Koreai demilitarizált övezet

Történelem

A 38. szélességi kör északon nagyjából kettévágja a Koreai-félszigetet. A szélességi kör volt az eredeti határvonal Korea USA által megszállt és szovjet megszállás alatt álló területei között a második világháború végén. Amikor 1948-ban létrejött a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK, informálisan Észak-Korea) és a Koreai Köztársaság (ROK, informálisan Dél-Korea), ez a vonal vált de facto nemzetközi határrá a két ország között. Ez volt egyben a hidegháború egyik legfeszültebb frontja is.

Mind Észak, mind Dél 1948-tól a koreai háború kitöréséig nagymértékben függött a támogató államoktól. A konfliktus több mint hárommillió emberéletet követelt, és ideológiai vonalak mentén megosztotta a Koreai-félszigetet. 1950. június 25-én egy szovjet támogatású KNDK-beli invázió átlépte a 38. szélességi kört. A konfliktus három évvel később ért véget. Nemzetközi csapatokat telepítettek, és visszaszorították a frontvonalat a 38. szélességi kör közelébe. Az 1953. július 27-i tűzszünetben létrehozták a DMZ-t. A fegyverszünetben mindkét fél beleegyezett abba, hogy csapatait 2000 méterre visszahúzza a frontvonaltól, így egy 4 km széles pufferzóna jött létre. A katonai demarkációs vonal (MDL) a DMZ közepén húzódik, és pontosan jelzi, hogy hol volt a front a megállapodás aláírásakor.

Elméletileg ez egy patthelyzet. Egyik fél sem nyert vagy vesztett. Emiatt a konfliktus mindkét oldala még mindig ellenség, és a vonal mindkét oldalán még mindig nagyszámú csapat állomásozik. A fegyverszüneti megállapodás pontosan megmagyarázza, hogy hány katona és milyen fegyverek lehetnek a DMZ-ben. Mindkét oldal katonái járőrözhetnek a DMZ-n belül, de nem léphetik át az MDL-t. Az észak-koreai ellenségeskedések miatt szórványosan kitörő erőszakos cselekmények 1953 és 1999 között több mint 500 dél-koreai és 50 amerikai katonát öltek meg a DMZ mentén.

Tae Sung Dong és Kijong-dong voltak az egyetlen falvak, amelyeknek a fegyverszüneti bizottság engedélyezte, hogy a DMZ határain belül maradjanak. Tae Sung Dong lakosai az Egyesült Nemzetek parancsnokságának irányítása és védelme alatt állnak, és általában évente legalább 240 éjszakát kell a faluban tölteniük ahhoz, hogy lakóhelyüket fenntartsák. A falu lakossága 2008-ban 218 fő volt. Tae Sung Dong falusi lakosai azoknak az embereknek a közvetlen leszármazottai, akik az 1950-53-as koreai háború előtt birtokolták a földet.

 

Az észak-koreai DMZ egy része a Közös Biztonsági Területről nézve 1976 januárjában

Közös biztonsági terület

A DMZ-n belül, a félsziget nyugati partja közelében található a Panmunjeom nevű hely. Itt található a Közös Biztonsági Terület (JSA). Eredetileg ez volt az egyetlen kapcsolat Észak- és Dél-Korea között. 2007-ben egy Korail-vonat a DMZ-n keresztül észak felé haladt a Korea keleti partján épített új Donghae Bukbu vonalon.

A katonai demarkációs vonal mindkét oldalán számos épület található. Néhány közvetlenül az MDL tetején épült. A Közös Biztonsági Terület az a hely, ahol 1953 óta minden tárgyalást tartottak, beleértve a koreai szolidaritási nyilatkozatokat is, amelyek általában nem sok mindent eredményeztek, kivéve a feszültség enyhe csökkenését. Az MDL a tárgyalótermeken keresztül halad végig a tárgyalóasztalok közepén, ahol az észak-koreaiak és az ENSZ-parancsnokság (elsősorban dél-koreaiak és amerikaiak) szemtől szembe találkoznak.

