Borsó
A borsó, bár a főzésben zöldségként kezelik, botanikailag gyümölcs; a kifejezést leggyakrabban a Pisum sativum hüvelyes növény kis gömb alakú magjaira vagy hüvelyeire használják. Ez volt az eredeti modellorganizmus, amelyet Gregor Mendel használt korai genetikai munkáiban.
Az elnevezést használják a Fabaceae-félék más ehető magjainak, például a galambborsó (Cajanus cajan), a csicseriborsó, a tehénborsó (Vigna unguiculata) és a Lathyrus számos fajának magjaira is.
A P. sativum egynyári növény. Hideg évszakos növény, télen ültetik. Az átlagos borsó súlya 0,1 és 0,36 gramm között van. A faj friss zöldségként, de termesztik szárazborsó, például hasított borsó előállítására is. Ezeket a fajtákat jellemzően mezei borsónak nevezik.
A P. sativumot évezredek óta termesztik, a termesztés helyeit Dél-Szíriában és Délkelet-Törökországban írták le, és egyesek szerint a borsó búzával és árpával való termesztése a neolitikus földművelés Európába való elterjedésével függ össze.
Pisum sativum
A Pisum Sativum leírása
Hideg évszakos zöldségnövény. A magok elvethetők, amint a talaj hőmérséklete eléri a 10 °C-ot, a növények 13 °C és 18 °C közötti hőmérsékleten fejlődnek a legjobban. A melegebb mérsékelt égövi és alföldi trópusi éghajlatú területek nyári melegében nem fejlődik jól, de a hűvösebb, magasan fekvő trópusi területeken jól terem. A borsó enyhén savanyú, jó vízelvezetésű talajokon fejlődik a legjobban.
Borsó növény
Magszóródás
A magok akkor szóródnak szét, amikor a hüvely eléri az érettséget és felpattan. A borsót olyan nagy távolságra szórja szét, amennyire a növény számára lehetséges.
Különböző borsófajták
A P. sativum számos fajtáját nemesítették. A széles körben termesztett példák közé tartoznak:
- A Pisum sativum var. macrocarpon általában hóborsó néven ismert.
- A Pisum sativum var. macrocarpon ser. cv. a cukorborsó néven ismert.
A borsó fogyasztásának módjai
A friss borsót gyakran fogyasztják főzve, vajjal és/vagy mentával ízesítve köretként. Tálaláskor gyakran sót is adnak a borsóhoz. Friss borsót használnak még fazékpástétomokban, salátákban és rakott ételekben. A hüvelyes borsót (különösen az édes fajtákat, amelyeket mangetoutnak és cukorborsónak neveznek, vagy a laposabb "hóborsót", amelyet hé lán dòu, 荷兰豆 kínaiul) sült ételekben használják, különösen az amerikai kínai konyha sült ételeiben.[2] A borsó hüvelye nem marad meg jól, ha egyszer leszedték, és ha nem használják fel gyorsan, akkor a legjobb, ha a betakarítást követő néhány órán belül szárítással, konzerválással vagy fagyasztással tartósítják.
A szárított borsóból gyakran készítenek levest, vagy egyszerűen csak magában fogyasztják. Japánban és más délkelet-ázsiai országokban, köztük Thaiföldön, Tajvanon és Malajziában a borsót megsütik és megsózzák, és rágcsálnivalóként fogyasztják. Az Egyesült Királyságban a márványborsóból borsópudingot (vagy "borsó kását") készítenek, amely egy hagyományos étel. Észak-Amerikában hasonlóan hagyományos étel a borsóleves.
A kínai konyhában a borsócsírát (豆苗 dòu miáo) gyakran használják kevert ételekben, és kellemes íze miatt viszonylag magas az ára.
Az etikett egyes formái előírják, hogy a borsót csak villával szabad enni, és nem szabad késsel a villára nyomni [3][4].
Száraz, sárga hasított borsó
Kérdések és válaszok
K: A borsó zöldség vagy gyümölcs?
V: Bár a főzés során zöldségként kezelik, a borsó botanikailag gyümölcs.
K: Mi a neve annak a hüvelyes növénynek, amelyet Gregor Mendel használt a genetikával kapcsolatos munkájában?
V: A Gregor Mendel által a genetikával kapcsolatos munkájában használt hüvelyes növény a Pisum sativum.
K: Vannak-e a borsón kívül más ehető magvak is a Fabaceae családból?
V: Igen, vannak más ehető magvak is a Fabaceae családból, például a galambborsó, a csicseriborsó, a tehénborsó és a Lathyrus számos fajának magjai.
K: Milyen növény a P. sativum?
V: A P. sativum egynyári növény.
K: Mikor ültetik a P. sativumot?
V: A P. sativum hűvös évszakú növény, télen ültetik.
K: Mekkora a borsó átlagos súlya?
V: Egy átlagos borsó súlya 0,1 és 0,36 gramm között van.
K: Régóta termesztik a P. sativumot?
V: Igen, a P. sativumot évezredek óta termesztik, sőt termesztését még a neolitikus mezőgazdaság európai elterjedésével is összefüggésbe hozták.
