A Vilmoshoz intézett meghívó egy rövid, de történelmi jelentőségű levél volt, amelyet hét befolyásos angol politikus és nemes küldött III. Vilmos orániai hercegnek. A küldőket később a „Halhatatlan Hét” néven emlegették. A levelet 1688. június 30-án (Julián-naptár, július 10. Gergely-naptár) adták át Vilmosnak; az eseménysorozat végül a dicsőséges forradalom kibontakozásához vezetett.

Előzmények és okok

Az 1680-as évek Angliájában nőtt a feszültség II. Jakab uralma alatt, aki katolikusként törekedett vallási tolerancia és a királyi hatalom megerősítésére. Sok protestáns politikus és tisztviselő aggódott amiatt, hogy Jakab politikái – többek között a katolikusok előnyben részesítése a tisztségekben és a parlament megkerülése – a protestáns államrend végleges aláásásához vezethetnek. A helyzetet kiélezte, hogy Jakab felesége 1688 nyarán fiúutódot szült, James Francis Edward Stuart. Ez a gyermek megnyitotta annak lehetőségét, hogy a katolikus dinasztia tovább folytatódjon — a küldők ezért attól tartottak, hogy az országban végleg katolikus örökösödés jön létre. Néhányan még azzal is vádolták a királyt, hogy az újszülött valójában nem az ő fia (a híres–hírhedt „warming-pan” pletyka).

A meghívó tartalma és kézbesítése

A levél lényegében azt kérte Vilmostól, hogy egy viszonylag kis számban partra szállva lépjen be Angliába: azt ígérték, hogy ha ő megjelenik, sokan felkelnek és támogatják őt. Röviden ismertették panaszukat Jakab király kormányzása ellen, külön kiemelve a vallási diszkriminációt és a király tekintélyének növekedését a parlament rovására. A meghívót Arthur Herbert ellentengernagy (a későbbi Lord Torrington) vitte el Hágába, közönséges matróznak álcázva magát; a betevezett szöveget titkos kóddal olvasták fel, hogy csökkentsék a lelepleződés veszélyét.

Mi történt ezután?

Vilmos a meghívás hatására végül megvalósította terveit: flottával és csapatokkal indult Anglia ellen, és 1688 novemberében partra szállt. Az invázió viszonylag kevés fegyveres összecsapással járt, ezért is emlegetik „dicsőséges forradalomként”. A felkelés és a politikai nyomás hatására Jakab elhagyta az országot, és helyére Vilmos és felesége, Mária lépett — később közös uralkodóként. A forradalom után a parlament visszaigazolta az eseményeket, és megszülettek azok a jogi és alkotmányos változások (például a későbbi Bill of Rights), amelyek tovább korlátozták a királyi hatalmat, biztosították a protestáns uralkodóház fennmaradását, és megerősítették a parlament elsőbbségét a kormányzásban.

Következmények és örökség

  • A forradalom nyomán Anglia alkotmányos monarchiává vált: a királyi hatalom korlátozottabbá, a parlamenté erősebbé vált.
  • Az események beindították a jakobitizmus (a Stuartok követeinek) mozgalmát, mely később több felkelést is indított a trón visszaszerzéséért.
  • A protestáns trónöröklés és a vallási-politikai egyensúly kérdése hosszú távon meghatározta a brit bel- és külpolitikát.

A Vilmoshoz intézett meghívó tehát nem csupán egy levél volt: olyan hívás, amely Európa egyik legfontosabb politikai átalakulását indította el, és tartós hatást gyakorolt a brit alkotmányos berendezkedés fejlődésére.