Bár általában nyugodt, a DMZ az évek során sok kardcsörtetés színhelye volt a két Korea között. A közös biztonsági övezeten belül 1953 óta számos kisebb összecsapásra került sor. Az 1976. augusztusi fejszés gyilkossági incidens egy nyárfa megkísérelt kivágása volt, amely két halálos áldozatot követelt (Arthur Bonifas CPT és Mark Barrett 1LT), valamint a Paul Bunyan hadművelet. Ezt megelőzően mindkét fél katonái engedélyt kaptak arra, hogy a JSA-n belül az MDL-en keresztül oda-vissza közlekedjenek, ezt a kiváltságot azóta az incidens következtében visszavonták.

Egy másik incidensre 1984. november 23-án került sor, amikor egy szovjet turista, aki egy (az északiak által szervezett) hivatalos utazáson vett részt a JSZK-ba, átrohant a katonai demarkációs vonalon, és azt kiabálta, hogy disszidálni akar. Az észak-koreai katonák azonnal üldözőbe vették és tüzet nyitottak rá. A dél-koreai oldalon lévő határőrök viszonozták a tüzet, és végül bekerítették az észak-koreaiakat, akik üldözőbe vették az orosz állampolgárt. Az akcióban egy dél-koreai és három észak-koreai katona meghalt. A disszidens nem került fogságba.

2009 végén a dél-koreai erők és az Egyesült Nemzetek Parancsnoksága megkezdte a JSA területén lévő három őrhely és két ellenőrzőpont épületének felújítását. Az építkezések célja az épületek bővítése és korszerűsítése volt. A munkálatokra egy évvel azután került sor, hogy Észak-Korea befejezte a JSA négy őrposztjának cseréjét az MDL saját oldalán.

Észak-koreai őrtorony a közös biztonsági övezetben 1976 márciusában


Napjainkban. A KPA őrei felügyelik a közös biztonsági terület déli részét.

Titkos alagutak

Dél-Korea olyan alagutakat fedezett fel, amelyek áthaladnak a DMZ-n. Az alagutak építéséhez robbanóanyagot használtak. Ez bizonyos nyomokat, úgynevezett "robbantási vonalakat" hagyott maga után. A robbantási vonalak iránya azt mutatja, hogy az alagutakat északról délre építették, Észak-Korea építette őket. Összesen négy alagutat fedeztek fel, az elsőt 1974. november 15-én. Észak-Korea azt állította, hogy az alagutakat szénbányászatra használták. Az alagutakban nem találtak szenet. Minden alagutat egy gránit nevű kőzetbe ástak. Néhány alagút falát feketére festették, hogy az antracit látszatát keltsék.

Úgy vélik, hogy az alagutakat azért építették, hogy lehetővé tegyenek egy észak-koreai katonai inváziót. Minden alagút elég nagy ahhoz, hogy egy egész gyalogos hadosztály egy óra alatt áthaladhasson rajta, de az alagutak túl kicsik a tankok vagy más járművek számára. Az alagutak észak-déli irányban futnak, és nincsenek elágazásaik. Az alagutakban a mérnöki munka minden egyes felfedezést követően egyre fejlettebbé vált. A harmadik alagút például dél felé haladva enyhén felfelé emelkedett, hogy megakadályozza a víz elakadását. Ma a látogatók a második, harmadik és negyedik alagutat vezetett túrák keretében látogathatják meg.

Első alagút

Az első alagutat a dél-koreai hadsereg egyik járőre fedezte fel, amikor észrevette a földből felszálló gőzt. Az első felfedezést észak-koreai katonák géppuskatűzzel fogadták. Öt nappal később, ennek az alagútnak a későbbi feltárása során Robert M. Ballinger, az amerikai haditengerészet parancsnoka és Kim Hah Chul, a Koreai Köztársaság tengerészgyalogságának őrnagya az alagútban halt meg egy észak-koreai robbanószerkezet által. A robbanásban megsebesült öt amerikai és egy dél-koreai az ENSZ-parancsnokságról.

