Westlothiana lizziae — karbon kori átmeneti tetrapoda és fosszília

Westlothiana lizziae — karbon kori átmeneti tetrapoda-fosszília: 350 millió éves skóciai East Kirkton-lelet, kétéltű és korai amnióta jellegek izgalmas keveréke.

A Westlothiana lizziae egy korai tetrapoda. Átmeneti fosszíliáról van szó, amely a kétéltű és a korai amnióta jellegek keverékét mutatja.²⁸² Testalkata felületesen hasonlít a mai gyíkokra. A karbon időszakban élt, körülbelül 350 millió évvel ezelőtt.

A típuspéldányt 1984-ben fedezték fel a skóciai Bathgate-ben, az East Kirkton kőfejtőben. Nevét arról a West Lothian megyéről kapta, ahol megtalálták.

Leírás és morfológia

A Westlothiana kis termetű állat volt: a teljes testhossza a megőrzött példányok alapján valószínűleg néhány tíz centiméter körül volt (száraz becslésekkel kb. 15–30 cm). Testalkata vékony, hosszú törzsű és farokkal rendelkező, felületesen „gyík-szerű” megjelenést mutatott. A megőrzött csontváz alapján a következő, általános jellemzők emelhetők ki:

• relatíve hosszú, jól kifejlett végtagok, amelyek a szárazföldi mozgásra alkalmasságot sugallják;
• koponya és állcsontok kevert vonásai: vannak benne olyan jegyek, amelyek a kétéltűekre jellemzőek, és olyanok is, amelyek a korai amnióták felé mutatnak;
• egyszerű, kúpos fogazat, ami kis ízeltlábúak és más apró zsákmány befogására utalhat;
• gerincoszlop és csigolyaszerkezet részben amniota-szerű vonásokat mutat, de nem zárja ki a hüllőszerű átalakulás előtti állapotot.

Rendszertani jelentőség

A Westlothiana fontos „átmeneti” taxonnak számít, mert segít feltárni azokat az anatómiai lépéseket, amelyek a valódi amnióták (azok az állatok, amelyek petéjükben magzatburokkal rendelkeznek) megjelenéséhez vezettek. Egyes szakemberek a Westlothianát a legrégebbi ismert amniótának tekintették vagy amniótákhoz közeli leszármazottnak, mások inkább egy korai, amniótákhoz közeli stem-tetrapoda besorolást javasolnak. A pontos filogenetikai helyzete ma is vitatott, de mindenesetre kulcsfontosságú az amniota-kialakulás megértésében.

Életmód és élőhely

Az East Kirkton lelőhely rétegei és a fosszíliák környezeti jellegzetességei alapján a Westlothiana szárazföldhöz kötődő életmódra volt alkalmas: valószínűleg a szárazföld közelében, sekély tavak és lagúnák partvidékén mozgott. Tápláléka apró gerinctelenekből és más kis állatokból állhatott. A csontváz szerkezete arra utal, hogy jó mozgékony, járó-kúszó életmódot folytatott, nem elsősorban vízi életmódra szakosodott.

Előkerülés, megőrződés és kutatástörténet

Az East Kirkton kőfejtő különleges lelőhely: vulkanikus és üledékes eredetű üledékekben gazdag, és sok jól megőrződött korai szárazföldi gerinces leletet szolgáltat. A Westlothiana típuspéldánya 1984-ben került elő, és azóta további vizsgálatok, ásatások és összehasonlító anatómiai elemzések folytak, amelyek finomították eredeti értelmezéseket. A kövületeket általában lapos mészkőmátrixban találják, ami jó részletességű csontmegőrződést eredményez.

Vita és alternatív nézetek

Bár a Westlothiana sok szempontból amniótaszerű vonásokat mutat, a közösségben nincs teljes konszenzus arról, hogy valóban az első amnióták közé sorolandó-e. A vita részben a koponya és a csigolyák részletes szerkezetének különböző értelmezéseiből ered. Egyes kutatók a Westlothianát a „stem-amniota” ágban helyezik el (az amnioták közvetlen ősvonala előtt álló csoport), míg mások konzervatívabb besorolást javasolnak, és elkülönítik a valódi amniótáktól.

Összefoglalás

A Westlothiana lizziae fontos fosszília a szárazföldi gerincesek evolúciójának tanulmányozásában: kis, gyíkra emlékeztető testalkatával és kevert anatómiai jegyeivel jól példázza, hogyan zajlott fokozatosan az átmenet a hagyományos kétéltű vonalak és az amnióták között. A pontos rendszertani helyzete továbbra is kutatás tárgya, de a lelőhely és a leletek részletes vizsgálata sokat hozzátett a karbon időszaki szárazföldi ökoszisztémák és a korai tetrapodák megértéséhez.

Keresés betűvel