Apollo 14 — 1971-es holdraszállás: Shepard, Fra Mauro, holdminták

Apollo 14 (1971) – Shepard vezette Fra Mauro leszállás, 42 kg holdkőzet, történelmi golfütés és tudományos kísérletek: a Hold-felfedezés mérföldköve.

Az Apollo 14 volt az Apollo-program nyolcadik emberes küldetése, és a harmadik, amely sikeresen leszállt a Holdra. A kilencnapos küldetés 1971. január 31-én indult a Földről, és 1971. február 5-én történt a holdi leszállás; a visszatérés a Földre 1971. február 9-én történt. A holdkomp a Fra Mauro-alakzatban szállt le; ez a terület volt az eredeti célpontja a szerencsétlenül járt Apollo-13 küldetésnek. A küldetés fontos tudományos és műszaki célokat teljesített, és hozzájárult a Hold geológiájának jobb megértéséhez.

Legénység

A legénység tagjai:

• Alan Shepard — parancsnok (a korábbi Mercury-program veteránja).
• Stuart Roosa — parancsnoki modul pilótája, aki a Föld körüli modulban maradt a holdi tevékenységek alatt.
• Dr. Edgar Mitchell — holdkomp pilóta, aki Shepard oldalán dolgozott a felszínen.

Indulás és modulok

Az Apollo 14-et egy Saturn V hordozórakéta vitte fel a világűrbe a Kennedy Űrközpontból. A parancsnoki modul neve Kitty Hawk, a holdkompé pedig Antares volt. A küldetés során a parancsnoki modul keringett a Hold körül, míg a holdkomp a Fra Mauro leszállóhelyre vitte Shepardot és Mitchellt.

Holdraszállás és holdi tevékenységek

A holdi leszállás után a két asztronauta két holdi sétát (EVA) hajtott végre, amelyek során a felszínen különféle kísérleteket telepítettek és mintákat gyűjtöttek. A telepített műszercsomag (ALSEP — Apollo Lunar Surface Experiments Package) többféle mérést végzett, például:

• szeizmikus vizsgálatok a Hold belső szerkezetének feltérképezésére,
• hőáramlás-mérések a felszín alatt zajló folyamatok megértéséhez,
• mágneses és részecske-detektorok a környezeti hatások mérésére.

A holdfelszíni munkák során összesen 93,2 font (42 kg) holdkőzetet gyűjtöttek, amelyek vizsgálata fontos adatokat szolgáltatott a Hold kráterezett történetének és az Imbrium-korszak eseményeinek megértéséhez. Sok begyűjtött minta breccsából és üledékes jellegű kőzetekből állt, ami arra utalt, hogy a Fra Mauro-állomány részei az Imbrium-medence becsapódási anyagának.

Jellegzetes események és kísérletek

• Alan Shepard híres, kevésbé tudományos megmozdulása: a parancsnok két golflabdát ütött el a Hold felszínén egy rögtönzött ütővel, amit a földről vittek magukkal.
• Stuart Roosa több száz magot vitt magával a küldetésre; a visszatérés után sok magból facsemeték nőttek, az úgynevezett holdfák, amelyeket különböző helyeken ültettek el a Földön.
• A küldetés során telepített tudományos műszerek hosszabb távon is adatokat szolgáltattak, és folytatták a Hold belső és felszíni környezetének vizsgálatát.

Eredmények és örökség

Az Apollo 14 fontos szerepet játszott abban, hogy a Fra Mauro régióról és a Hold kráterezett történetéről pontosabb képet kapjunk. A begyűjtött minták és a telepített műszerek adatai segítettek a Hold geológiai folyamatainak és a nagy becsapódási események hatásainak jobb megértésében. Emellett a küldetés demonstrálta a problémamegoldó képességet is: a korábbi Apollo-13 kudarc után az Apollo 14 sikeres holdraszállása visszaadta a program lendületét és a közbizalmat.

Az Apollo 14 emléke ma is él a tudományban és a kultúrában: az események (például Shepard golfütése és a holdfák története) a köznyelv részévé váltak, míg a gyűjtött tudományos adatok továbbra is hasznosak a Holdról és a Naprendszer korai történetéről folytatott kutatásokban.

Kérdések és válaszok

K: Mi volt az Apollo 14?

K: Mikor indult a küldetés és mikor szállt le a Holdra?

K: Hol szállt le a holdkomp?

K: Mennyi holdkőzetet gyűjtöttek össze a Hold felszínén tett két séta során?

K: Milyen kísérleteket végeztek a küldetés során?

K: Mi volt Alan Shepard parancsnok híres tette a küldetés során?

K: Ki volt a holdkomp pilótája a küldetés során?

Keresés betűvel