Pávák (Pavo, Afropavo) – fajok, kinézet és életmód áttekintése
Pávák (Pavo, Afropavo): áttekintés a fajokról, kinézetről és életmódról — ragyogó faroktollak, élőhely, szaporodás és érdekességek egy helyen.
A páva a fácánfélék családjába tartozó madár. A fácán rokona.
Két pávafaj létezik: az ázsiai pávafaj (Pavo) vagy a kongói pávafaj (Afropavo congensis). A kongói pávapáva a fácánfélék családjának egyetlen olyan tagja, amely Ázsián kívülről származik.
A hím pávának akár 150 élénk színű toll is lehet a faroktollazatán.
A pávákat évszázadok óta csodálják szépségükért és vadásznak a húsukért. Az utóbbi időben a pávák egyre népszerűbbek a parkokban és kertekben.A pávák nagy, színes fácánok (jellemzően kék és zöld), amelyek irizáló farkukról ismertek. Jellegzetes faroktollak.
Fajok és elterjedés
A pávák nemzetségei és főbb fajai:
- Pavo cristatus – indiai vagy kék páva: Dél-Ázsia eredetű, széles körben tartott díszmadár, India nemzeti madara.
- Pavo muticus – zöld (vagy burmai) páva: Délkelet-Ázsiában él; vadon veszélyeztetett helyzetű.
- Afropavo congensis – kongói páva: Közép-Afrika esőerdeiben fordul elő, ez a fácánfélék egyetlen afrikai képviselője.
Kinézet és nemi különbségek
A pávák legismertebb jellegzetessége a hímek impozáns, irizáló faroktolla, az úgynevezett „vontatás” vagy „úszótollazat”, amelyet kiterítve mutatnak be udvarláskor. Ezeken a tollakon gyakran feltűnő, szemhez hasonló alakzatok (ocelli) találhatók. A test színe általában fénylő kék és zöld, de a fajtól függően eltérések vannak.
Nemi különbségek:
- A hímek nagyobbak és díszesebb tollazatúak; a tojók szolidabb, barna-szürke színűek, és nem viselnek hosszú vonótollat.
- A hímek testmérete testhosszuk (vontatással együtt) akár 1,5–2 métert is elérheti; a test tömege fajnál és egyednél változik, de vadon általában 3–6 kg körüli lehet.
Életmód és viselkedés
A pávák nappali életmódot folytatnak, és többnyire a földön keresgélnek táplálék után, de gyakran éjszakára fákra vagy magasabb ágakra szállnak, ahol védettebben pihennek. Hangjuk jellegzetes, erőteljes krákogás vagy rikoltás, amellyel territóriumot jeleznek vagy figyelmeztetik társaikat.
Táplálkozás: változatos, mindenevőek — főként rovarokat, kisebb gerinceseket, magvakat, bogyókat és növényi részeket fogyasztanak. A kultúrákban gyakran csalogatják őket etetéssel (magvak, kukorica stb.).
Szaporodás
A pávák gyakran poligámok: egy hím több tojónak is bemutatja udvarlási táncát és kiterített farkát. A tojó a földre készíti fészkét (egyszerű mélyedés), és ő költ ki általában a 3–6 tojást (faj és körülmények szerint változik). A fiókák rögtön szabadon járók (precocial), rögtön képesek lábra állni és követni a tojójukat.
Élettartam
Vad körülmények között a pávák élettartama általában 10–15 év, fogságban megfelelő gondozás mellett 20 évnél is tovább élhetnek.
Védelem és fenyegetések
Néhány pávafaj helyzete aggasztó a természetben. Például a Pavo muticus (zöld páva) veszélyeztetett, míg Afropavo congensis konzervációs státusza is aggályos a természetes élőhelyek pusztulása és a vadászat miatt. Ugyanakkor a Pavo cristatus
A védelmi intézkedések közé tartozik az élőhelyek megóvása, jogi védelem és a fenntartható tartási gyakorlatok előmozdítása.
Tartás és emberi kapcsolatok
A pávákat gyakran tartják parkokban, nagy kertekben és madárparkokban díszmadárként. Fontos tudni, hogy szükségük van tágas területre, magas peremű kerítésre a ragadozók elleni védelemhez és megfelelő táplálkozásra. A hímek hangosak lehetnek, és a párzási időszakban agresszívabb viselkedést mutathatnak.
Kultúra és történet
A pávafark tollai évszázadok óta díszítő és szimbolikus jelentőséggel bírnak — sok kultúrában a szépség, a büszkeség és a megújulás jelképe. A kék indiai páva különösen fontos az indiai művészetben és vallási hagyományokban.
Összefoglalva: a pávák látványos megjelenésű, érdekes viselkedésű madarak, amelyek fontos szerepet játszanak mind a természetes élőhelyeken, mind az emberi kultúrában. Védelmük és ésszerű tartásuk egyaránt fontos a fajok fennmaradása és a velük való harmonikus együttélés szempontjából.
