Cinegék (Paridae) – jellemzés, élőhely és táplálkozás

Cinegék – részletes jellemzés, élőhely és táplálkozás: ismerd meg a kis erdei madarak viselkedését, etetési szokásait és fészkelési titkait.

A Paridae (cinegék) a kis madarak családja, amelyeket néha cickányoknak is neveznek (Észak-Amerikában gyakran chickadees vagy titmice a megnevezésük). Ezek a családba tartozó énekesmadarak elsősorban az északi féltekén és részben Afrikában honosak. Régebben a legtöbb faj a Parus nemzetségbe volt sorolva, de a rendszertan folyamatos fejlődése nyomán több nemzetségre osztották őket.

Leírás

Általában kistestű, zömök madarak, rövid, erős csőrrel, amelyek alkalmazkodottak rovarok és magvak elfogyasztásához. A testhossz 10–22 centiméter között változik, tollazatuk sokszor kontrasztos mintázatú: fej-, hát- és szárnyfoltok, valamint néhány fajon címer vagy jellegzetes arcfestés látható. Hangjuk változatos, a fajok jellegzetes csicsergő és füttyöző dallamokkal kommunikálnak, melyek territóriumkijelölésre és párkapcsolati kommunikációra szolgálnak.

Elterjedés és élőhely

A cinegék főként lomb- és fenyőerdőkben, parkokban és kertekben fordulnak elő, de számos faj alkalmazkodott a városi és külvárosi környezethez is. Egyes fajok kifejezetten erdei specialisták, míg mások általánosabb igényűek, és emberi környezetben is jól megélnek. Általános elterjedésük a mérsékelt és boreális zónákra korlátozódik, de egyes fajok egészen délebbi, hegyvidéki vagy szárazabb területeken is előfordulnak.

Táplálkozás

A cinegék vegyes táplálkozásúak: táplálékukban fontos szerepet játszanak a rovarok (különösen a költési időszakban a kölyöketetetéshez), valamint különböző magvak, magvakból készült hántolt termések és zsíros falatok a hideg hónapokban. Sokan zsákmányukat növények leveléről és kérgéről leszedve keresik; képesek fejjel lefelé is függeszkedve táplálkozni. Egyes fajok részesítik előnyben a madáretetők kínálta diót, magvakat és zsírt is, és alkalmanként édes vagy zsíros emberi élelmet is elfogadnak.

Sok cinege faj rugalmas táplálkozási stratégiákat alkalmaz: tavasztól őszig elsősorban rovarokkal és lárvákkal táplálkoznak, télen pedig magvakon, bogyókon és zsiradékon élnek. Egyes egyedek elraktározzák a táplálékot későbbre, mások pedig a madáretetők állandó vendégei.

Viselkedés és költés

A cinegék általában barátságos, kíváncsi viselkedésű madarak. Sok faj télen vegyes fajokból álló csapatokba tömörül, ami segíti őket a táplálékkeresésben és a ragadozók elleni védekezésben. Térelhatárolásuk és párjukhoz való ragaszkodásuk fajonként változó: egyesek területi párként élnek, mások lazább társas szerkezetben.

Fészkelésüket jellemzően odúkban végzik, legtöbbször fákon, de ha van megfelelő üreg (például épületekben vagy fészekodúkban), azt is elfogadják. A költési szokások fajonként eltérnek: a tollazat és a méret alapján háromtól tizenkilenc pettyes fehér tojás lehet egy fészekalj, az inkubáció általában 12–16 napig tart, míg a fiókák kirepülése a kotlás után további 16–22 napot vehet igénybe. Sok faj évente egyszer, néha kétszer költ.

Jellemző fajok

• nagy cinege (Parus major) — a legismertebb európai cinege;
• kékcinege (Cyanistes caeruleus) — élénk kék-sárga mintázatú;
• széncinege (Periparus ater) — gyakori fenyő- és vegyeserdőkben;
• barátcinege (Poecile palustris) — erdei élőhelyeken gyakori.

