Labirintodonták (Labyrinthodontia) – őskétéltűek definíciója és jellemzése
Labirintodonták: az őskétéltűek részletes definíciója és jellemzése — evolúció, fogazat, páncélozott koponya és fosszíliák a devontól a triászig. Ismerd meg történetüket!
A labirintodont egy régi elnevezés, amelyet a fosszilis kétéltűekre (illetve a korai négylábúak egyes csoportjaira) alkalmaztak. Bár a taxonómiában ma már nem hivatalos, és a modern rendszertanban részletesebb, kladisztikai csoportosítások váltották fel, a kifejezés evolúciós fokozatként vagy gyűjtőfogalomként továbbra is használható a beszédben. Az elnevezés a görög „labyrinthos” (labirintus) és „odont” (fog) szavakra utal: a labirintus-szerűen behajló zománc- és dentinrétegre, amely a fogak metszetén jellegzetes mintázatot ad.
Időtartam és elterjedés
A labirintodonták virágkora nagyjából a devontól az alsó triászig tartott (kb. 390–210 millió évvel ezelőtt), amikor a korai négylábúak közül számos csoport sikeresen benépesítette a part menti és édesvízi élőhelyeket. Többféle életmódot képviseltek: voltak kifejezetten vízi ragadozók, félig vízi formák és olyanok is, amelyek képesek voltak hosszabb ideig a szárazföldön tartózkodni. Méretük igen változatos volt — néhány faj alig néhány tíz centi, míg mások több méteres testhosszal rendelkeztek és csúcspredatorként működtek az édesvízi ökoszisztémákban.
Jellemző morfológia
Legismertebb alaki sajátosságuk a fogakban kialakult, hálószerű rétegződés: a zománc és a dentin erősen behajlik, ami metszetben labirintusszerű megjelenést eredményez. Emellett jellemzők:
- Erősen páncélozott koponyatető: nagy dermális csontok és díszítettség, amit az régebbi elnevezés, a „Stegocephalia” (’tetőzett fej’) is tükröz.
- Összetett csigolyaszerkezet: a gerincoszlop többféle típusú csigolyából állt (például rhachitom vagy más részekre tagolódó centrumok), ami eltért a modern gerincesek egyszerűbb centrum-szerkezetétől. A csigolyák felépítése sok adattal szolgál a filogenetikai értékelésekhez. Csigolyákkal rendelkeznek — ez az eredeti megfogalmazás is erre utal.
- Palatáji fogak és koponyabelső elemek: sok fajnál a koponya belsejében, a szájpadláson további fogsorok is találhatók, ami a ragadozó életmódra utal.
Rendszertan és filogenetikai helyzet
A „labirintodont” nem tekinthető monofiletikus kládnak: több, egymástól eltérő evolúciós vonalat foglalhatott magába, azaz a csoport sokszor polifiletikus vagy parafiletikus gyűjtőfogalomként értelmezhető. A korábbi irodalom gyakran a Temnospondylsnak nevezett nagy csoportot is a labirintodontok közé sorolta, de a modern rendszerezésben a temnospondylok külön jól körülhatárolt egységet alkotnak. A filogenetikai vizsgálatok és a részletesabb osztályozásban alkalmazott módszerek miatt ma már pontosabb, kladisztikus elnevezések használatosak.
A labirintodontok egyes vonalai fontos szerepet játszottak a gerincesek szárazföldi meghódításában. A modern kétéltűek (lissamphibia) eredetével kapcsolatban továbbra is viták vannak: egyes hipotézisek a temnospondylokból, mások a lepospondyl-szerű csoportokból származtatják a mai békákat, gőtéket és szalamandrákat.
Ökológiai és evolúciós jelentőség
Fontosak azért is, mert bemutatják a vízi–szárazföldi átmenet sokféle megoldását: a koponya és a fogazat adaptációi, a végtagok és az ízületi csatlakozások módosulásai, valamint a belső fül és légzés fejlődése mind információt adnak a szárazföldi életre való átállásról. A jól megőrződött fogak és koponyatetők gyakran szolgáltatnak részletes morfológiai adatokat, ezért a fosszilis anyag fontos a korai gerincesek evolúciójának tanulmányozásában.
Fosszilis megőrződés és kihalás
A labirintodonták fosszilizációja viszonylag jó: különösen a koponyacsontok és a fogak maradnak meg, mivel a dermális csontok és a megvastagodott fogzománc könnyebben kövesedik. A csoportok jelentős része a triász végére visszaszorult vagy kihalt, miközben egyes vonalak kihalását új versenytársak és környezeti változások is befolyásolták.
