Gyászgalamb (Zenaida macroura) — leírás, élőhely és viselkedés
Gyászgalamb (Zenaida macroura) – részletes leírás, élőhely, viselkedés, táplálkozás és védelmi státusz Észak-Amerikában; ismerd meg jellegzetes hangját és gyors repülését.
A gyászgalamb (Zenaida macroura) a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj. Öt alfaja van. A gyászgalambok száma körülbelül 475 millióra tehető. Észak-Amerikában élnek. A gyászgalambok világosszürke és barna színűek, a hímek és a nőstények hasonlóan néznek ki.
A fajoknak többnyire egy-egy partnerük van. Mindkét szülő keltet és gondozza a fiókákat. A kifejlett gyászgalambok általában csak magvakat esznek. A szülők terméstejjel táplálják a kicsinyeket.
A gyászgalambot sportból és húsból is vadásznak. Az Egyesült Államokban évente akár 70 millió madarat is lőnek. Gyászos hangja adja a madár nevét. A madár erősen repül, és akár 88 km/h (55 mph) sebességgel is képes repülni.
Leírás
A gyászgalamb közepes testű galamb: testhossza általában 23–33 cm, szárnyfesztávolsága 40–45 cm, testsúlya 100–170 g körül mozog. Jellemző a hosszú, hegyes farok, amelynek külső tollai gyakran fehérek, így repülés közben jól látható fehér farokvég adja. Tollazata általában szürkésbarna, a szárnyakon sötétebb foltokkal. A nyaki oldalon néha finom rózsás árnyalat és enyhe kékes fényezés látszik. A nemek közt csak kevés a külső különbség; a hím gyakran valamivel élénkebb árnyalatú.
Élőhely és elterjedés
A gyászgalamb leginkább nyílt vagy félig nyílt élőhelyeket kedvel: mezőgazdasági területek, parkok, kertvárosok, utak menti bokros szegélyek és ritkás erdők mind alkalmasak számára. Elterjedési területe kiterjed az Egyesült Államok nagy részére, Mexikóra és Kanada déli részére is; részben vonuló és részben helyben maradó populációi is vannak, attól függően, hogy milyen az éghajlat és az élelemellátás.
Táplálkozás és táplálkozási viselkedés
A faj alapvetően magfogyasztó: elsősorban különféle kis magvakat eszik (fűmagvak, gabonaszemek, gyomnövények magvai). Gyakran a földön keresgél, kisebb csapatokban legelészve. Időnként gyümölcsöket, bogyókat vagy rovarokat is elfogyaszt, főként fiatal madarak számára. A gyomorban kavicsokat (kőzúzalékot) tárolnak, amelyek segítik a magvak darálását. A fiókákat a szülők úgynevezett terméstejjel táplálják, amely a madarak zúzájában képződik, és fontos fehérje- és zsírforrás a kicsiknek.
Szaporodás és fejlődés
A gyászgalambok rendszerint monogám párokat alkotnak; a pár kötődése és az együttműködés a költésben erős. A fészek egyszerű száraz ágacskákból kialakított kis platform, amelyet gyakran bokrokban vagy fák alsó ágain helyeznek el, néha épületek közeli rozoga sarokban is. A tojásszám általában 1–2, ritkán 3 darab; az inkubációt mindkét szülő végzi nagyjából 10–14 napig. A fiókák rövid idő alatt gyorsan fejlődnek: 11–15 nap alatt repülésre képesek lesznek, de a szülői gondoskodás a fiókák indulását követően is folytatódik.
Viselkedés, prediszpozíciók és ragadozók
A gyászgalamb repülése gyors és egyenes vonalú, a gyors szárnycsapások és jellegzetes zümmögő hang határozza meg. Rendkívül éber, figyelmes madár; vadászat és ragadozók (pl. állandóan jelen lévő héja- és sólyomfajok, valamint házi macskák) miatt gyakran ugrásszerűen tömegesen repül fel, ha veszélyt észlel. Gyakori ütközési veszély az üveghomlokzatokkal és gépjárművekkel, ami helyi mortalitási forrás lehet.
Vadászat és megőrzés
A gyászgalambot sok területen vadásszák sport és táplálék céljából; az Egyesült Államokban évente nagy számú egyedet lőnek le. Ennek ellenére a faj jelenleg nem számít veszélyeztetettnek: a széles elterjedés és nagy egyedszám miatt az IUCN státusza általában „legkevésbé aggályos” (Least Concern). Ugyanakkor helyi populációk csökkenhetnek élőhelyvesztés, mérgezés, ütközések és túlzott vadászat miatt, ezért a fenntartható vadászati kvóták és az élőhelyek védelme fontos.
