Modenai Mária (Maria Beatrice Eleonora Anna Margherita Isabella d'Este; 1658. október 05. [O.S. szeptember 25.] – 1718. május 7. [O.S. április 26.]) Anglia, Skócia és Írország királynéja, II. Jakab király második felesége volt. A Modenai Hercegségből származó d'Este-ház tagjaként született; apja Alfonso IV d'Este, anyja Laura Martinozzi, aki XIV. Lajos korában ismert családi kapcsolatok révén is befolyásos volt. Mária híres volt mélyen vallásos, határozottan katolikus meggyőződéséről, ami mind az angol udvarban, mind később a száműzetésben meghatározta helyzetét.
Házasság és család
Mária 1673-ban ment feleségül II. Jakabhoz (akkor még York hercegeként ismerték), Jakab volt II. Károly öccse. A házasság politikai szempontból is jelentős volt: egy katolikus hercegnő behozatala a brit királyi házba tovább élezte a vallási és dinasztikus feszültségeket. Mária elsősorban családanyaként viselkedett; több gyermekük közül csak ketten élték túl a csecsemőkort, akik felnőttként ismertek: Louise Mary és a jakobiták által nagy reményekkel támogatott James Francis Edward Stuart, aki a történelemben „The Old Pretender” néven vált ismertté.
A trónöröklés körüli vita és a dicsőséges forradalom
Mária egyik legismertebb és legvitatottabb szerepe fia, James Francis Edward születéséhez kapcsolódik. Az angol protestáns közvélemény egy része kételkedett a gyermek apai eredetében, s elterjedt a hír, hogy a csecsemőt titokban, egy melegítőedényben hozták be a szülőszobába („warming-pan” pletyka), hogy folytassák II. Jakab katolikus uralmát. A titkos tanács vizsgálata ugyanakkor megállapította, hogy a történet hamis. Ennek ellenére a születés és a vallási ellentétek hozzájárultak ahhoz, hogy 1688-ban bekövetkezett a dicsőséges forradalom, amelyben az angol parlament és végül Jakab lánya, Mária (II. Jakab protestáns lánya) és férje, III. orániai Vilmos (William III) gyakorlatilag trónfosztotta az uralkodót.
Száműzetés és élete Franciaországban
A jakobiták „vízen túli királynőként” emlegették Máriát; ez a megnevezés a száműzetésből eredő távolságra és a hűségre utalt. Miután II. Jakabot megfosztották a tróntól, Máriát és családját XIV. Lajos francia király fogadta be, és a Saint-Germain-en-Laye-i kastélyt bocsátotta rendelkezésükre. A francia udvarban Máriát — különösen vallásossága és külleme miatt — sokan kedvelték; Jakabot viszont politikailag kevésbé tartották befolyásos figurának. A száműzetés éveiben Mária egyre inkább visszavonult a vallásos élet felé: sok időt töltött a Chaillot-i kolostor apácáival, és támogatta a jakobita ügyet, ugyanakkor személyes szerepe a politikában korlátozott volt.
Regencia és késői évek
Amikor II. Jakab 1701-ben meghalt, a jakobiták fiát, James Francis Edward-t tekintették királynak (a jakobita számbavételben „III. Jakab” néven). Mivel a fiatal főherceg kezdetben még kiskorú volt, özvegy Mária vállalta a régensi teendőket és a jövendő uralkodó nevelését a jakobita udvar élén. A 18. század eleji európai nagyhatalmi viszonyok azonban egyre nehezebb helyzetbe hozták a száműzött Stuartokat: az utrechti béke (1713) következményeként Franciaország végül visszavonult a jakobitaak aktív támogatásától, ami politikailag elszigetelte a családot. Emiatt idővel fiuknak is el kellett hagynia Franciaországot.
A család személyes tragédiákat is átélt: Louise Mária hercegnő himlőben hunyt el, ami Máriát mélyen megrendítette. Mária 1718-ban halt meg mellrákban. A francia kortársak — különösen akik ismerték emberi és vallásos erényeit — szinte egyöntetűen kedvesen és együttérzéssel emlékeztek rá.
Örökség
Mária alakja a brit és európai történelemben több szempontból is fontos: jelképe a vallási és dinasztikus konfliktusoknak a 17–18. század fordulóján, valamint a jakobita mozgalom egyik meghatározó, személyes áldozatot is bemutató figurája. Szerepe, különösen a fia körüli viták és a száműzetésben betöltött anyai, vallásos és régensi szerep miatt, mind a brit, mind az európai történetírás érdeklődése közé tartozik.
