Paleothyris — ősi anapszid hüllő Új-Skóciából, éjszakai rovarevő (312–304 Ma)

Paleothyris — ősi anapszid hüllő Új-Skóciából (312–304 Ma): kisméretű, éjszakai rovarevő nagy szemekkel és éles fogakkal, különleges koponyavonásokkal.

A Paleothyris egy kicsi, mozgékony, anapszid hüllő volt, amely a pennsylvaniai korszakban élt Új-Skóciában (körülbelül 312–304 millió évvel ezelőtt). A fosszíliákat a híres jogginsi (Új-Skócia) rétegekből tárták fel, amelyek a szénlápok és erdei környezet kiváló megőrzőhelyei voltak. A megtalált csontvázak alapján valószínűleg a talajközeli, lomb- és törmelékrétegek között mozgott, ahol könnyű zsákmányokra vadászott.

Leírás

A paleothyrisnek éles fogai és nagy szemei voltak: éjszakai vadász volt. A megőrzött maradványok alapján teste viszonylag karcsú, rövid nyakkal és jól fejlett, kúszó–járó életmódra alkalmas végtagokkal rendelkezett. Körülbelül egy láb (kb. 30 cm) hosszú volt, tehát kis méretűnek számított. Valószínűleg rovarokkal és más kisebb állatokkal táplálkozott, amelyeket erdei lakhelyén talált — a fogazat és a harapásmintázat alapján elsősorban apró ízeltlábúakat és rovarokat, esetenként kisebb gerincteleneket fogyaszthatott.

Koponya és rendszertani helyzet

A Paleothyris egy korai sauropsid volt, mégis volt néhány olyan vonása, amely inkább labirintodont-szerű, mint hüllőszerű. A koponyájából hiányoztak a legtöbb hüllő és emlős koponyáján található lyukak, a fenesztrák, emiatt az anapsid koponyaalakhoz sorolják. Ez a tulajdonság primitív (ősibb) állapotnak tekinthető az amnioták korai fejlődése során; később a legtöbb vonal különböző számú és elhelyezkedésű temporális nyílást (fenesztrát) fejlesztett ki. A koponya és a fogazat kombinációja miatt a Paleothyris rendszertani besorolása a korai hüllőfélék közé esik, és fontos adalék az amniota (tojásos gerincesek) korai evolúciójának megértéséhez.

Életmód és ökológiai szerep

Az alkalmazkodásaiból — például a nagy szemekből és az éles fogakból — arra lehet következtetni, hogy elsősorban éjszakai rovarevő volt. A kis testméret és a mozgékony végtagok alkalmassá tették a talajon, avarban és a fatörzsek környékén való gyors mozgásra, elrejtőzésre és zsákmányszerzésre. A jogginsi üledékek korabeli növényzetének és más fosszíliáinak elemzése alapján ezek az állatok a késő karbon időszaki erdők sokszínű kis ragadozóközösségének részét képezték.

Jelentőség a paleontológiában

A Paleothyris fontos fosszilis bizonyítékot szolgáltat a korai amniota diverzifikációról és arról, hogyan különültek el a későbbi hüllő- és emlősszerű vonalak. Megmaradt anatómiai jegyei — az anapsid koponya és a részben ősi jellegű fogazat — rávilágítanak arra, hogy az első hüllők viszonylag egyszerű testfelépítéssel és apró, rovarevő életmóddal rendelkeztek, mielőtt a koponya alakja és a többi csoportban megjelenő adaptációk kialakultak volna.

Keresés betűvel