Az Apollo 13 volt a NASA Apollo-projektjének hetedik küldetése, és a harmadik emberes holdraszálló küldetés. A repülés parancsnoka Jim Lovell volt. A többi űrhajós a fedélzeten Jack Swigert és Fred Haise volt.

Az űrhajó sikeresen elindult a Hold felé, de két nappal az indítás után egy meghibásodott oxigéntartály felrobbant, és a szervizmodul megsérült, ami oxigén- és áramkimaradást okozott. Nagyon nagy volt az esélye annak, hogy az űrhajósok meghalnak, mielőtt visszatérhetnének a Földre. Nagyon kevés volt az oxigén. Az oxigént nem csak a légzéshez használják; az Apollo űrhajón egy üzemanyagcellának nevezett eszközben használták az áramtermeléshez. Ezért úgy takarékoskodtak a maradék levegővel, hogy szinte minden elektromos berendezésüket, például a fűtőberendezéseket kikapcsolták. Nagyon hideg lett az űrhajóban.

Az életben maradás érdekében az űrhajósoknak be kellett költözniük az Apollo holdkompba is, és azt egyfajta "mentőcsónakként" kellett működtetniük.

Amikor megközelítették a Földet, nem voltak biztosak abban, hogy az ejtőernyőik, amelyek a parancsnoki modul lassításához szükségesek, működni fognak. Az ejtőernyőket kis robbanótöltetekkel dobták ki, amelyeket akkumulátorokból lőttek ki. A hideg miatt az elemek meghibásodhattak volna, és ebben az esetben az ejtőernyők nem működtek volna, és a parancsnoki modul olyan gyorsan csapódott volna az óceánba, hogy a fedélzeten tartózkodók mindannyian meghaltak volna.

Idővonal és alapvető tények

  • Indítás: 1970. április 11.
  • A robbanás: 1970. április 13. (két nappal az indítás után).
  • Visszatérés és landolás: 1970. április 17. – sikeres leszállás a Csendes-óceánon, a személyzetet később a USS Iwo Jima tengerészeti hajó vett fel.
  • A parancsnoki modul neve: Odyssey, a holdkompé: Aquarius.
  • Az eredeti holdraszállás törölve; a küldetés célja a személyzet biztonságos hazahozatala lett.

A baleset oka és következményei

A későbbi vizsgálatok megállapították, hogy egy oxigéntartály belső sérülése és elektromos hiba vezetett a robbanáshoz. A robbanás miatt a szervizmodulban lévő oxigén és az üzemanyagcellák működése mindkettő kompromittálódott, így a parancsnoki modul elektromos ellátása és a környezet-szabályozás súlyosan sérült. Az oxigénveszteség és az áramkimaradás miatt a küldetés elvesztette eredeti célját, és a túlélésre kellett koncentrálni.

Hogyan maradtak életben — a mentőakció

A személyzet és a földi irányítás gyors, kreatív és összhangolt munkája tette lehetővé a túlélést:

  • Az űrhajósok átköltöztek a holdkompba (Aquarius), amelyet mentőcsónakként használtak, mert annak életfenntartó rendszerei külön oxigént és energiát biztosítottak.
  • Az elektromos fogyasztás jelentős csökkentése és a fűtés kikapcsolása miatt nagyon hideg lett az űrhajó belseje.
  • Kritikus probléma volt a szén-dioxid felhalmozódása: a parancsnoki modulban használt kerek szűrőbetétek nem illettek a holdkomp négyzetes csatlakozójába. A földi csapat és az űrhajósok a rendelkezésre álló anyagokból (szalag, papír, zsineg, zacskók stb.) áthidaló adaptert készítettek — ezt a híres „dobozt” (mailbox) improvizációt a földi irányítók tervezték meg, és ennek köszönhetően elkerülték a szén-dioxid-mérgezést.
  • A pályakorrekciókat részben a holdkomp hajtóművével és a parancsnoki modul kisebb manővereivel végezték el, hogy biztosan visszaérjenek a Föld felé.

Az ismert rádióüzenet és a küldetés megítélése

A baleset után elhangzott híres mondat angolul: "Houston, we've had a problem" — ezt Jack Swigert mondta először, majd Jim Lovell is megerősítette. Magyarul gyakran így idézik: "Houston, problémánk akadt".

Bár az Apollo 13 nem teljesítette a holdraszállást, a földi irányítás és az űrhajósok rendkívüli teljesítménye miatt a küldetést gyakran a "sikeres kudarc" (successful failure) példájaként említik: a művelet végül sikeresen hozta haza a legénységet élve, számos új biztonsági eljárást és műszaki javítást eredményezve.

Tanulságok és utóélet

A baleset után a NASA alapos vizsgálatokat végzett, és számos műszaki módosítást hajtott végre az Apollo-program egyes rendszereiben: áttervezték az oxigéntartályokat és a kapcsolóelektronikát, továbbfejlesztették a tesztelési eljárásokat, valamint növelték az életfenntartó rendszerek redundanciáját. A történet ma is fontos példája annak, hogy a szervezettség, a kreativitás és a csapatmunka hogyan menthet emberéleteket váratlan krízishelyzetben.