Nemzetközi Űrállomás (ISS) — meghatározás, története és partnerségek
Fedezze fel a Nemzetközi Űrállomás (ISS) történetét, felépítését és nemzetközi partnerségeit — az űrkutatás globális együttműködésének központja.
A Nemzetközi Űrállomás (ISS) egy folyamatosan lakott, komplex kutatási és élőhely‑együttes az alacsony Föld körüli pályán. Alapvetően egy nagy, összeillesztett űrállomás‑rendszer, amelyet a Föld körüli pályán lévő nagyobb műholdakhoz hasonlóan lehetetlen egy darabban feljuttatni: különböző modulokból és szerkezeti elemekből áll, amelyek sorban csatlakoztak egymáshoz az indítások során. Az ISS-en emberek hosszabb időn át, több hónapon keresztül élhetnek és dolgozhatnak.
A felépítés időben hosszú folyamat volt: az építése 1998 és 2011 között zajlott főként, amikor a fő modulokat egymáshoz csatlakoztatták. Később is történtek hozzáadások és technológiai demonstrációk: például egy rugalmas légterű kísérleti egység, a Bigelow BEAM 2016-ban csatlakozott az állomáshoz.
Az ISS egy nemzetközi együttműködés eredménye: alapvető partnerek az Egyesült Államok (NASA), Oroszország (Roszkozmosz), Európa (ESA), Japán (JAXA) és Kanada (CSA). Más országok és ipari szereplők is részt vettek vagy részt vesznek kisebb programokban: például Brazília egyes kezdeményezéseket végzett, illetve Olaszország az ESA‑n keresztül jelentős hozzájárulásokat nyújtott. Kína viszont nem tagja az ISS‑programnak, és saját űrállomás‑programot folytat.
Miért fontos az ISS?
- Tudományos kutatás: mikrogravitációs környezetben végzett kutatások több területen (biológia, anyagtudomány, fizika, földtudomány) — olyan kísérletek folynak, amelyeket a Földön nem lehet elvégezni.
- Technológiai fejlesztés: űrhajózási technológiák, távközlés, életfenntartó rendszerek tesztelése és fejlesztése.
- Nemzetközi együttműködés: sok ország ügynökségei és vállalatai dolgoznak együtt, ami politikai és szakmai tapasztalatcserét is jelent.
- Oktatás és demonstráció: diákok, egyetemek és iskolák számára nyújtott programok, valamint nyilvános tájékoztatás az űrtevékenységekről.
Főbb műszaki és üzemeltetési adatok
- Pálya: az ISS kb. 400–420 km magasságban kering a Föld körül, pályainklinációja ~51,6°. Egy keringés körülbelül 90–93 percet vesz igénybe.
- Sebesség: közel 7,66 km/s (27 600 km/h), ezért a földi megfigyelők számára gyakran látható „mozgó fényként”.
- Tömeg és méret: a modulok össztömege közel 400–420 tonna körül van, a belső tér hasznos területe több száz köbméter.
- Legénység: általában 3–6 (illetve bizonyos küldetések idején ennél több) fő folyamatosan tartózkodik az állomáson; az állandó emberi jelenlét 2000 novemberétől folyamatos.
- Dokkoló‑ és utánpótló járművek: orosz Szójusz és Progressz, amerikai kereskedelmi járművek (SpaceX Dragon, Northrop Grumman Cygnus), japán HTV (Kounotori) és korábban az európai ATV is szolgáltatásokkal segítette az utánpótlást és személyszállítást.
Főbb modulok és berendezések
- Az első modulok között volt a Zarya (konténermodul, 1998) és az amerikai Unity (Node 1), ezek összeillesztése indította el az állomás építését.
- További fontos elemek: az orosz Zvezda (lakó- és műveleti modul), az amerikai Destiny laboratórium, az európai Columbus labor és a japán Kibo modul.
- A Canadarm2 robotkar és más robotikus rendszerek kulcsfontosságúak az összeszerelésben és karbantartásban.
Történeti mérföldkövek
- 1998: az első modulok (Zarya és Unity) összekapcsolása, ezzel megkezdődött az ISS építése.
- 2000: az első állandó legénység megérkezése és a folyamatos emberi jelenlét kezdete.
- 2011: a fő szerkezeti összeszerelés nagy része befejeződött, ekkortájt mondták gyakran úgy, hogy „elkészült” az ISS alapvető konfigurációja.
- 2016: a Bigelow BEAM rugalmas kísérleti modult csatlakoztatták, mint technológiai demonstrátort.
