Patkánykígyók — fajok, élőhely, táplálkozás és tartás

A patkánykígyók közepes és nagyméretű kígyók, amelyek főként az északi féltekén találhatók. Elsősorban rágcsálókkal és madarakkal táplálkoznak, és mivel egyes fajok 3 m-nél is magasabbak, egyes táplálékláncok legfelső szintjein helyezkednek el. Számos fajuk vonzó háziállat, és az egyik, a kukoricakígyó az egyik legnépszerűbb hüllő háziállat a világon. Más fajok nagyon érzékenyek és néha agresszívek lehetnek, de a harapásuk nem veszélyes. A patkánykígyókról sokáig azt hitték, hogy teljesen nem mérgezőek, de a legújabb vizsgálatok kimutatták, hogy egyesek valóban tartalmaznak ártalmatlanul kis mennyiségű mérget. Ha megijednek, a patkánykígyók megdermedhetnek, ezért sokan megölik őket a forgalomban.

Fajok és rendszertan

A patkánykígyók többsége a Colubridae családhoz tartozik. A köznyelvben többféle, részben távolról rokon csoportot is patkánykígyónak hívnak: a New World rat snake-ek (például Pantherophis nemzetség), az Old World rat snake-ek (régebben Elaphe, ma több nemzetségre bontva, például Zamenis), illetve ázsiai csoportok (például Ptyas). A fajok megjelenése, színezetük és mérete jelentősen változik: vannak karcsú, fákon élő formák és masszív, földi példányok is.

Élőhely és elterjedés

Patkánykígyókat elsősorban az északi féltekén találunk: Észak-Amerikában, Európában, Ázsiában és Észak-Afrika egyes részein. Élőhelyük sokféle lehet: lombos és tűlevelű erdők, mezők, bozótosok, mezőgazdasági területek, valamint emberi települések közelébe húzódó kertek és pajták. Sok faj jól alkalmazkodik a változó környezethez és szívesen él közel rágcsáló-populációkhoz, ezért gyakran láthatók gazdasági területeken.

Táplálkozás és vadászat

Legfontosabb táplálékuk a rágcsálók (rágcsálókkal), valamint különféle madarak és tojáik (madarakkal). Emellett fogyasztanak kisebb emlősöket, hüllőket, kétéltűeket és alkalmanként rovarokat is. Többségük erős testű, részben vagy teljesen testtekercseléssel (konstrikcióval) fogja meg zsákmányát; nem a mérgükre támaszkodnak. Vadászat közben éjszaka vagy nappal lehetnek aktívak fajspecifikus szokások szerint.

Viselkedés és védekezés

A patkánykígyók különböző védekezési stratégiákat használnak: elmenekülés, fenyegető póz, farkuk csapkodása, bűzmirigy váladékának kibocsátása, és bizonyos fajoknál a haláljátékszerű „megdermedés” (thanatózis). A cikkben említett megdermedés miatt sokakat érhet meglepetés a forgalomban, ahol az útra kimerészkedett kígyókat gyakran elgázolják. Bár általános nézet szerint a patkánykígyók nem mérgezőek, modern vizsgálatok kimutatták, hogy egyes colubridekben található enyhe, kis mennyiségű toxikus összetevő — ezek az anyagok az emberre nézve általában ártalmatlanok, de allergiás reakciót vagy lokális duzzanatot okozhatnak.

Szaporodás és életciklus

A legtöbb patkánykígyó tojásrakó (ovipár). A párzási időszak és a tojások lerakásának ideje fajonként változó; egyes fajok tavasszal párosodnak, és a nőstény néhány hét vagy hónap múlva rakja le a tojásokat. A költések mérete néhány tojástól (10 körül) akár több tucat tojásig terjedhet. Az inkubációs idő hőmérséklettől függ, általában 50–70 nap közötti. Szabadban a fiatalok gyorsan önállóvá válnak és rögtön prédára vadásznak.

Tartás mint háziállat

Sok patkánykígyó-faj népszerű terrarisztikai állat. A kukoricakígyó különösen kedvelt a kezdők körében a kiegyensúlyozott természete és viszonylag egyszerű tartásigénye miatt. Néhány fontos tudnivaló:

• Elhelyezés: megfelelő méretű terrárium (fiataloknak kisebb, kifejlett példányoknak tágasabb) és hőgradiens biztosítása melegebb oldallal és hidegebb pihenővel.
• Hőmérséklet és páratartalom: fajspecifikus, de általában nappali 24–30 °C közötti hőmérséklet, éjszakai lehűlés, valamint alkalmi magasabb páratartalom a vedlés segítésére.
• Búvóhelyek és díszítés: rejtekek, ágak mászáshoz (arboreális fajnál), megfelelő aljzat (szalma, kókuszrost, speciális terráriumi keverék).
• Táplálás: rendszeres, koruknak és méretüknek megfelelő élő vagy fagyasztott–felengedett rágcsálók; fiatalok gyakrabban, felnőttek ritkábban esznek.
• Egészség: rendszeres állatorvosi felügyelet, parazitaellenőrzés, a terrárium tisztán tartása.
• Etikai szempont: lehetőleg tenyésztett példányt válasszunk, mert a vadon befogása a természetes populációkat veszélyezteti.

Fontos megjegyezni, hogy egyes fajok érzékenyek a stresszre, mások pedig ijedtek és időnként agresszívek lehetnek — a megfelelő és türelmes kezelés, valamint a fokozatos hozzászoktatás sok problémát megelőz.

Ökológiai szerep és védelem

A patkánykígyók fontos szereplői az ökoszisztémáknak: szabályozzák a rágcsáló-populációkat, ezáltal közvetetten támogatják az emberi mezőgazdaságot és csökkentik a betegségek terjedésének kockázatát. Ugyanakkor számos veszély fenyegeti őket: élőhelypusztulás, vegyszerhasználat, közúti forgalom és a tévhitek miatti irtás. Sok helyen jogi védelmük is van, illetve helyi fajok állományainak megőrzésére programok indultak.

Összefoglalás

A patkánykígyók sokszínű, ökológiailag fontos csoportot alkotnak. Bár régebben teljesen nem mérgezőnek tartották őket, ma tudjuk, hogy egyes fajoknál nagyon kis mennyiségű enzim vagy toxin jelen lehet; ez azonban az emberre általában nem jelent súlyos veszélyt. Tartásuk megfelelő körülmények között viszonylag egyszerű, és több faj, például a kukoricakígyó, remek háziállat lehet. Ugyanakkor fontos a fajok védelme és az élőhelyek megóvása, valamint a tévhitek felszámolása, amelyek miatt sok példányt feleslegesen veszélyeztetnek, például a közúti forgalomban.

Kérdések és válaszok

K: Hol fordulnak elő általában patkánykígyók?

K: Mivel táplálkoznak elsősorban a patkánykígyók?

K: Mekkora a patkánykígyók mérettartománya?

K: Hol helyezkednek el a patkánykígyók a táplálékláncban?

K: Melyik a legnépszerűbb hüllő háziállat a világon?

K: Veszélyes a patkánykígyó harapása?

K: Minden patkánykígyónak nincs mérge?

Keresés betűvel