Kapcsolat az emberrel és védelmi helyzet

Sok cinege faj jól alkalmazkodott az emberi környezethez, és a kertek, parkok rendszeres látogatói. A madáretetők és odúk kihelyezése jelentősen segítheti a cinegék túlélését különösen a hideg időszakokban. Ugyanakkor fontos, hogy a táplálék megfelelő legyen: sótlan magvak, dió, zsiradékok (pl. faggyú, speciális madárzsír) és gyümölcsök ajánlottak; a kenyér és a tej nem megfelelő táplálék. A híres anekdota szerint Nagy-Britanniában a nagy- és kékcinegék megtanulták feltörni a tejesüvegek fóliasapkáját, hogy a tetején lévő tejszínhez jussanak — a csomagolás megváltoztatása később ezt megakadályozta.

Általánosságban a cinegefajok többsége nem veszélyeztetett (IUCN: Least Concern), de helyben előfordulhatnak populációcsökkenések élőhelyvesztés, élőhely-minőségi romlás vagy síkosság miatti táplálékhiány miatt. A költőodúk és a madárbarát kertek hozzájárulhatnak a helyi állományok megőrzéséhez.

Érdekességek

A cinegék intelligensek és problémamegoldó képességük figyelemre méltó: a kísérletek és megfigyelések szerint képesek egyszerű eszközhasználatra és új táplálékforrások felfedezésére. Társas viselkedésük és változatos hangadása miatt a cinegék népszerű megfigyelési célpontok a madarászok és természetkedvelők körében.

Behaviour

A citerák aktív, zajos, társasági madarak. A költési időszakban territoriálisak. A cinegék rendkívül alkalmazkodóképesek, és a hollók (varjak és szajkók) és a papagájok után a legintelligensebb madarak közé tartoznak.

Vocalisations

A cickányok különféle hangokat és énekeket adnak ki. A madarak közül a leghangosabbak közé tartoznak, folyamatosan és hangosan kiáltoznak. Csak akkor hallgatnak el, ha például ragadozókat akarnak elkerülni, vagy ha riválisuk területére hatolnak be. A halk hangokat táplálkozás közben adják ki, hogy kapcsolatot tartsanak a társas csoportjukban lévő többi madárral. Más hangokat riasztásra használnak - a leghíresebb ezek közül a Poecile nemzetségbe tartozó észak-amerikai fajok "Chic-a-dee-dee" hangja. A hívás egyben gyűjtőhangként is szolgál, hogy a ragadozót a többieket tömegesen zaklassák és zaklassák. Kísérletekkel kimutatták, hogy a hívás végén lévő "dee" szótagok száma a ragadozó által jelentett veszély szintjével nő.

Táplálkozás és etetés

A cickányok rovarevők, és sokféle apró rovart és más gerinctelen állatot, különösen apró levélevő hernyókat fogyasztanak. Magvakat és dióféléket is fogyasztanak, különösen télen. Jellemző tevékenységük a lógás, amelynek során egy ágat vagy gallyat és a leveleket minden szögből megvizsgálják, miközben fejjel lefelé lógva táplálkoznak.

A többféle cickányfajjal rendelkező területeken a különböző fajok a fák különböző részein keresgélnek (kutatnak). A nagyobb fajok a földön, a közepes méretű fajok a nagyobb ágakon, a legkisebb fajok pedig az ágak végén keresnek. Ha nagyobb zsákmányt vagy magvakat kapnak, a cicák "tartás-ütögetést" végeznek. Az egyik lábukkal tartják a tárgyat, és a csőrükkel (csőrükkel) addig kalapálják, amíg az ki nem nyílik. Ily módon 20 perc alatt képesek felnyitni a mogyorót.

Sok madár rejtekhelyen vagy rejtekhelyen tárolja az élelmet. Télire felhalmozzák az élelmiszerkészleteket. Ezek a rejtekhelyek általában magvakból állnak, de lehetnek rovarok is.

A kalapáccsal való tartás a családban gyakori módja az élelmiszerekkel való bánásmódnak.


Kékcinege zsákmánnyal

Kérdések és válaszok

K: Mi az a Paridae?

K: Mi volt a legtöbb Paridae-faj besorolása?

K: Melyek a paridae-félék közös jellemzői?

K: Alkalmazkodó madarak-e a paridae-ok?

K: Mi az a különleges viselkedés, amelyet a nagybegyűlők és a kékcinegék Nagy-Britanniában tanúsítanak?

K: Hol fészkelnek jellemzően a paridák?

K: Hány pettyes fehér tojást raknak jellemzően a paridák?

Keresés betűvel