Osztályharc

Meghatározás

Osztályharc akkor történik, amikor a burzsoázia (a gazdagok) fizetnek a proletariátusnak (a munkásoknak), hogy készítsenek nekik dolgokat, amelyeket eladhatnak. A munkásoknak nincs beleszólásuk a fizetésükbe vagy abba, hogy milyen dolgokat készítenek, mivel munka és pénz nélkül nem tudnak megélni.

Karl Marx úgy látta, hogy a munkásoknak úgy kell dolgozniuk, hogy nincs beleszólásuk az üzletbe. Úgy vélte, hogy mivel a dolgozók készítik a dolgokat, nekik kell beleszólniuk, hogy hova és mennyiért, a gazdag tulajdonosok helyett. Keményen kellett dolgozniuk, hogy megéljenek, miközben a gazdagokat egyszerű irodai munkával tették gazdagabbá.

Mivel pénzt kellett keresniük, hogy élelmet vehessenek, és a munka volt az egyetlen dolog, ami pénzt adott, nem volt más választásuk, mint hogy a gazdagoknak dolgozzanak, akik az üzletet csinálták. A gazdagok egyre gazdagabbak lettek, míg a munkások vontattak, emeltek és végeztek minden olyan nehéz fizikai munkát, amit senki sem szeret csinálni.

Karl Marx úgy gondolta, hogy a munkájuk korlátozza a szabadságukat. Azt akarta, hogy a munkások egyesüljenek és vegyék át az üzletet, hogy mindannyian jólétben élhessenek. Úgy gondolta, hogy az egyszerű ember megérdemli, hogy ő vezesse az üzletet, és hogy a gazdagok nem jobbak az egyszerű embernél.

Forms

Az osztályharc bizonyos formákban jelent meg. Először is van egy gazdasági forma. Ebben a formában a proletariátus a munkásszervezeteken keresztül küzd a burzsoáziával. Másodszor, van egy politikai forma. Ebben a formában a proletariátusnak van pártja, és a demokrácián keresztül próbálja megváltoztatni a rendszert. És az utolsó, van egy ideológiai harc. Ebben a formában a proletariátus megpróbálja a régi kormányzati rendszert az új társadalmi helyzetekhez igazítani. A harcnak vannak más formái is. Ezek a formák nem zárják ki egymást, hanem egyszerre léteznek.

Történelem

Az osztályharc az egész történelem során megjelent. Eleinte az emberek kis kommunista társadalmakban éltek. Aztán a földi tulajdont elvették maguknak, és rabszolgákat kezdtek használni. Aztán jött a feudalizmus, ami azt jelentette, hogy egy ember birtokolt egy egész földterületet, és katonákat és munkásokat használt, hogy segítsenek neki pénzt keresni, és csak földet adott a munkásoknak, de volt némi szabadságuk, ami a rabszolgáknak nem. Végül Karl Marx idejében, az ipari forradalom idején az emberek egyes országokban munkásokká és főnökökké váltak. A főnökök birtokolták a gépeket, amelyeket a munkások használtak a dolgok előállításához, de nem segítettek a gépek használatában. Ehelyett azzal kerestek pénzt, hogy megvásárolták a munkások idejét és energiáját a dolgok elkészítéséhez. Marx úgy vélte, hogy a munkások nem azt a pénzt keresték, amit megérdemeltek volna, mert a főnök a segítség nélkül végzett munkából is pénzt keresett.

A jövő

Marx úgy vélte, hogy az országok meg fogják dönteni a kapitalizmust, és a munkahelyek a szocializmus felé fognak haladni. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a munkások irányítanák a munkahelyeket. Amikor ez mindenhol megtörténik, Marx úgy gondolta, hogy a világ elérte a kommunizmust.

A Szovjetunió megdöntötte a feudalizmust. Soha nem jutottak el a kapitalizmusig, ezért társadalmuk nagyon korrupt volt. Sokan őket okolják a kommunizmus rossz hírnevéért. Vannak olyan munkahelyek és társadalmak, amelyeket demokratikusan vezetnek a munkások, mint például a kibucok Izraelben.

Napjaink

A szociáldemokraták és a liberális konzervatívok nem úgy látják a társadalmat, ahogyan azt Marx leírta. Úgy látják, hogy a társadalom fokozatosan változik, a demokratikus választási rendszer révén. Az Európai Unió szinte teljes egészében ilyen rendszer által irányított országokból áll, de ez nem általános az egész világon. Nagyon kevés országban ment végbe a Marx által előre jelzett forradalom. Sokkal gyakoribb, hogy katonai vezetők ragadják magukhoz a hatalmat, és diktatúrát vezetnek be, amely nem demokratikus és nem is forradalmi.