Az Apollo-program (vagy Apollo-projekt) az Egyesült Államok Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatalának (NASA) projektje volt. A cél az volt, hogy embert küldjenek a Hold felfedezésére, és biztonságosan hazahozzák a Földre. A programot John F. Kennedy amerikai elnök indította el 1961-ben. Ő mondta:
Itt az ideje, hogy nagyobb lépéseket tegyünk - itt az ideje egy nagyszerű új amerikai vállalkozásnak - itt az ideje, hogy ez a nemzet egyértelműen vezető szerepet vállaljon az űrkutatásban, amely sok szempontból a Földön való jövőnk kulcsa lehet.
...Úgy vélem, hogy ennek a nemzetnek el kell köteleznie magát arra, hogy még ebben az évtizedben
elérje azt a célt, hogy egy embert juttasson a Holdra és biztonságban visszahozza a Földre
. Ebben az időszakban egyetlen űrprojekt sem lesz lenyűgözőbb az emberiség számára, vagy fontosabb az űr hosszú távú felfedezésében; és egyik sem lesz olyan nehéz vagy drága, mint ennek megvalósítása. Teljes szöveg
Történet és okok
A program elindításának egyik fontos oka az volt, hogy a Szovjetunió volt az első ország, amely embert küldött a világűrbe. Mivel ez a hidegháború idején történt, az Egyesült Államokban sokan úgy gondolták, hogy az USA-nak az űrkutatásban a Szovjetunió előtt kell járnia. A politikai versengés mellett a tudományos célok – a Hold geológiai vizsgálata, a bolygókutatás előkészítése és az emberes űrrepülés technológiájának fejlesztése – szintén központiak voltak.
Műszaki felépítés és működés
Az Apollo űrhajó három fő részből állt: a parancsnoki modul (Command Module, CSM), a kiszolgáló modul (Service Module, együtt a CSM része) és a holdkomp (Lunar Module, LM). A parancsnoki modul volt az a visszatérő kapszula, amely a légkör újra belépésekor visszahozta a legénységet. A holdkomp pedig leszállóegységként működött a Hold felszínén: annak hátsó részén maradt, a felszínről való felszállás után a leszálló rész visszamaradt a Holdon.
A kilövést a nagy teljesítményű Saturn V rakéta biztosította, amely az egyik legerősebb hordozórakéta volt, és elég energiát adott a holdutazáshoz szükséges pályára állításhoz és a meghajtáshoz.
Fő állomások egy tipikus Apollo küldetésben
- Indítás és földkörüli pályára állás;
- Transzlunáris injekció (a Hold felé vezető pályára állás);
- Holdkörüli pálya elérése és manőverezés;
- Holdkomp leszállása a felszínen (ha a küldetés célja leszállás volt);
- Séta (EVA), mint például mintavétel és műszerek kihelyezése;
- Felszállás a Hold felszínéről, dokkolás a parancsnoki modullal;
- Visszatérés a Földre és légkörbe való belépés után parancsnoki modul ejtőernyős leszállása a tengerben.
Fontos események és küldetések
Az Apollo-programon belül több fontos mérföldkő és tragédia is történt:
- Apollo 1 (AS-204) – 1967 januárjában a földi próbák során tűz keletkezett a parancsnoki modulban; a baleset három űrhajós, Gus Grissom, Ed White és Roger Chaffee halálát okozta. A katasztrófa mélyen átalakította a biztonsági követelményeket.
- Apollo 8 (1968) – az első emberes repülés, amely a Hold körül megkerülte a szomszédos égitestet (holdkörüli pályára állt).
- Apollo 11 (1969) – Neil Armstrong és Buzz Aldrin voltak az elsők, akik a Hold felszínére léptek; Michael Collins a parancsnoki modulban maradt. Ez volt az emberiség első sikeres Holdra szállása.
- Apollo 13 – technikai meghibásodás miatt a leszállás meghiúsult, de a legénység – sikeres problémamegoldásnak köszönhetően – biztonságosan visszatért a Földre (erről készült film is).
- Apollo 15, 16, 17 – a későbbi, úgynevezett „J-missziók”, amelyek nagyobb tudományos programot hajtottak végre: hosszabb tartózkodás, holdjáró (LRV) alkalmazása, több mintavétel.
Eredmények, tudomány és örökség
- Emberek a Holdon: összesen 24 űrhajós repült a Holdhoz tartozó küldetésekre, közülük 12 lépett a Hold felszínére hat küldetés során.
- Minták: az Apollo űrhajósok közel 382 kg holdkőzetet és talajt hoztak vissza, amelyek alapvető adatokat szolgáltattak a Hold kialakulásáról és geológiájáról.
- Műszerek: szeizmométerek, hőáramlás-mérők, és visszatükrözők (retroreflectorok) kerültek kihelyezésre; a visszaverők ma is szolgálnak földtudományi méréseknél (lézeres távolságmérés).
- Technológiai és ipari hatás: az Apollo fejlesztések sok iparágban hoztak új megoldásokat és spin-off technológiákat (elektronika, anyagtudomány, számítástechnika).
- Kulturális jelentőség: a Holdra szállás az emberi kíváncsiság és az álmok megvalósulásának szimbóluma lett, erős hatást gyakorolva a tudományos oktatásra és a közgondolkodásra.
A program vége és további lépések
A holdra szálló küldetéseket 1972-ben fejezték be (az utolsó valódi holdraszállás az Apollo 17 volt). Az Apollo-program hivatalos tevékenysége azonban 1975-ig tartott, amikor is megtörtént az Apollo–Soyuz Test Project (az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti dokkolás). Az Apollo befejezése után a NASA a Space Shuttle programon, a Nemzetközi Űrállomáson és számos pilóta nélküli űrkutatási projekten kezdett dolgozni.
A program költségei jelentősek voltak: a hatvanas–hetvenes évek során összességében több tízmilliárd dollárba kerültek a fejlesztések és küldetések (a korszak pénzben számolva nagyjából 25 milliárd USA-dollárnak felel meg). Ennek ellenére az Apollo öröksége – a tudományos ismeretek, a technológiai fejlesztések és az inspiráció – ma is érezhető.
Film készült az Apollo 13 küldetés során felmerült problémákról.
