John Churchill, Marlborough (1650–1722) — angol hadvezér és államférfi

John Churchill, Marlborough 1. hercege KG PC (1650. május 26. - 1722. június 16.) jelentős angol katona és államférfi volt. Öt uralkodó uralkodását élte meg a 17. század végén és a 18. század elején. A Stuart-ház udvarának alacsony rangú pribékjéből felemelkedve hűségesen szolgálta a York herceget az 1670-es években és az 1680-as évek elején. Ez bátor, okos ügyessége révén katonai és politikai előmenetelt biztosított számára. Churchill segített biztosítani Jakab trónra kerülését. Mindössze három évvel később azonban elhagyta katolikus tanítóját a protestáns holland, Narancs Vilmosért. Szolgálataiért Vilmos koronázásakor a Marlborough grófsággal (ejtsd: /'mɔ:l bəɹə/) tüntették ki. A kilencéves háború első éveiben szolgált, és híressé vált. A jakobitizmus vádja miatt azonban megbuktatták hivatalából. Egy ideig a Towerben raboskodott. Amikor azonban 1702-ben Anna királynő trónra lépett, Marlborough biztosította hírnevét és rengeteg pénzét.

A temperamentumos Sarah Jenningsszel - Anne közeli barátnőjével - kötött házassága segítette Marlborough felemelkedését. Először lett a brit haderő főkapitánya. Aztán herceg lett belőle. Később ő lett Anna leggazdagabb alattvalója. Bár végül nem tudta teljesen szétzúzni ellenségeit, győzelmei lehetővé tették, hogy Nagy-Britannia igen nagy hatalomra emelkedjen. Általa az ország egyre gazdagabbá vált a 18. század folyamán.

Katonai pályafutás és főbb győzelmek

Marlborough pályafutása a polgári és európai hadviselés egyik meghatározó alakjává tette. Részt vett a 17. század végi és a 18. század eleji nagy európai konfliktusokban, különösen a kilencéves háborúban (Nine Years' War) és a spanyol örökösödési háborúban (War of the Spanish Succession). Mint a szövetséges angol-holland-ausztriai seregek egyik legfőbb vezére, kivételes taktikai érzékről és logisztikai tehetségről tett tanúbizonyságot.

• A legnagyobb diadalai közé tartozik a Blenheim (1704), amely megakadályozta a francia uralom kiterjesztését Nyugat-Európában és meghatározó fordulatot jelentett a háború menetében.
• További jelentős csatái: Ramillies (1706), Oudenarde (1708) és Malplaquet (1709). Ezek a győzelmek megerősítették a Habsburgok és szövetségeseik pozícióját, ugyanakkor nagy emberveszteséggel jártak.
• Marlborough gyakran együttműködött Prince Eugene of Savoyval, akivel hatékony koalíciós hadviselést folytatott; ez a partnerség kulcsfontosságú volt a kontinensen elért sikerekhez.

Vezetési stílusára jellemző volt a gondos előkészítés, a gyors hadmozdulatok és a hadtápvonalak szilárd biztosítása. Sokan a modern európai hadvezetés megalapozói közé sorolják, mivel korának katonai szervezetét és hadműveleti szemléletét is formálta.

Politika, bukások és visszatérések

Marlborough politikai pályája is viharos volt: többször ingadozott udvari befolyása a dinasztikus és pártviszályok eredményeként. Időnként megvádolták jakobita pártossággal, emiatt rövid időre a Towerben raboskodott. Karrierje nagy fordulatot vett, amikor Anna királynő 1702-ben trónra lépett: ebben az időszakban kapta meg a hercegi címet és hatalmas javadalmazásokban részesült.

Az Anne-korabeli későbbi években azonban politikai ellenfelei – elsősorban a toryk – erős ellenszenvétől szenvedett. 1711 körül elveszítette hivatalát és befolyását, majd egy időre a száműzetés vagy a politikai visszahúzódás évei következtek. 1714-ben, I. György (George I) trónra lépését követően a Whigok megerősödésével Marlborough ismét részben visszanyerte pozícióját, de korábbi politikai hatalmát már nem érte el teljesen.

Magánélet, vagyon és örökség

Marlborough felesége, Sarah Jennings (később Sarah Churchill, hercegné) nélkülözhetetlen szereplő volt karrierjében: közeli kapcsolatukból fakadó befolyásának köszönhetően a pár a királyi udvar meghatározó személyisége lett. A királynőtől kapott ajándékok és javadalmazások révén a család hatalmas vagyont halmozott fel; a legismertebb gyarapodás a Blenheim-palota, amelyet a királynőtől kapott győzelmi emlékül, és amely később a Spencer–Churchill család ősi rezidenciája lett.

Marlborough katonai és politikai tevékenysége jelentősen hozzájárult Nagy-Britannia nemzetközi szerepének megteremtéséhez a 18. században. Sokan a brit történelem egyik legnagyobb hadvezérének tekintik; emlékét a katonai stratégiában elért újítások, a koalíciós hadvezetés sikeres alkalmazása és az európai egyensúly fenntartásában játszott szerepe örökíti tovább.

Halála után a Marlborough-címet és vagyonát utódai örökölték; családja a brit arisztokrácia meghatározó ágává vált, amelynek későbbi leszármazottai közé tartozik a 20. századi politikus Winston Churchill is.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt John Churchill?

K: Hogyan jutott hatalomra?

K: Milyen háborúban szolgált?

K: Miért bukott el a tisztségéből?

K: Hogyan szerezte vissza hírnevét, amikor Anna királynő trónra lépett?

K: Milyen hatással volt Marlborough Nagy-Britannia hatalmára?

K: Képes volt-e teljesen szétzúzni az ellenségeit?

Keresés betűvel