Amazonas esőerdő

Biodiverzitás

A nedves trópusi erdők a legfajgazdagabb bioszféra. Az amerikai trópusi erdőkben több faj él, mint az afrikai és ázsiai nedves erdőkben.

A világ összes fajának több mint egyharmada az Amazonas esőerdőben él. A biológiai sokféleség szempontjából ez a világ leggazdagabb trópusi erdeje.

A régió ~2,5 millió rovarfajnak, több tízezer növényfajnak, valamint mintegy 2000 madár- és emlősfajnak és hasonló számú halnak ad otthont. A növényfajok sokfélesége a legnagyobb a Földön, egyes szakértők becslése szerint egy négyzetkilométeren több mint 75 000 fafaj és 150 000 magasabb rendű növényfaj található. Egy négyzetkilométernyi amazóniai esőerdőben mintegy 90 000 tonna élő növény élhet. Ez az élő növény- és állatfajok legnagyobb gyűjteménye a világon. A világ összes madarának egyötöde itt él. A mai napig becslések szerint 438 000 gazdasági és társadalmi érdekeltségű növényfajt regisztráltak a régióban, és még sok további felfedezésre vagy katalogizálásra vár.

Vörös mangrove léggyökerei egy amazóniai folyónál

Az amazóniai erdők mint szén-dioxid tárolók

Az amazóniai esőerdő több mint egyötöde már elpusztult. A megmaradt erdő veszélyeztetett. A környezetvédelemmel foglalkozó emberek a biológiai sokféleség csökkenésére figyelmeztetnek. Arra is rámutatnak, hogy a fákban tárolt szén felszabadulása fokozza a globális felmelegedést.

Egy folyó az Amazonas esőerdőben

Conservation

A környezetvédők aggódnak a biológiai sokféleség csökkenése miatt az erdő pusztulása miatt, valamint a növényzetben lévő szén felszabadulása miatt, ami felgyorsítaná a globális felmelegedést. Az amazóniai örökzöld erdők a világ szárazföldi termelékenységének mintegy 10%-át és az ökoszisztémák szénraktárainak 10%-át adják - ez 1,1 × ¹⁰¹¹ tonna szénnek felel meg. A becslések szerint az amazóniai erdők 1975 és 1996 között hektáronként és évente 0,62 ± 0,37 tonna szenet halmoztak fel.

Egyesek kiszámolták, hogy még az erdő megmentése is kifizetődő lehet. Azt mondták, hogy egy hektár perui amazóniai erdő körülbelül 6280 amerikai dollárt ér, ha gyümölcsök, latex és faanyag (fa) betakarítására használják. Ha az összes fát kivágják faanyagnak, akkor az értéke kb. 1000 USD. Nyilvánvaló, hogy ezt csak egyszer lehet megtenni; ez nem fenntartható. Ha az erdőt kiirtották, a hektár földterület legelőként használható, és körülbelül 148 USD-t ér. Nem mindenki ért egyet a tanulmányban foglaltakkal; egyesek megkérdőjelezték a tanulmány mögött álló feltételezéseket.

A brazil légierő megfigyelő repülőgépekkel figyeli az erdőt. Egy 2004-es konferencián a tudósok arra figyelmeztettek, hogy az esőerdők az esőerdők pusztulásának felgyorsulása miatt többé nem lesznek képesek elnyelni az évente több millió tonna üvegházhatású gázt, ahogyan azt általában teszik.

Csak 2003-ban 9 169 négyzetmérföldnyi esőerdőt vágtak ki. Csak Brazíliában az európai gyarmatosítók az 1900-as évek óta több mint 90 őslakos törzset pusztítottak el. ^[] Velük együtt eltűnt az esőerdők gyógyászati értékéről szóló évszázados tudás is. Ahogy az erdőirtás folytatja a szülőföldjeik pusztulását, az esőerdei népek is eltűnnek.

Gumi gém

Miután feltalálták a vulkanizálás folyamatát, a vállalatok számos új gumiterméket kezdtek gyártani, például csizmákat és géptömítéseket. Az amerikai és európai vállalatok nagy mennyiségű latexet kezdtek vásárolni Brazíliából. A brazil gumi fellendülése 1870 körül kezdődött, de az autógumik iránti igény hozta a legnagyobb gazdagságot az új gumigyártóknak.

Más esőerdőkben is voltak gumifák, de Amazóniában messze a legjobbak. A fákat azonban nem lehetett ültetvényeken termeszteni, mert ha egymás mellett voltak, a rovarok megették volna őket. Ezért az embereknek meg kellett találniuk a fákat az esőerdőben, hasítékokat vágni beléjük, poharakat hagyni, hogy összegyűjtsék a latexet, és később visszajönni érte. Emberek ezrei költöztek az esőerdőbe, hogy a gumigyűjtésen dolgozzanak. A legtöbb embert gazdag gumikereskedők alkalmazták. A gumikereskedők pénzt adtak nekik kölcsön, hogy lejöjjenek a folyóhoz, és szerszámokat vásároljanak. Az egyes kereskedők gyűjtőinek csak a saját gumikereskedőjüknek kellett alacsony áron eladniuk a gumit, és csak tőlük kellett magas áron ellátmányt vásárolniuk. Ez azt jelentette, hogy a begyűjtők mindig adósok voltak a kereskedőjüknek, és nem mehettek el, hogy valami mással foglalkozzanak. A gumikereskedők gyorsan meggazdagodtak.

A gumikereskedelem központja Manaus volt a Rio Negro folyón. Először egy virágzó várossá, majd egy gyönyörű, gazdag várossá vált. Az Egyesült Államok legtöbb városa előtt volt villanyáram. Az újgazdag kereskedők hatalmas, drága házakat építettek, és gépkocsikat hoztak, hogy a város kevés útján közlekedhessenek. Pompás operaházat építettek kristálycsillárokkal és Európából hozott díszített csempékkel.

A gumiboom azonban csak negyven évig tartott, és 1913-ban ért véget. Néhány ember az amazóniai kaucsukfák magjait az ázsiai esőerdőkben kezdte termeszteni. A fák ott jól nőttek, és ültetvényeken is lehetett termeszteni őket. A rovarok, amelyek elpusztíthatták őket, Dél-Amerikában voltak. Így a gumi ára csökkenni kezdett, és a gumiboom leállt.

Kapcsolódó oldalak

• Ökológia
• Erdészet
• 2019 Brazília erdőtüzek