- 2010s–2020s: a kereskedelmi űrhajózók (pl. SpaceX Crew Dragon) megjelenése új lehetőségeket hozott a személyszállításban és a kereskedelmi használatban.
Jelen és jövő
Az ISS továbbra is aktív kutatási platform; a partnerek 2020-as években is fenntartják üzemeltetését, és a várható működési időszakot többször meghosszabbították (az Egyesült Államok és európai partnerek a 2030 körüli időszakig terveznek működtetésével). Emellett kereskedelmi modulok és utódprogramok (például magán űrállomások) előkészítése zajlik, amelyek a jövőben kiválthatják vagy kiegészíthetik az ISS funkcióit.
Összefoglalva: az ISS egyedülálló, nemzetközi laboratórium és élőhely a világűrben, amely éveken át folyamatos emberi jelenlétet és sokszínű tudományos munkát tesz lehetővé. Az együttműködés—különböző nemzetek és szervezetek részvételével—kulcsa ennek a hosszú távú, komplex projektnek.
Az ISS építése 1998-ban kezdődött, amikor az orosz és az amerikai űrmodulokat összekapcsolták, és azóta is folyamatosan fejlesztik, üzemeltetik és hasznosítják különböző nemzetközi együttműködések keretében.
Eredet
Az 1980-as évek elején a NASA a Freedom űrállomást a szovjet Szaljut és Mir űrállomások megfelelőjeként tervezte. A terv soha nem hagyta el a tervezőasztalt, és a Szovjetunió és a hidegháború végével törölték. Az űrverseny vége arra késztette az amerikai kormányzat tisztviselőit, hogy az 1990-es évek elején tárgyalásokat kezdjenek nemzetközi partnerekkel, Európával, Oroszországgal, Japánnal és Kanadával egy valóban nemzetközi űrállomás megépítése érdekében. Ezt a projektet először 1993-ban jelentették be, és az Űrállomás Alpha nevet kapta. A tervek szerint az összes részt vevő űrügynökség által javasolt űrállomást egyesítette volna: A NASA Space Station Freedom, az orosz Mir-2 (a Mir űrállomás utódja, amelynek magja a mai Zvezda) és az ESA Columbus, amely a tervek szerint egy önálló űrállomás lett volna.
Gyártás
Az ISS alkatrészeit a világ különböző gyáraiban gyártották, és mindet a Kennedy Űrközpontban található Űrállomás-feldolgozó létesítménybe szállították a gyártás utolsó fázisai, a gép összeszerelése és a kilövés feldolgozása céljából. Az alkatrészek rozsdamentes acélból, titánból, alumíniumból és rézből készültek.
Assembly
A Nemzetközi Űrállomás összeszerelése az űrépítészet nagy eseménye. Az orosz modulokat rakétáik indították és dokkolták. Az összes többi darabot az űrsikló szállította. 2011. június 5-ig[frissítés] több mint 1000 órányi EVA során 159 alkatrészt illesztettek össze. Az űrsiklóval indított modulok közül sok modult a földön, az űrállomás-feldolgozó létesítményben teszteltek, hogy még az indítás előtt megtalálják és kijavítsák a problémákat.
Az első szekciót, a Zarya funkcionális teherblokkot 1998 novemberében állították pályára egy orosz Proton rakétával. Két további darab (az Unity modul és a Zvezda kiszolgálómodul) került hozzá, mielőtt az első legénység, az Expedition 1 útjára indult volna. Az Expedition 1 2000. november 1-jén dokkolt az ISS-hez, és William Shepherd amerikai űrhajósból és két orosz űrhajósból, Jurij Gidzenko és Szergej Krikalevből állt.
