Jakobitizmus – meghatározás, története és a Stuartok felkelései

Jakobitizmus: a Stuartok trónvisszaszerzésének története, fő események, 1688-as fordulat, skót és ír felkelések, politikai és vallási hátterek átfogó ismertetője.

A jakobitizmus az a politikai mozgalom volt (és jóval kisebb mértékben ma is az), amely a Stuart-királyokat próbálta visszahelyezni Anglia, Skócia és az Ír Királyság trónjára. A mozgalom a nevét II. és VII. Jakab király nevének latin Jacobus alakjáról kapta.

A jakobitizmus II. és VII. Jakab 1688-as trónfosztása után kezdődött. Jakab helyére lánya, II. Mária lépett, férjével és első unokatestvérével, Orániai Vilmossal közösen. A Stuartok ezután az európai kontinensen éltek, és néha Franciaország vagy Spanyolország segítségével próbálták visszaszerezni a trónt. A jakobitizmus legfontosabb helyszínei Írország és Skócia, különösen a skót felföld volt. Angliában a jakobitizmus északon volt a legerősebb, és Walesben is volt némi támogatás.

A katolikusok nagy része kedvelte a jakobitizmust. Azt remélték, hogy a Stuartok véget vetnek a rossz törvényeknek. Sokan különböző okokból segítették a hadjáratokat. Skóciában a jakobita ügy tartós romantikus emlékké vált.

Történeti háttér és célok

A jakobiták alapvető célja a Stuart-dinasztia visszahelyezése volt: az örökletes monarchia, a trón jog szerinti visszaadása, illetve a családhoz kötődő legitimista elv fenntartása. A mozgalom részben vallási természetű is volt: sok katolikus és az anglikán párt egyes csoportjai a katolikus Stuartok restaurálásában látták a vallási elnyomás enyhülését. Emellett konzervatívabb, arisztokrata és lokális hatalmi érdekek is hajtották a mozgalmat.

Főbb szereplők

• II. és VII. Jakab (James II / VII) – az 1688-as „dicsőséges forradalom” trónfosztott királya, akinek távozása indította el a mozgalmat.
• James Francis Edward Stuart – Jakab fia, az ún. „öreg trónkövetelő” (the Old Pretender), aki apját követte a trónigényben.
• Károly Eduárd Stuart (Charles Edward Stuart) – „Bonnie Prince Charlie”, a legismertebb jakobita vezér, aki az 1745–46-os felkelés élén állt.
• Számos skót klánvezér, ír nemesi vezetők és angol Tory-politikusok is fontos szereplők voltak a különböző felkelésekben.

Fontos felkelések és csaták

A jakobita mozgalom több nagyobb felkelést szervezett a 17–18. században. A legjelentősebbek:

• 1689–1691: a jakobita erők küzdelmei Írországban és Skóciában; ide tartozik a skót Killiecrankie csata (1689) és az írországi Williamite háború, amely a jakobitaok vereségével zárult.
• 1715 (The Fifteen): a Nagy Felkelés, amelyet főként angol és skót támogatás kísért; a felkelés részleges sikereket aratott, de végül leverte a kormány.
• 1745–1746 (The Forty-Five): Károly Eduárd Stuart vezette utolsó és legismertebb támadás, amely kezdetben sikeres volt (a jakobiták eljutottak egészen Derbyig), de végül a Culloden mellett elszenvedett vereség (1746) döntővé vált a mozgalom számára.

A bukás és következmények

A Culloden utáni megtorlás súlyos volt: a brit kormány kemény intézkedéseket vezetett be a skót felföld ellen, korlátozva a klánrendszert, betiltva bizonyos hagyományos viseleteket és fegyverviselést (Act of Proscription és Disarming Acts), valamint megszigorítva a politikai ellenőrzést. Sok jakobita vezetőt kivégeztek vagy száműztek; a mozgalom katonai ereje végleg eltűnt, politikai támogatottsága pedig erősen visszaesett.

Támogatói bázis és társadalmi összefüggések

A jakobitizmus vegyes társadalmi bázison nyugodott: jelentős volt a katolikus támogatás, különösen Írországban, de erős vonzalom mutatkozott a skót felföldön, ahol a klánrendszer és a helyi lojalitások játszottak szerepet. Angliában elsősorban a konzervatívabb vidéki arisztokrácia és az ún. toryk támogatták őket, valamint olyan skót episcopalista csoportok, akik az egyházi rendek miatt álltak ellen a whiggizmusnak és a Hanoveri-száműzetésnek.

Kulturális örökség és romantika

Bár politikailag a jakobitizmus 1746 után már nem volt képes országos erőként fellépni, kulturálisan és emlékezetben hosszú életű maradt. A 18–19. századi irodalom és művészet (például Sir Walter Scott művei) romantizálta a jakobita ügyet, a felföldi kultúrával és a trónért folytatott tragikus küzdelemmel összefonva. Skóciában a jakobita múlt ma is fontos részét képezi a helyi identitásnak és történelmi emlékezetnek.

Összegzés

A jakobitizmus egyszerre volt legitimista politikai mozgalom, vallási és kulturális törekvés, valamint helyi lojalitásokból táplálkozó felkelés. A 17–18. századi európai dinamikák, a vallási megosztottság és a nemzetközi nagyhatalmi játszmák mind hozzájárultak a mozgalom kialakulásához és bukásához. Bár katonailag elbukott, hatása a brit történelemre és a közép- és koraújkori politikai gondolkodásra jelentős maradt.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a jakobitizmus?

K: Honnan kapta a mozgalom a nevét?

K: Mikor kezdődött a jakobitizmus?

K: Kik léptek II. és VII. Jakab helyébe?

K: Hol éltek a Stuartok a trónfosztásuk után?

K: Hol volt a legerősebb a jakobitizmus?

K: Kik támogatták a jakobitizmust?

Keresés betűvel