Megfigyelési tippek és érdekességek
- Hol található: kertek, parkok, nyílt mezők, viaszos bokrok közelében. Kora reggel és naplementekor aktívak, ekkor könnyebb megfigyelni őket etetés közben.
- Megkülönböztető jegyek: hosszú, hegyes farok fehér külső tollakkal, szárnyfoltok, finom rózsaszínes mell; repülés közbeni gyors, egyenes irányú vonalvezetés.
- Érdekesség: a fiókákat tápláló „terméstej” különleges módon jön létre a szülők zúzájában, és mindkét szülő részt vesz a kicsinyek etetésében.
- Élettartam: vadonban általában néhány év, de egyes példányok fogságban akár több évtizedet is megérhetnek.
Összegzésként a gyászgalamb alkalmazkodó, jól ismert és könnyen megfigyelhető madárfaj Észak-Amerikában, amely fontos szerepet játszik a helyi ökoszisztémák magfogyasztó közösségeiben, ugyanakkor a vadászat és emberi hatások miatt helyi szinten figyelmet igényel.
Forgalmazás
A gyászgalambnak nagy, közel 11 millió négyzetkilométeres (6,8 millió négyzetmérföldes) elterjedési területe van.{{|date=Február 2020}} Ezek a madarak a Nagy-Antillákon, Mexikó nagy részén, az Egyesült Államok kontinentális részén és Kanada déli részén élnek. Nyáron leginkább a kanadai prériken, télen pedig Közép-Amerika déli részén láthatók. A faj Kanada északi részén, Alaszkában és Dél-Amerikában vándorol. A palearktikus ökoszónában legalább hétszer látták, és a Brit-szigetekről (öt), az Azori-szigetekről (egy) és Izlandról (egy) is feljegyezték. A gyászgalambot 1963-ban hozták be Hawaiira, és 1998-ban még mindig volt egy kis populáció a Hawaii északi részén fekvő Konában.
A gyászgalamb sokféle élőhelyen él, például tanyákon, prérin, füves területeken és erdőkben. Nem él mocsarakban vagy sűrű erdőkben. Olyan helyeken is él, ahol emberek élnek, például városokban vagy községekben.
Gyászoló galamb egy dróton ülve
Leírás
A gyászgalamb közepes méretű, karcsú galamb. Átlagos súlya 110-170 gramm (4-6 oz). Kicsi feje és hosszú farka van. A gyászgalambok lábai ülőlábakkal rendelkeznek, amelyek közül három lábujj előre, egy pedig hátrafelé néz. A lábak rövidek és vöröses színűek. A csőr kicsi és sötét, általában barna és fekete keveréke.
Tollazata általában világos szürkésbarna, alul világosabb és rózsaszínűbb. A szárnyakon fekete foltok lehetnek, a külső faroktollak pedig fehérek. A szemek sötétek, körülöttük világos bőrrel. A kifejlett hímnek a nyakán élénk lilás-rózsaszínű foltok vannak, a melléig világos rózsaszín színűek. A fiatalabb madarak pikkelyesebbnek és sötétebbnek tűnnek.
A gyászgalamb mind az öt alfaja hasonlóan néz ki, és nem lehet őket könnyen megkülönböztetni egymástól. A nyugati alfajnak hosszabbak a szárnyai, hosszabb a csőre, rövidebbek a lábujjai, és világosabb a színe. A panamai gyászgalambnak rövidebbek a szárnyai és lábai, hosszabb a csőre, és szürkébb színű. A Clarion-szigeti alfajnak nagyobbak a lábai, nagyobb a csőre, és sötétebb barna színű.
Gyászoló galamb ül a kavicsos talajon Kaliforniában, USA
Sounds
Ennek a fajnak a hívása egy cooOOoooo-woo-woo-woo-woooo, amelyet a hímek használnak, amikor párjukat vonzzák. Egyéb hangok közé tartozik a fészekhang (cooOOoooo), amellyel a páros hímek a párjukat a fészekhez csalogatják, az üdvözlőhang (halk ork), amellyel a hímek a párjukhoz való újbóli csatlakozást jelzik, valamint a riasztás (rövid roo-oooo), amelyet veszély esetén a hím vagy a nőstény ad ki. Repülés közben a szárnyak rebegő, fütyülő hangot adnak ki, amely halk és nehezen hallható, de felszálláskor és leszálláskor hangosabb.