| A Nemzetközi Űrállomás összeszerelése | |||||||
| Alkatrészek | Összeszerelő repülés | Az indulás dátuma | Indítóeszköz | Különálló nézetek | Nézet az állomással | ||
| Zarya (FGB) | 1A/R | 1998-11-20 | Proton-K |
|
| ||
| Egység (1. csomópont), PMA-1 és PMA-2 | 2A | 1998-12-04 | Endeavour űrrepülőgép (STS-88) |
|
| ||
| Zvezda (szervizmodul) | 1R | 2000-07-12 | Proton-K |
|
| ||
| Z1 Truss és PMA-3 | 3A | 2000-10-11 | Discovery űrrepülőgép (STS-92) |
|
| ||
| P6 Truss & Solar Arrays | 4A | 2000-11-30 | Endeavour űrrepülőgép (STS-97) |
|
| ||
| Destiny (amerikai laboratórium) | 5A | 2001-02-07 | Atlantis űrsikló (STS-98) |
|
| ||
| Külső rakodási platform-1 | 5A.1 | 2001-03-08 | Discovery űrsikló (STS-102) |
|
| ||
| Canadarm2 (SSRMS) | 6A | 2001-04-19 | Endeavour űrrepülőgép (STS-100) |
|
| ||
| Quest (közös zsilip) | 7A | 2001-07-12 | Atlantis űrsikló (STS-104) |
|
| ||
| Pirs (dokkolófülke és légzsilip) | 4R | 2001-09-14 | Szojuz-U |
|
| ||
| S0 Truss | 8A | 2002-04-08 | Atlantis űrsikló (STS-110) |
|
| ||
| Mobil bázis rendszer | UF2 | 2002-06-05 | Endeavour űrrepülőgép (STS-111) |
|
| ||
| S1 Truss | 9A | 2002-10-07 | Atlantis űrsikló (STS-112) |
|
| ||
| P1 Feszület | 11A | 2002-11-23 | Endeavour űrrepülőgép (STS-113) |
|
| ||
| ESP-2 | LF1 | 2005-07-26 | Discovery űrrepülőgép (STS-114) |
|
| ||
| P3/P4 Fürtös és napelemes rendszerek | 12A | 2006-09-09 | Atlantis űrsikló (STS-115) |
|
| ||
| P5 Truss | 12A.1 | 2006-12-09 | Discovery űrrepülőgép (STS-116) |
|
| ||
| S3/S4 tartógerendák és napelemtáblák | 13A | 2007-06-08 | Atlantis űrsikló (STS-117) |
|
| ||
| S5 Truss és ESP-3 | 13A.1 | 2007-08-08 | Endeavour űrrepülőgép (STS-118) |
|
| ||
| Harmony (2. csomópont) | 10A | 2007-10-23 | Discovery űrsikló (STS-120) |
|
| ||
| Columbus (európai laboratórium) | 1E | 2008-02-07 | Atlantis űrsikló (STS-122) |
|
| ||
| Dextre (SPDM) | 1J/A | 2008-03-11 | Endeavour űrrepülőgép (STS-123) |
|
| ||
| Japán nyomás alatti modul (JEM-PM) | 1J | 2008-05-31 | Discovery űrsikló (STS-124) |
|
| ||
| S6 Truss & Solar Arrays | 15A | 2009-03-15 | Discovery űrsikló (STS-119) |
|
| ||
| Japán kitett létesítmény (JEM-EF) | 2J/A | 2009-07-15 | Endeavour űrrepülőgép (STS-127) |
|
| ||
| Poisk (MRM-2) | 5R | 2009-11-10 | Szojuz-U |
|
| ||
| ExPRESS Logistics Carriers 1 & 2 | ULF3 | 2009-11-16 | Atlantis űrsikló (STS-129) |
|
| ||
| Kupola & | 20A | 2010-02-08 | Endeavour űrrepülőgép (STS-130) |
|
| ||
| Rassvet (MRM-1) | ULF4 | 2010-05-14 | Atlantis űrsikló (STS-132) |
|
| ||
| Leonardo (PMM) és EXPRESS Logistics Carrier 4 | ULF5 | 2011-02-24 | Discovery űrrepülőgép (STS-133) |
|
|
| |
| Alfa mágneses spektrométer, OBSS és EXPRESS logisztikai szállítóeszköz 3 | ULF6 | 2011-05-16 | Endeavour űrrepülőgép (STS-134) |
|
|
| |
| Bigelow bővíthető tevékenységi modul | 2016-04-08 | Falcon 9 (SpaceX CRS-8) |
| ||||
| Alkatrészek | Összeszerelő repülés | Az indulás dátuma | Indítóeszköz | Különálló nézet | Nézet az állomással | ||
.jpg)
.jpg){kind=spacer}
Az ISS rajza (robbantott nézet)
Élet az űrben
Lefekvés előtt
Az űrállomáson élő embereknek mindenféle változáshoz hozzá kell szokniuk a földi élethez képest. Mindössze 90 perc alatt kerülik meg a Földet, így a Nap úgy néz ki, mintha naponta 16-szor kelne és menne le. Ez zavaró lehet, különösen akkor, amikor az ember megpróbálja eldönteni, hogy mikor menjen lefeküdni. Az űrhajósok egyébként is igyekeznek 24 órás napirendet tartani. Lefekvéskor a falra ragasztott hálózsákokban kell aludniuk. Be kell szíjazniuk magukat, hogy alvás közben ne ússzanak el. En:wikt:Strap
Zéró gravitáció
Föld körüli pályán nincs G-erő (ezt nevezik szabad esésnek vagy nulla gravitációnak). Hogy az űrhajósok felkészüljenek a súlytalanság megtapasztalására, a NASA kiképzői vízbe teszik az űrhajósokat. Mivel a víz lebegővé teszi az embert, ez egy kicsit olyan, mintha nem lenne gravitáció. A vízben azonban a víz ellen tudnak nyomni és mozogni. A nulla gravitációban nincs semmi, aminek nekinyomódhatnának, így csak lebegnek a levegőben. A gyakorlás egy másik módja, hogy repülőgépbe szállunk, és a gép nagyon gyorsan a földre zuhan. Így az emberek nagyon rövid időre megtapasztalhatják a súlytalanságot. Ettől a tréningtől az emberek eleinte eléggé rosszul lehetnek.