Az alagút, amely körülbelül 1,2 m magas és 0,9 m széles volt, több mint 1000 m-re nyúlt a katonai demarkációs vonalon túl Dél-Koreába. Az alagút betonlapokkal volt megerősítve, és rendelkezett elektromos árammal és világítással. Voltak fegyvertároló és hálóhelyiségek. Egy keskeny nyomtávú vasútvonal is volt kocsikkal. Az alagút méretéből kiinduló becslések szerint óránként körülbelül 2000 KPA-katona (egy ezred) haladhatott át rajta.

Második alagút

A második alagutat 1975. március 19-én fedezték fel. Hossza hasonló az első alagútéhoz. A föld alatt 50 és 160 m (160 és 520 láb) között található, de nagyobb, mint az első, körülbelül 2 x 2 m (7 x 7 láb).

Harmadik alagút

A harmadik alagutat 1978. október 17-én fedezték fel. Az előző kettőtől eltérően a harmadik alagutat egy észak-koreai disszidens tippje alapján fedezték fel. Ez az alagút körülbelül 1600 méter hosszú és körülbelül 150 méter mélyen van a föld alatt. A dél-koreai DMZ-t meglátogató külföldi látogatók egy lejtős aknán keresztül betekinthetnek az alagútba.

Negyedik alagút

Egy negyedik alagutat 1990. március 3-án fedeztek fel Haen városától északra, az egykori Punchbowl csatatéren. Az alagút méretei 2m x 2m, és 145m mélyen van a föld alatt, építési módszere szinte azonos a második és a harmadik alagútéval.

Amerikai katonák az ENSZ-parancsnokságról megfigyelési műveleteken Dél-Koreában (1997 körül).


A 4. beszivárgó alagút bejárata, koreai DMZ

Propaganda

Épületek

Észak- és Dél-Korea egyaránt békefalvakat tart fenn a DMZ egymás felőli oldalán. Délen Daeseong-dongot a DMZ feltételei szerint igazgatják. A falu lakói a Koreai Köztársaság állampolgárainak minősülnek, azonban mentesülnek az adófizetés és más állampolgári követelmények, például a katonai szolgálat alól.

Északon, Kijong-dongban számos fényesre festett, öntött betonból készült többszintes épület és elektromos világítással ellátott lakás található. Ezek az 1950-es években a vidéki koreaiak számára - akár északon, akár délen - hallatlan luxust jelentettek. A várost úgy alakították ki, hogy a határról nézve az épületek élénk kék tető és fehér oldala legyen a leginkább megkülönböztető jegy. A modern távcsővel történő vizsgálat azonban azt mutatja, hogy az épületek csupán betonhéjak, amelyekből hiányzik az ablaküveg vagy akár a belső helyiségek, az épületek világítását meghatározott időpontokban kapcsolják be és ki, az üres járdákat pedig egy csontváznyi gondnokcsapat söpri, hogy megőrizzék az aktivitás illúzióját.

2004-ig több épületre szerelt hatalmas hangszórók folyamatosan közvetítették a KNDK dél felé irányuló propaganda adásait, valamint a határon túli propaganda rádióadásokat.

A JSA területén belül számos ENSZ-épület található, amelyeket konferenciasornak neveznek, és amelyeket a két Korea közötti közvetlen tárgyalásokra használnak. Az ENSZ épületeivel szemben található a KNDK Panmungak (angolul: Panmun Hall) és a Koreai Köztársaság Szabadság Háza. 1994-ben Észak-Korea egy harmadik emelettel bővítette a Panmungakot. 1998-ban Dél-Korea új Szabadságházat épített a Vöröskereszt munkatársai számára, valamint a koreai háború által elválasztott családok találkozóinak lehetséges helyszínei számára. Az új épület a régi Szabadság Ház pagodát is beépítette a tervbe.

