Pederpes a kora karbon kori négylábúak egy kihalt nemzetségét jelenti, amely az alsó mississippi korból, 359–345 millió évvel ezelőttről (mya) származik. A Pederpes egy fajt foglal magába, a P. finneyae-t, amely teljes testhossza alapján körülbelül 1 méteres volt. Egyetlen példányt ismerünk: egy majdnem teljes csontvázat, amelyet a skóciai West Lothianban, az East Kirkton kőbányában található korai karbonos üledékekből emeltek ki. A leletből csak a farok és néhány ujjperc hiányzik, így ez az egyik legtöbb anatómiai részletet szolgáltató egykori tetrapoda a legkorábbi karbonból.
Felfedezés és lelőhely
Az East Kirkton lelőhely a korai karbon időszak üledékeiben található, és ismert arról, hogy kiváló minőségű, gyakran háromdimenziós maradványokat őriz meg. A település üledékeinek környezeti jellege (partközeli, édesvízi tavak és nyílt szárazföldi foltok váltakozása) lehetővé tette mind vízi, mind részben szárazföldi élőlények megőrződését. A Pederpes fosszíliája különösen értékes, mert ritka átmeneti állapotot reprezentál a devoni vízi életmódú négylábúak és a karbon közepén már teljesen szárazföldi életmódra szabott formák között.
Anatómia és mozgás
A Pederpes nagy, enyhén háromszög alakú koponyával rendelkezett, amely hasonlít a későbbi, Észak-Amerikából ismert Whatcheeria fejéhez. A koponya és az első végtagok szerkezete arra utal, hogy ez az állat már fejlettebb, a szárazföldi támaszkodást lehetővé tevő végtagkiosztással bírt, mint a devoni, főként vízi életmódra utaló rokonaik. A lábak arányai és a láb elhelyezkedése alapján valószínűsíthető, hogy a Pederpes képes volt hatékonyan előre irányuló lépésekre, nem csupán oldalirányban kitett, úszást segítő evezőmozgásra.
A maradványok alapján a végtagok anatómiai jegyei a későbbi, szárazföldhöz jobban alkalmazkodott karbonkori formákéra emlékeztetnek: erősebb csontozat, kialakuló váll- és medenceövi kapcsolódások, valamint olyan boka- és lábközépcsonti elemek, amelyek a súly viselését és a térbeli manőverezést segítik. Ezek a jellemzők együtt támasztják alá azt a következtetést, hogy a Pederpes képes volt a szárazföldön járni, még ha valószínűleg nem is volt annyira szárazföldhöz kötött, mint a későbbi középkori karbon tagok.
Paleoökológia és életmód
Az East Kirkton környezetére vonatkozó üledékes és növényi maradványok alapján a térség rekesztett vizes élőhelyekkel, sekély tavakkal és időszakosan szárazra kerülő parti zónákkal rendelkezett. Ebben a mozaikos élőhelyben a Pederpes valószínűleg mind a vízi, mind a szárazföldi táplálékszerzési lehetőségeket kihasználta: apró gerinctelenek és esetleg kis gerinces zsákmány elejtésére alkalmas lehetett. A lábai és testfelépítése olyan átmeneti stratégia jeleit mutatják, amely a vízi és részben szárazföldi életmód között helyezkedett el.
Jelentőség a gerincesek evolúciójában
A Pederpes különleges jelentősége abban áll, hogy egyike annak a kevés korai karbon kori tetrapodának, amely majdnem teljes csontváz formájában maradt fenn, és anatómiai bizonyítékot ad a szárazföldi járás korai kialakulására. A fosszilis feljegyzésekben lévő rés közepén helyezkedik el, amely elválasztja a vízi devon négylábúakat a karbon közepén élő, már jobban szárazföldhöz alkalmazkodott négylábúaktól: így fontos láncszemet képez a szárazföldi életmód felé vezető átmenet feltérképezésében.
Összességében a Pederpes finneyae kulcsfontosságú az ember által ismert tetrapodák korai evolúciójának megértéséhez: bemutatja, hogy a szárazföldi locomotióhoz szükséges anatómiai újítások már a korai karbonban megjelentek, és rávilágítanak arra, hogyan történt a vízhez kötött életmódról fokozatos eltolódás a szárazföldi élet irányába.