Összefoglalva: a „labirintodont” kifejezés ma már elsősorban történeti és leíró szerepet tölt be a paleontológiában — hasznos az általános morfológiai és ökológiai jellemzők megjelölésére –, de a pontos rendszertani besorolást modern, kladisztikus szemlélettel végzett elemzések adják meg.
Az Eryops megacephalus előlapja, Gallerie de Paléontologie, MNHN, Párizs.
Eryops : tipikus labirinthodont testforma
Jellemzők
A labyrinthodonták több mint 200 millió évig virágoztak. Bár sok változatosság volt, ezek a vonások megkülönböztethetővé és könnyen felismerhetővé teszik a fosszíliáikat:
- Erősen hajtogatott fogfelszín, így a keresztmetszet egy klasszikus labirintusra (vagy útvesztőre) hasonlít.
- Masszív koponyatető, melyen csak az orrlyukak, a szemek és a parietális "harmadik szem" nyílnak. A koponya meglehetősen lapos volt, vastag bőrpáncéllal, ami a csoport régebbi elnevezését indokolja: Stegocephalia. Az amnioták (Sauropsidák és Synapsidák) mélyebb koponyát fejlesztettek ki.
- A koponya hátsó szélén, mindkét szem mögött fülkagylós bevágás. A kezdetleges, vízhez kötött formáknál ez egy nyitott légcsövet képezhetett, és egyes fejlett formáknál esetleg füldobot tarthatott.
- 4 darabból álló összetett csigolya.

Egy labirintusfog keresztmetszete
Mit tartalmazott a kifejezés
- †Ichthyostegalia : már nem használt kifejezés; lásd alább a "Halállatokat".
- †Temnospondyli (a modern kétéltűek lehetséges ősei)
- †Lepospondyli (a modern kétéltűek lehetséges ősei)
- †Reptiliomorpha (a hüllők ősei): ma az Amnioták törzscsoportjába vagy a Sauropsida-ba sorolják.
Kifejezetten kizárt
- Lissamphibiák: modern kétéltűek
- Amnioták: A szárazföldi, tojásrakó állatok, a Sauropsida és a Synapsida.
Fishapods
A korai tetropodákat ma már a csápú halak (Sarcopterygii) közé sorolják. Ennek oka, hogy ma már tudjuk, hogy a végtagok kialakulásakor vízi állatok voltak (lásd Tetrapoda).
A devonbeli állatok e csoportjára gyakran használják a halállatúak nem hivatalos elnevezést.
A Clack által használt hivatalosabb kifejezés a "törzscsoportos tetrapodák".

A késő devon gerincesek fajkialakulása során a nyíltvízi, lebenyszerű halak - mint például az Eusthenopteron - leszármazottai egy sor alkalmazkodást mutattak: - Panderichthys, amely az iszapos sekély vizekhez alkalmazkodott; - Tiktaalik végtagszerű uszonyokkal, amelyekkel a szárazföldre is fel tudott lépni; - korai négylábúak a gyomokkal teli mocsarakban, mint pl. a: - Acanthostega, amelynek lábai nyolc lábujjnyiak voltak, - Ichthyostega végtagokkal. A leszármazottak közé tartoztak a nyílt tengeri lebenyes halak is, mint például a coelacanth fajok .
Kérdések és válaszok
K: Mit jelent a "labirintodont" kifejezés?
V: A "Labyrinthodont" kifejezés két szó kombinációja: "labyrinth", ami labirintust jelent, és "dont", ami fogat jelent. A fosszilis kétéltűek leírására használták.
K: A labirintodontok még mindig hivatalos rendszertani kifejezésnek számítanak?
V: Nem, a Labyrinthodonts már nem tekinthető hivatalos rendszertani kifejezésnek, és az osztályozásban pontosabb kifejezésekkel helyettesítették.
K: Mikor léteztek a Labyrinthodonták?
V: A labyrinthodonták a devon periódustól az alsó triász időszakig, körülbelül 390-210 millió évvel ezelőttig léteztek.
K: Mi teszi a labirintodontákat egyedivé?
V: A Labyrinthodonták egyediségét a fogak fogazatának és zománcának gyakran megkövesedő, erősen páncélozott koponyatető és az összetett csigolyák mintázata adja.
K: A Labyrinthodontia csoport monofiletikus?
V: Nem, a Labyrinthodonia csoport nem monofiletikus, és az osztályozásban helyére helyesebb kifejezések kerültek.
K: Hogyan osztályozzák ma a Labyrithondonokat?
V: Ma a Labyrithondonokat a meglehetősen hasonlóan kinéző fajok evolúciós fokozatú vagy polifiletikus/parafiletikus csoportjába sorolják.
Keres