Reprodukció
A hím hangos repüléssel, majd kecses, körkörös siklással, kiterjesztett szárnyakkal és lehajtott fejjel kezdi az udvarlást. Leszállás után a hím felfújt mellel, billegő fejjel és hangos kiáltásokkal megy a nőstényhez. Ha a pár már párosodott, gyakran töltenek időt egymás tollazatának szőrtelenítésével. A gyászgalamb nem hagyja el könnyen a párját. A párok néha egész télen együtt maradnak. A magányos galambok azonban szükség esetén új társat keresnek.
A párzás után a hím megmutatja a nősténynek az összes lehetséges fészkelőhelyet, majd hagyja, hogy a nőstény kiválasszon egyet, és megépítse a fészket. A hím körberepül, anyagot gyűjt, és elhozza a nősténynek. A hím a nőstény hátára áll, hogy átadja az anyagot a nősténynek, aki fészket épít belőle. A fészket gallyakból, tűlevelekből vagy fűből építik. Néha a gyászgalambok más gyászgalambok, madarak vagy emlősök, például mókusok használaton kívüli fészkeinek helyét foglalják el.
A legtöbb fészek fákon található, de bokrokban, szőlőtőkéken, épületeken és függő virágcserepekben is megtalálhatók. Ha nincs megfelelő hely a fészekrakásra, a gyászgalambok a földön is fészkelnek. A fészek szinte mindig elég nagy ahhoz, hogy pontosan két tojást tudjon elhelyezni. Előfordul azonban, hogy egy nőstény egy másik pár fészkébe rakja tojásait, így három vagy négy tojás kerül a fészekbe. A tojások kicsik és fehérek.
Mindkét ivar keltet; a hím reggeltől délutánig, a nőstény pedig a nap többi részében és éjszaka. A gyászgalambok ritkán hagyják el egyedül a fészket. A keltetés két hétig tart.
Az első 3-4 napban mindkét szülő terméstejjel táplálja a fiókákat. Ezt követően fokozatosan magvakat kezdenek enni. A tollak és a szárnyizmok körülbelül 11-15 nap múlva kezdenek kifejlődni a repüléshez. Ez még azelőtt történik, hogy a kölykök teljesen kifejlődnének, de már megemésztették a felnőttkori táplálékot. A kirepülést követően akár két hétig is a közelben maradnak, hogy apjuk etesse őket.
A gyászgalambok gyorsan szaporodnak. A melegebb területeken ezek a madarak egy szezonban akár hat fészekaljat is felnevelhetnek. Ez a gyors szaporodás azért lényeges, mert nem élnek sokáig. Évente a felnőttek esetében a mortalitás elérheti az évi 58%-ot, a fiatalok esetében pedig a 69%-ot.
| Kelés és növekedés | |||
|
|
|
|
|
| Tojás a fészekben | Fészekrakás folyamatban | Squabs | Fiatal (fiatal) gyászgalamb |
Gyászgalambok párzása
Ökológia
A gyászgalambok főként magvakat esznek. Táplálékuk legalább 99%-át a magvak teszik ki. Ritkán csigákat vagy rovarokat is esznek. A gyászgalambok általában annyit esznek, hogy megteljen a gyomruk, majd elrepülnek, hogy pihenés közben megemésszék. Gyakran nyelnek kavicsot vagy homokot, hogy segítsék az emésztésüket. Az etetőknél a gyászgalambokat a kukorica, a köles és a napraforgómagok vonzzák. A gyászgalambok nem ásnak vagy kaparásznak a magokért, hanem csak azt eszik, amit látnak. Néha a növényekre ülnek, és onnan esznek.
A gyászgalambok különösen kedvelik a fenyőmagot, a szezámot és a búzát. Ha nem találják kedvenc táplálékukat, a gyászgalambok más növények, például hajdina és rozs magvait is megeszik.
A gyászgalambok könnyen megbetegedhetnek számos különböző parazitától és betegségtől, többek között galandférgektől, fonálférgektől, atkáktól és tetvektől. Különösen súlyos a Trichomonas gallinae, a szájban élő parazita. Bár a madár néha nem mutat semmilyen rosszullétet, a parazita gyakran okoz sárgás kinövést a szájban és a torokban. Ez a madár éhhalálát okozhatja.
E faj legnagyobb ragadozói a ragadozó madarak, például a sólymok és a sólymok. Máskor, fészkeléskor a cinegék, a szarkák, a házimacskák vagy a patkánykígyók zsákmányolják a tojásokat. A tehénmadarak ritkán élősködnek a gyászgalambfészkekben. A gyászgalambok az ilyen fészkekben lévő tehénmadártojások valamivel kevesebb mint egyharmadát utasítják el, és a tehénmadarak nem képesek megenni a gyászgalamb vegetáriánus étrendjét.
Egy nőstény gyászgalamb kelteti tojásait
Szülő és két fióka Arizonában, USA.
