonyak, és a legtöbb orchidea egyetlen tömegben adja le a virágport. Minden alkalommal, amikor a beporzás sikeres, több ezer petesejt termékenyülhet meg. A Darwin által röviden tárgyalt Catasetum nemzetség valójában robbanásszerű erővel bocsátja ki ragacsos polliniumait, amikor egy rovar megérinti a szetát (szőrszálat), és a beporzót lelöki a virágról.

A beporzókat gyakran vizuálisan vonzza a virág alakja és színe. A virágok vonzó illatot is áraszthatnak. Néhány rendkívül speciális orchidea, például az Ophrys eurázsiai nemzetséghez tartozó orchideák esetében a virágszirmok színe, alakja és illata olyan, hogy a hím rovarokat a fogékony nőstény utánzásával vonzzák. A beporzás úgy történik, hogy a rovar megpróbál párosodni a virágokkal.

Számos neotrópusi orchideát hím orchideaméhek poroznak be, amelyek azért látogatják a virágokat, hogy illékony vegyi anyagokat gyűjtsenek, amelyekre a feromonális vonzóanyagok szintéziséhez van szükségük. Minden orchideafajta más-más méhfaj testrészére helyezi a polliniumokat, hogy a megfelelő keresztbeporzás érvényesüljön. A beporzás után a virágszirmok és a szirmok elhalványulnak és elhervadnak, de általában a petefészekhez tapadva maradnak.

Egy Ausztráliában élő föld alatti orchidea, a Rhizanthella slateri, soha nincs kitéve fénynek, és a beporzás a hangyáktól és más szárazföldi rovaroktól függ.

Egyes orchideák főleg vagy teljesen önbeporzáson alapulnak, különösen a hidegebb régiókban, ahol a beporzók ritkák.

Gyümölcsök és magvak

A petefészek jellemzően egy kapszulává fejlődik, amely három vagy hat hosszanti rés mentén hasad, miközben mindkét végén zárt marad. A kapszula érése két-18 hónapig is eltarthat.

A magok rendkívül kicsik és nagyon sokan vannak, egyes fajoknál kapszulánként több mint egymillió. Érés után porszemcsékként vagy spóraként elszállnak. Hiányzik belőlük az endospermiumnak nevezett tápláléktartalék, így a csírázáshoz szükséges tápanyaghoz gombákkal kell szimbiózisban élniük. Minden orchideafaj a gombákra támaszkodik életciklusa kiteljesedéséhez. Mivel nagyon kicsi az esélye annak, hogy egy mag találkozzon egy megfelelő gombával, a kibocsátott magvaknak csak egy parányi töredéke fejlődik kifejlett növénnyé.

Termesztésben a csírázás általában hetekig tart. Kertészeti technikákat dolgoztak ki a magok tápanyagtartalmú gélen történő csíráztatására, így a csírázáshoz nincs szükségük gombára.

Az orchideák mesterséges körülmények között történő vetésének fő összetevője az agar. Az anyagot valamilyen szénhidráttal (valójában valamilyen glükózzal) állítják össze, amely minőségi szerves takarmányt biztosít. Ilyen anyag lehet banán, ananász, barack vagy akár paradicsompüré vagy kókusztej. Az agar agar "főzése" után (steril körülmények között kell főzni) a keveréket kémcsövekbe vagy üvegekbe öntik, ahol az anyag gélesedni kezd.

Közelkép egy Phalaenopsis virágról


Orchidea-kapszula keresztmetszete, a hosszanti rések


Az Ophrys apifera önbeporzás előtt áll.