A súlytalanságban az űrhajósok nem nagyon használják a lábaikat, ezért rengeteget kell mozogniuk, hogy ne legyenek túlságosan gyengék. A gravitáció nélkül az űrhajósok felsőteste nagyra nőhet, a lábaik pedig soványak lehetnek. Ezt nevezik csirkeláb-szindrómának. Az űrhajósoknak minden nap keményen kell mozogniuk, hogy egészségesek maradjanak.
Az űrstílusban való étkezés nehéz. A víz és más folyadékok nem áramlanak lefelé az űrben, így ha az űrállomáson kiöntenének, mindenfelé lebegnének. A folyadékok tönkretehetik az elektronikus berendezéseket, ezért az űrhajósoknak nagyon óvatosnak kell lenniük az űrben. Úgy isznak, hogy vizet szívnak egy zacskóból, vagy a falra ragasztott csőből. Az ételt nem tehetik tányérra, mert az csak úgy lebegne, ezért zacskókba teszik, és a zacskókból esznek. Az általuk elfogyasztott táplálék általában szárított, mert a morzsák tönkretehetik a felszerelést.
Néha friss gyümölcsöt és zöldséget küldenek fel az űrhajósoknak, de nagyon drága és nehéz ilyet küldeni, ezért rengeteg élelmiszert kell magukkal vinniük.
Fürdőszoba
Valójában az űrben a fürdőszobát valószínűleg inkább mellékhelyiségnek kellene hívni, mert ott tényleg nem lehet fürdeni. Ehelyett az űrhajósok vízipisztolyokkal zuhanyoznak. Az egyik ember a pisztollyal spriccel magának, míg a többiek kint állnak egy vízporszívóval, hogy a zuhanyból kifolyó víztől megszabaduljanak. Ez elég nehéz, ezért az űrhajósok általában csak "szivacsfürdőt" vesznek egy nedves ruhával.
A vécék egy másik problémát jelenthetnek. A vécéknek a gravitáció segítségével kellene működniük. Amikor valaki lehúzza a WC-t, a gravitáció hatására a víz lefelé folyik. Mivel az ISS-en tartózkodó űrhajósok nem érzik a gravitációt, a WC-nek az űrhajósokhoz kell kapcsolódnia, és óvatosan el kell szívnia az összes hulladékot.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Nemzetközi Űrállomás?
V: A Nemzetközi Űrállomás egy nagyon nagy műhold, amelyen emberek élhetnek több hónapon keresztül.
K: Mikor építették be utoljára a Nemzetközi Űrállomást?
V: Az utolsó rész, egy Bigelow-modul 2016-ban került hozzá.
K: Mely országok vesznek részt a Nemzetközi Űrállomás projektben?
V: A Nemzetközi Űrállomás a világ több területének közös projektje: az Egyesült Államok, Oroszország, Európa, Japán és Kanada.
K: Mikor kezdődött a Nemzetközi Űrállomás építése?
V: A Nemzetközi Űrállomás építése 1998-ban kezdődött.
K: Hogyan épült a Nemzetközi Űrállomás?
V: A Nemzetközi Űrállomás megépítéséhez orosz és amerikai űrmodulokat kapcsoltak össze.
K: Vannak más országok is, amelyek együttműködnek a Nemzetközi Űrállomással?
V: Igen, más nemzetek, például Brazília, Olaszország és Kína is dolgoznak a Nemzetközi Űrállomással, más országokkal való együttműködés révén.
K: Hol található a Nemzetközi Űrállomás?
V: A Nemzetközi Űrállomást alacsony Föld körüli pályán állítják össze.
Keres