Behavior
A többi galambhoz hasonlóan a gyászgalamb is úgy iszik, hogy nem emeli fel vagy dönti meg a fejét. Hajnalban és alkonyatkor gyakran gyűlnek össze az ivóhelyeken.
A gyászgalambok a napon vagy esőben mosakodnak. Ezek a madarak sekély medencékben vagy madárfürdőkben is fürödhetnek. Néha a porban is megfürödnek.
Ezek a madarak erős repülők, és akár 88 km/h (55 mph) sebességgel is képesek repülni.
Amikor nem költ, a gyászgalambok sűrű lombhullató fákon vagy tűlevelű fák között tanyáznak. Alvás közben a fej a vállak között, közel a testhez nyugszik, és nem a válltollak alá húzódik, mint a legtöbb fajnál. Kanadában a téli hidegebb napokon a kakasülést néha elhalasztják.
Megőrzési státusz
A gyászgalamb a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) szerint a legkevésbé aggályos. A faj nincs közvetlen veszélyben. A populáció mintegy 475 millió egyedet számlál, és széles területen él. Évente azonban mintegy 40-70 millió madarat lőnek le vadként.
Auduboni karolinai galamb
Taxonómia
A gyászgalamb közeli rokonságban áll a füles galambbal (Zenaida auriculata) és a szocorro galambbal (Zenaida graysoni). Néha ezt a három madarat külön nemzetségbe, a Zenaidura nemzetségbe sorolják. A Socorro-galambot egykor a gyászgalambdal azonos fajnak tartották. A viselkedésben, a hívásban és a megjelenésben mutatkozó különbségek azonban két különböző fajként különböztetik meg őket.
A gyászgalambnak öt alfaja létezik:
- Keleti Z. m. carolinensis (Linnaeus, 1766)
- Clarion-sziget Z. m. clarionensis (C.H.Townsend, 1890)
- Nyugat-indiai Z. m. macroura (Linnaeus, 1758)
- Nyugati Z. m. marginella (Woodhouse, 1852)
- Panama Z. m. turturilla (Wetmore, 1956)
A nyugat-indiai alfaj a Nagy-Antillákon él. A Florida Keysben is él. A keleti alfaj főként Észak-Amerika keleti részén, valamint a Bermudákon és a Bahamákon él. A nyugati alfaj Észak-Amerika nyugati részén és Mexikó egyes részein él. A panamai alfaj Közép-Amerikában él. A Clarion-szigeti alfaj Mexikó csendes-óceáni partjainak közelében él.
A gyászgalambot néha amerikai gyászgalambnak is nevezik, mert összetéveszthető a távoli rokon afrikai gyászgalambdal (Streptopelia decipiens). Régebben karolinai turbékoló galamb vagy karolinai galamb néven is ismert volt. A faj tudományos nevét 1838-ban Charles L. Bonaparte francia zoológus adta, felesége, Zénaide hercegnő tiszteletére. Nevének "gyászoló" része a hívásából ered.
Legközelebbi rokon
A gyászgalambot legközelebbi rokonának a kihalt postagalambot (Ectopistes migratorius) tekintik.
Szimbólumként és a művészetekben
A keleti gyászgalamb (Z. m. carolinensis) Wisconsin hivatalos békeszimbóluma. Ez a madár Michigan állam békemadara is.
A gyászgalamb Carolina teknőc galamb néven szerepel Audubon The Birds of America című művének 286. tábláján.
A gyászgalambokat gyakran említi az amerikai irodalom. Egyes amerikai és kanadai költők, például Robert Bly, Jared Carter, Lorine Niedecker és Charles Wright műveiben szerepelnek.
Kérdések és válaszok
K: Melyik családba tartozik a gyászgalamb?
V: A gyászgalamb a galambfélék (Columbidae) családjába tartozik.
K: Hány alfaja van a gyászgalamboknak?
V: A gyászgalamboknak öt alfaja létezik.
K: Becslések szerint hány gyászgalamb él Észak-Amerikában?
V: Becslések szerint Észak-Amerikában körülbelül 475 millió gyászgalamb él.
K: Milyen színű egy tipikus felnőtt gyászgalamb?
V: A felnőtt gyászgalambok tollazata jellemzően világosszürke és barna.
K: A hímek és a nőstények különböznek egymástól?
V: Nem, a hímek és a nőstények hasonlóan néznek ki.
K: Milyen táplálékot esznek általában a kifejlett gyászgalambok?
V: A kifejlett gyászgalambok általában csak magvakat esznek.
K: Miért hívják gyászgalambnak?
V: A madár a "gyászoló" nevet szomorú hangzású hívása miatt kapta.
Keres