Az 1980-as években a dél-koreai kormány egy 98,4 méteres zászlórudat épített Daeseong-dong faluban. Az észak-koreai kormány válaszul egy magasabbat épített - a világ legmagasabb, 160 méteres zászlórúdját Kijong-dongban.

Koreai fal

A koreai fal egy olyan betonakadály, amelyet állítólag 1977 és 1979 között építettek a dél-koreai DMZ mentén. Peter Tetteroo holland újságíró és filmrendező felvételeket mutat arról, amit (észak-koreai vezetői kérésére) a koreai falnak vél. Észak-Korea azt állítja:

Az országunkat derékban átszelő katonai demarkációs vonaltól délre eső területen egy betonfal húzódik, amely [...] több mint 240 km hosszan húzódik keletről nyugatra, 5-8 m magas, alul 10-19 m vastag, a felső részén pedig 3-7 m széles. Drótakadályokkal van kirakva, és ágyúnyílásokkal, kilátókkal és különféle katonai létesítményekkel tarkított [...] a dél-koreai uralkodók 1977-től kezdve több éven át építették ezt a falat.

1999 decemberében Csu Csang Dzsun, Észak-Korea régi kínai nagykövete megismételte azt az állítását, hogy egy "fal" választja el Koreát. Azt mondta, hogy a fal déli oldalát földdel töltötték fel, ami lehetővé teszi a fal tetejéhez való hozzáférést, és gyakorlatilag láthatatlanná teszi azt a déli oldalról. Azt is állította, hogy a fal hídfőállásként szolgál bármilyen északi invázióhoz. Egy 2007-es tisztázás, Cho úr egyik asszisztensétől a koreai nagykövetségen a WDC-ben, hogy ez többnyire, vagy legalábbis részben, egy mesterséges szikla, amely a terep északi oldalába van vágva, és megmagyarázza ezt a kombinált szemantikai és "vak ember és elefánt" kérdést. Az észak és dél közötti biztonsági átjárónál könnyű kezelni a körvonalakat, és a sziklát láthatatlanná tenni a biztonsági területen belül engedélyezett korlátozott nézőpontokból. Az északról, délről vagy az USA-ból származó hihető leírások egyike sem mond ellent e legalább részben egyoldalú fal megjelenésének vagy funkciójának e magyarázatának.

Az Egyesült Államok szerint a fal nem létezik, bár a DMZ egyes szakaszain páncéltörő gátak vannak.

A Kijong-dong üres kagylóhéjai Dél-Korea felől nézve.


A világ legmagasabb zászlórúdja Kijong-dongban.


Az állítólagos koreai fal a demilitarizált övezetben, távcsővel nézve az észak-koreai oldalról.

Szállítás

Panmunjeom az a hely, ahol a koreai háborút lezáró tárgyalások zajlottak. Ma ez az emberi tevékenység fő központja a DMZ-ben. A falu a fő autópályán és a két Koreát összekötő vasútvonal közelében található.

A Szöult és Phenjant összekötő vasútvonal a Gyeongui-vonal nevet viselte, mielőtt Koreát az 1940-es években felosztották. Jelenleg a déliek az eredeti nevet használják, de az északiak P'yŏngbu vonalként emlegetik az útvonalat. Ma a vasútvonalat főként arra használják, hogy anyagokat szállítsanak a kaesongi ipari komplexumokba. A dél-koreai munkások is használják az ingázásra. Amikor a 2000-es évek elején újra megnyitották, ezt a két ország közötti kapcsolatok javulásának jeleként értékelték. Az észak-koreai hatóságok azonban 2008 novemberében bezárták a vasutat a Déllel szembeni növekvő feszültségek miatt. Kim Dae-jung korábbi dél-koreai elnök halálakor egy észak-koreai küldöttség is részt vett a temetésén. Ebből az alkalomból megbeszéléseket folytattak dél-koreai tisztviselőkkel. 2009 szeptemberében újra megnyitották a kaesongi vasúti és közúti átkelőket.