Páva tojások
Hím páva
Megjelenés
A hím páváknak (páváknak nevezik őket) hosszú, színes tollazatuk van. A nőstény pávák (pávafélék) tollazata rövidebb, barna.
Habits
Étkezési szokások
Szívesen esznek mindenféle zöld hajtást (virágot, zöldséget, füvet stb.), valamint búzát, kukoricapelyhet vagy vadtakarmányt. A fagyos hőmérsékletet is elviselik, amíg van egy száraz, széltől és időjárástól védett ülőhelyük. A száraz kutya- és macskakaják kiváló téli takarmányt jelentenek a pávák számára, amelyek mindenevők, és megeszik a rovarokat, kis kígyókat, gyíkokat, gabonát, valamint sokféle zöldfajtát. Különösen kedvelik a petúniákat és a hasonló cserepes növényeket, és nem hagynak mást, mint egy kis zöld kört ott, ahol a szár egykor a talajból kiemelkedett. A madarak megtanulják, hogy meghatározott napszakokban egy meghatározott helyre jöjjenek etetésre, és a nyári rendszeres könnyű etetés hozzászoktatja őket ahhoz, hogy télen is eljöjjenek az etetőhelyre.
Eredet
A pávapáva Délkelet-Ázsiában, többek között Indiában és Pakisztánban őshonos. Európába már régen behurcolták, és képes akklimatizálódni a hidegebb területekhez.
Egy páva eleje
Párosodás
A hím madarak, a pávák nagyon hosszú, elegáns és színes tollazatát a téli hónapokban növesztik, hogy készen álljanak a kora tavaszi párzási időszakra, amelynek során minden hím territóriumot hoz létre. A hím hívja a nőstényeket, hogy jöjjenek és csodálják meg a táncát.
A faroktollak zizegését mutatja, amelyek a hátrafésült tollakat (= faroktollak) tartják fenn, miközben lépked és fordul. Az idéző hívás hangos, ismétlődik, néha éjszaka történik, és egyesek számára úgy hangzik, mintha egy nő sikoltozna. Gyakran három szótagú, mi-fa-sol. A párzási időszak végeztével a farktollak természetesen levedlenek.
A páva bemutatója a szexuális szelekció klasszikus példája.
A páva háta
Nőstény páva
A nőstény madarak, a borsófarkasok, lágy barna és szürke színűek, fehér mellkassal és hasal, a nyakukon némi világoszölddel; a színek olyan jól keverednek a gyomokkal és füvekkel, hogy amikor a nőstény a földön fészkel, szinte láthatatlan.
Anyáskodás
A tyúk úgy tanítja meg a fiókáinak, hogy a csőrét egy kiválasztott bogárra, szemre, magra vagy levélre nyomja, és egy torokhangot ad ki: "grock". A fióka csőrét az anyáéhoz illeszti, követi a csőr hegyéig, és azt eszi, amire az mutat. A csibék megtanulhatják egy másik fajhoz tartozó tyúktól, hogy mit egyenek, de a barackfióktól eltérően az őszibarackcsibéknek meg kell mutatni, hogy mit egyenek. A keltetőben kikelt csibék éhen halhatnak, ha nincs tyúk, aki megtanítaná őket arra, hogy mit egyenek.
Az "edd meg ezt" hangon kívül a nősténynek van egy sajátos, hiányzó fióka hívása, a "hol vagy", "hoo-hah", kéttónusú, magas, majd mély, mi-do, mi-do. Ha egy fióka hiányzik, ez a hívás órákig is tarthat.
Reprodukció
Tavasszal két-hat tojást rak, és miután az összeset lerakta, körülbelül harminc napig ül a tojásokon, hogy kiköltse őket, és naponta egyszer vagy kétszer elhagyja a fészket, hogy táplálkozzon és igyon. Gyakran előfordul, hogy a nőstény a fészek elhagyásakor egy sikoltozó "baj"-hangot, egy gyorsan ismétlődő "cuk, cuk, cuk, cuk, cuk"-ot ad ki, hogy a ragadozókat elvonzza a fészektől.
Csajok
Amint a fiókák kikeltek, az anya elviszi őket a törött tojásoktól, mivel a tojások szaga vonzza a ragadozókat. Órákon belül képesek egy kicsit röpködni, és néhány nap múlva már fel tudnak repülni a védelmet nyújtó fákra, először az alacsonyabb ágakra, majd feljebb haladva, a magas, védett ágakat kedvelve. A fiókák a páfrányfenyő két oldalán tanyáznak, és a nő kiterjeszti szárnyait, hogy éjszakára betakarja őket, így védve őket az esőtől, a jégesőtől és a baglyok látogatásától. Már néhány hetes korukban elkezdik növeszteni "koronájukat", és körülbelül egy évbe telik, amíg elérik teljes méretüket, bár a költési kor eléréséhez három évre is szükség lehet. A hímek és a nőstények is ugyanolyan tollazattal kelnek ki; kilenc-tizenkét hónappal a kikelést követően a hímek nyaka pávakék színűvé kezd válni, és pompás tollazatuk teljes méretének eléréséhez körülbelül négy évre van szükség.
Keres