A Panmunjeomnál lévő út, amelyet történelmileg a déliek Egyes autópályaként ismertek, eredetileg az egyetlen átkelőhely volt a két ország között a Koreai-félszigeten. Az áthaladás a berlini Checkpoint Charlie-nál a hidegháború csúcspontján történt szigorú mozgásokhoz hasonlítható. Mind Észak-, mind Dél-Korea útjai a Közös Biztonsági Területen végződnek; egyik autópálya sem találkozik, mert egy 20 centiméteres betonvonal választja el az egész területet. Azoknak, akiknek engedélyt adtak arra, hogy átlépjék ezt a határt, gyalog kell ezt megtenniük, mielőtt közúton folytatnák útjukat.

2007-ben Korea keleti partján az első vonat az új Donghae Bukbu (Tonghae Pukpu) vonalon haladt át a DMZ-n. Az új vasúti átkelőt az út mellett építették meg, amely a dél-koreaiakat Kŭmgangsanba vitte, egy olyan régióba, amely minden koreai számára jelentős kulturális jelentőséggel bír. Több mint egymillió civil látogató kelt át a DMZ-n, amíg az útvonalat le nem zárták, miután 2008 júliusában lelőttek egy 53 éves dél-koreai turistát. Az észak-koreai kormány nem akarta, hogy a két rendőri erő közösen vizsgálja ki a lövöldözést, ezért a dél-koreai kormány leállította az üdülőhelyre szervezett túrák kínálatát. Azóta az üdülőhelyet és a Donghae Bukbu vonalat Észak gyakorlatilag lezárta.

Katonai demarkációs vonaljelző a Vissza nem térés hídjának dél-koreai oldalán.

Természetvédelmi terület

Az elmúlt fél évszázadban a koreai DMZ halálos hely volt az emberek számára, lehetetlenné téve a lakhatást. Csak Panmunjeom falu környékén és újabban a Dong Bukbu vonalnál, Korea keleti partvidékén volt rendszeres emberi behatolás.

Ez a természetes elszigeteltség a DMZ 155 mérföldes (249 km) hosszában egy önkéntelen parkot hozott létre, amelyet ma a világ egyik legjobban megőrzött mérsékelt égövi élőhelyeként tartanak számon.

Számos veszélyeztetett állat- és növényfaj él ma már az erősen megerősített kerítések, taposóaknák és lehallgatóállások között. Ezek közé tartozik a rendkívül ritka vörös koronás daru (az ázsiai művészet egyik alaptípusa) és a fehérfülű daru, valamint a rendkívül ritka koreai tigris, az amuri leopárd és az ázsiai fekete medve. Az ökológusok mintegy 2900 növényfajt, 70 fajta emlőst és 320 madárfajt azonosítottak a szűk pufferzónán belül. Jelenleg további felmérések folynak az egész régióban.

A DMZ változatos biológiai sokféleségét a hegyeket, prériket, mocsarakat, tavakat és árapály mocsarakat átszelő földrajzának köszönheti. A környezetvédők remélik, hogy mire az újraegyesítés bekövetkezik, az egykori DMZ-t vadon élő állatok és növények menedékhelyeként fogják megőrizni, jól kidolgozott cél- és kezelési tervekkel, amelyeket már átvizsgáltak és kidolgoztak. 2005-ben a CNN alapítója és médiamogulja, Ted Turner egy észak-koreai látogatás alkalmával kijelentette, hogy anyagilag támogatni fog minden olyan tervet, amely a DMZ-t békeparkká és az ENSZ által védett világörökségi területté alakítja.

A veszélyeztetett amuri leopárd, amely a koreai DMZ-ben valószínűtlen védelemre talált.

Galéria